1 - A vonzás törvénye !

A vonzás törvénye
A vonzás (szinkronicitás, rezonancia, vagy véletlenszerű egybesés) törvénye egy másik, titokzatos, az okozati világon túli valóság létezését sugallja, ahol egy más, időn és téren túli rend uralkodik.
Hahasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk, a képzeletünk pedig azt amiben hiszünk.
Mindarra, ami bennünket tökéletessé tesz és szükségünk van rá, magunkhoz vonzzuk. Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.
A rezonancia törvénye nem más, mint az energiaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű testnek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényű enegiát.
Vonzódunk a hozzánk hasonlókhoz, mert általuk megerősítve érezzük magunkat abban, amilyenek vagyunk.
A „véletlenek láncolata” mögött mindig a rezonancia törvénye rejlik.
Keressük az ideális partnert, s közben megfeledkezünk arról, hogy a rezonancia tövénye értelmében csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani az ideális partnert, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Így tehát az a társ, akivel e pillanatban éppen együtt vagyunk, pontosan az ideális társunk, minthogy éppen azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális társak legyünk.

A nagyon bizonytalan ember, akinek nincs belső tartása, önbizalomhiányban szenved, nincs elég kitartása és ereje ahhoz, hogy akaratát keresztülvigye. Ezért aztán mindig olyan emberekkel konfrontálódik, akikben ezek a tulajdonságok hatványozottan megvannak. Egy agressziótgól rettegő nő egy agresszív férfit vonz be az életébe és szenved, míg le nem győzi félelmeit.
Egy titokzatos erő a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre visz bennünket. Az emberek nagytöbbsége számára az efféle események csodát jelentenek. Nincs szó semmiféle csodáról, egyszerűen csak arról van szó, hogy valóban, mélyen ráhangolódásba kerüljünk a Makrokozmikus Egység titkos erejével, azaz végső soron Istennel.
Lássuk, hogy mit is jelent valójában a szinkronicitás (véletlen egybeesés). Általánosan mondva a szinkronicitás a pszichikai és fizikai események olyan jelentőségteljes véletlen egybeesését jelenti, amelyek látszólag nincsenek egymással nyilvánvaló okozati kapcsolatban. A hangsúly itt a dolgok titokzatos, véletlenszerű egybeesésén van. Olyan esetekben, amikor nagyon szeretnénk valamit, gyakran képesek vagyunk saját valóságunk formálására, azaz képesek vagyunk arra, hogy előidézzük a szinkronicitást az életünkben. Az is előfordulhat, hogy ez a folyamat nem tudatosan történik, rövid időn belül azonban az események a legmeglepőbb módon alakulhatnak.
A látszólag véletlenül történő találkozások sorozata, a hétköznapi emberi értelemmel fel nem fogható kozmikus rend megnyilvánulása. A szinkronicitás szemléltetésére Jung annak a két szkarabeuszbogárnak a történetét mesélte el, melyek közül az egyik éppen akkor ütközött neki rendelője ablakának, amikor egy beteg éppen egy másik szkarabeuszbogárról mesélt neki: egy arany játékszerről, amelyet éppen az előző éjszaka kapott valakitől álmában. Jung nem titkolt örömmel kiáltott fel: „íme, itt van a szkarabeuszbogarad.” Jung megfigyelte, hogy ez az eset felszabadított valamit a betege tudatában, és az illető gyógyulása ezután meglepően gyorsan ment végbe.
A szinkronicitás törvénye egy rejtélyes világ létét fedi fel számunkra, amely túl van azon a fizikai világon, amelyben élünk, amely azonban éppen úgy valóságos, mint a fizikai világ.
Ha szeretnéd megtudni, hogyan változtass az életeden, hogy pontosan olyan legyen, mint amire vágysz, akkor sokkal jobban kell figyelj, mert a nap minden másodpercében az általad kibocsátott elektromágneses rezgések hoznak létre minden történést az életben: kis és nagy dolgot, jót vagy rosszat egyaránt. Mindent! Kivétel nélkül
Lehet magas rezgésű öröm vagy alacsony rezgésű aggodalom; amit rezgések formájában sugárzunk ki, azt fogjuk visszavonzani. Mi vagyunk a rezgések kezdeményezői, tehát mi vagyunk a jó vagy a rossz történések okai is. Tetszik, vagy sem, minden belőlünk indul ki.
Olyan bolygón élünk, ahol túlnyomórészt alacsony frekvenciájú energiaterület van, amely a több mint hatmilliárd embertől származik. Sokkal több stressz és félelemrezgés indul ki, mint az öröm keltette rezgés, ezért önkéntelenül is ezeket a rezgéseket fogjuk be, és sugározzuk vissza. Ez azt jelenti, hogy ameddig nem tanulunk meg tudatosan uralkodni a mindent átható alacsony frekvencián, amelyben létezünk, addig fenntartjuk az életünkbe áramló kellemetlen dolgok körforgását.
Érzéseink elektromágneses hullámok formájában hagyják el testünket. Bármilyen frekvencia tá-vozik, automatikusan azonos frekvenciát fog vonzani, ennek következtében történnek meg a jó vagy rossz dolgok, hiszen az összeillő rezgések egymásra találnak.
A boldog, magas rezgések magas rezgésű környezetet vonzanak. A rossz, alacsony frekvenciájú rezgések rossz, alacsony rezgésű környezetet vonzanak. Mindkét esetben az, ami visszajön, ugyanolyan érzést vált ki, mint amilyet sugároztunk, mert a rezgés pontosan illeszkedik ahhoz, amit küldtünk.
Mivel egyik pillanatban magasan rezgünk, a másikban pedig alacsonyan, az egyik frekvencia közömbösíti a másikat, és ezért nem sok változás történik az életünkben (legalábbis nem túl gyorsan). Ha folytatjuk az alacsony és magas frekvenciájú hullámok kibocsátását és visszavonzását azzal, hogy vélet-lenszerűen rezgünk, életünk a legrosszabb esetben a pokollal lesz egyenlő, de a legjobb esetben is csak egy másodrendű élet.
A világ nem lutri, hogy megkapjuk-e, amit akarunk; szigorúan a vonzás törvénye, e fizikai alapelv szerint működik. Mágneses érzéseket küldünk, és a világ engedelmesen kézbesíti. Nem reagál a kifogásainkra, csak válaszol a rezgéseinkre, amelyek tisztán az érzéseinkből származnak.

