A 24 órás perspektíva

pohár félig teliNemrég megtörtént, hogy keserű szájízzel keltem fel és aznap minden ami történt velem, egyszerűen rossz irányba vitt. Emlékszem, hogy azt gondoltam: "miért van mindenki ellenem?"... Aztán megálltam és arra gondoltam: "Várjunk csak, nincs is mindenki ellenem!"

Fogtam egy papírt, és elkeztem összeírni mindazoknak a neveit, akik a környezetemben nyíltan szembeszálltak velem, zaklattak, és megakadályozták azt a törekvésemet, hogy harmóniában és békében éljek. Három. Igen, összesen három ember volt. Aztán végiggondoltam, hogy hány olyan ember van körülöttem, akik támogatnak valamilyen formában. Kétszámjegyű lett a lista!

Ezek után végiggondoltam nagyban is, globális szinten. A legtöbb ember nem is tudja, hogy létezem, és azok közül akik mégis ismernek valahonnan, és valamennyire érintkeznek velem, többnyire csak a saját életükkel vannak elfoglalva, és alapvetően semlegesek az irányomban.

Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan lehet, hogy a földön élő több mint 6 milliárd ember közül mindössze 3 ember van, akik folyton szembeszállnak velem, rosszat tesznek nekem, és hogy eddig kb. mennyi időt töltöttem egy nap ezzel a három emberrel. Még a legrosszabb napokon is, nem volt több negyed óránál, amit velük kellett eltöltenem. Aztán végiggondoltam azokat a negatív tapasztalatokat, ami egy-egy napon történt velem. Tudod, kezdve a fickótól, aki elém vágott az autójával a forgalomban, egészen a durva beszólásig, amit egy vadidegentől kaptam az utcán. Nehéz volt találnom még a legrosszabb napokon is 10-15 percnél több olyan történést, melyet unszimpatikus emberekkel kellett megélnem.

A valóság ily módon történő végiggondolása egyszerűen fejbe kólintott. Voltak napok, amikor a teljes 24 órámat tönkretette az a napi összesen 15 perc, vagy sok esetben még ennél is kevesebb idő alatt történt dolgok, melyet az életembe kerülő negatív emberek okoztak. Hogy lehet ez? Ha túléltem azt a 15 percet, akkor miért rontottam el emiatt a teljes napomat?

Minden, amivel szitkolóztak, amivel megáltkoztak, egyszerűen szavak voltak, ami nem ejtett sebeket a testemen, és a benne foglaltak sem jelentek meg az életemben. Minden, amit ellenem mondtak, csak fenyegetés volt, és nem manifesztálódott a valóságomban. Hogyan lehet hogy valami, ami hamis, valótlan, mégis elrontotta a teljes napomat?

A válasz egyszerű.

A fenyegetés beleivódott a gondolkodásomba, és megfertőzte az elmémet. Ezek az emberek legfeljebb 15 percig zaklattak, és a maradék 23 óra 45 percben én magam voltam az, aki tovább zaklatta magát ugyanezekkel a gondolatokkal, és teljesen elrontottam a napomat! De most megtanultam, hogy hogyan helyezzem át a fókuszt a pozitív dolgokra, és hogyan legyen hálás mindazokért, akik körülöttem vannak, és a javamat akarják.

Az élet csupa választási lehetőség. Tudod, a pohár lehet félig üres is, de ugyanúgy tekintheted félig teli pohárnak. Te döntesz!

Admin
(Jami Sell írása alapján, saját fordítás)

Hozzászólások



Csak egy megjegyzés...

Adminunk: SZAKASZOS SZÁNDÉK. Ez is segíthet, hogy azt a 15-20 percet kiküszöböld. Ha az ember jókedvű, jókedvűekkel találja magát szembe, ha mégsem, akkor jobb, ha azt gondolja, "az ő rossz kedve engem nem érinthet". És amiért mégis találkoztál vele, az azért van, hogy tudd: Te boldog, nyugodt és türelmes vagy. Ha nem találkoznál az akaratoddal ellenkezővel, nem tudnád, hogy valójában mit akarsz.

Amúgy meg szerencsés vagy. Az a napi 15-20 perc SEMMI! Semmi! :D

Shakti

UI: Talizom jövő héten az Attilával a Wasabiban. :D Mondtam én, amit a fejembe veszek, az úgy van. :D



:D

Igen ez nagyon igaz...sajnos rám is..de nem sokáig...mert váltotztatni fogok:D



Kedves Admin!

Köszönöm ezt az írást,teljesen egyetértek minden sorával.Szeretettel:Ágica



Köszönöm drága Adminunk ezt a remek, figyelem felkeltő írást!

És gratulálok szerető ölelésemmel neked.

Wanted, hogy jön ez az ajánló ide?



Admin,

... ismerős, nagyon ismerős... :) sőt... a fordítottja is ugyanígy hat rám... ha valami nagyon pozitív dolog ér, mondjuk egy szívből jövő dicséret, az olykor feldobja az egész napomat... :) A negatív hatásokat tényleg csak némi odafigyeléssel és tudatossággal lehet korlátozni.. hisz annyi szép dolog van az életben... és bizony, ne azok a (sokszor megkeseredett) emberek rombolják le felhőtlen pillanatainkat, akik önmagukkal is sikertelenül küzdenek...