Számít-e, mi okozta az érzéseket először? Nem. Származhatnak egy gondolatból, egy külső eseményből vagy egy általános hangulatból.
Azt kapjuk, amire koncentrálunk. Soha ne a hiányára koncentráljunk annak, amit szeretnénk, erre legyünk figyelemmel.
Érzéseink visszajelző mechanizmusok arról, hogy jó pályán vagyunk-e vagy sem, az úton vagyunk vagy letérünk az útról. Minél jobban érzed magad, annál inkább irányban vagy. Minél rosszabbul érzed magad, annál inkább eltérsz az iránytól.
Jól vagyok érzem :)))))) ölellek benneteket Merkaba

Hozzászólások



A vonzás törvénye 100%-os

A vonzás törvénye 100%-os, így agresszív emberrel senki nem találkozik, ha nincs benne az agresszió.
Agresszív emberrel nem azért találkozunk, mert gyávák vagyunk.
Az, aki erőszakkal találkozik abban benne van az erőszak legalább olyan mértékben, amilyen mértékűvel találkozik. Legfeljebb nem kifelé, hanem önmaga felé nyilvánul meg, és persze általában tudatalatt. Az az ember, aki eltűri mások agresszióját, az nem gyáva, ez téves értelmezés, alaposan tévútra viszi az egész helyzet értelmezését.

Aki eltűri mások agresszióját az önmagát erőszakolja meg olyan mértékben, amilyen mértékű a külső agresszió. A külsődlegesen megélt konfliktusok csak a belső konfliktusok kivetülései, mindössze a tudatalatt zajló agresszió külsődlegesen megélhetővé válik, és ez lehetőséget ad a tudatalatti folyamatok felismerésére, és ha már felismerük akár meg is oldhatjuk.

A rezgésünk nem olyan, hogy egyik pillanatban magas, a másikban alacsony. Minden pillanatban alacsony és magas rezgéseket is kibocsátunk, az energiáink nem homogének, hanem mintázata van és mindig visszajön a teljes mintázat.
Ritka az a tudat- és rezgésállapot, amikor homogén energiamezőt tudunk létrehozni, szerintem az egyhegyűség állapotában tudjunk ezt megvalósítani, a hétköznapjaink meg pont nem ilyenek.

Az energiarendszerünk nem az éber tudathoz kötődik, hanem a teljes tudattartalomhoz. Örvendezhetünk a mindennapok szépségeinek, és lehet, hogy tudatalatt folyton valamin aggódunk. Az, amiről nem tudunk az is benne van a kisugárzásunkban, az is kimegy, az is bevonzza a neki megfelelő eseményláncolatot. És ne legyenek illúzióink, a tudatalatti lényegesen többet tartalmaz és lényegesen nagyobb mértékben befolyásolja a kisugárzásunkat, mint az éber tudat.

A vonzás törvénye 100%-os és 100%-ig biztosak lehetünk abban, hogy ami történik velünk, azt mi akartuk.
Így pl. egy szavát sem hiszen annak a nőnek, aki gyereket akar, de nem jön össze, vagy akik párkapcsolatot akarnak, de mégsincs nekik. Hazudnak maguknak. Az éber tudatuk nem vesz tudomást a tudatalattijukról, a kettő ellentmondásban van és a tudatalatti hatása az erősebb. Ugyanis a tudatalattink is mi vagyunk.

És hatalmunkban áll az egészet megváltoztatni és az egész sztorit átírni olyanra, amilyenre csak akarjuk. De ehhez nem csak az éber tudatot, hanem a teljes tudattartalmat átfogó jóérzések és pozitív programok szükségesek.
Nemcsak a hangszálainkkal kell megtanulni énekelni, hanem a szívünkkel is.



Hadd világítsam meg önmagam számára!

Tehát - mondjuk - egy kórusnak vagyok a tagja.
Az ember azért megy kórusba, mert szereti a jó zenét. (És persze énekelni is szeretne) Az az elvárásom, hogy benne legyek a jó zenében. Jó legyen a zene! Ám én nem tudok énekelni, szörnyű hangokat adok ki.
Hiába mentegetőzöm, hogy a családomban senki nem tudott énekelni, hogy nem volt alkalmam énekelni tanulni...stb. A kórus rosszul szól. A zene nem az, amit szeretnék.
Nem tudom rávenni a kórust ara, hogy elnyomja az én hamis hangjaimat (ráadásul nem csak én éneklek hamisan)?
Tehát ha jó zenét akarok - meg kell tanulnom tisztán énekelni? Azokat a hangokat kiadni, amiket hallani akarok? Még akkor is, ha az egész kórus - mondjuk - hamisan énekel?