A levegő illata

a levegő illataMa felhívott az egyik barátom. Azt mondta, most ő kér segítséget. Igazából lelki tanácsra volt szüksége. Tavasz óta nincs munkahelye, és azt kérdezte, melyik irányba induljon el. Ilyenkor vagy fejből adok választ, valami olcsó vigaszt, vagy a megérzésemre hallgatok és kimondom rögtön az első gondolatot. Most is így történt. Először pánikba estem. Mit fogok válaszolni? Alig tettem le a telefont, kristálytisztán ’meghallottam’ a választ a fejemben. Helyesebben a szívemben. Nem mindegy, hogy hol.

Az emberi agy csak a sablonos gondolatokat ismeri. Az archívumból táplálkozik. A szív pedig a Lélek sugallatait képes felfogni. Amikor újra hívott, kicsit félve mondtam el a benyomásaimat. Gyorsan elmeséltem néhány személyes tapasztalatomat kalandos életem tárházából. Igyekeztem alátámasztani az intuíciómat. Felesleges volt. Anélkül is értette. Jó volt hallani az éteren keresztül is a pillanatnyi megvilágosodás megnyilvánulásait. A Biblia szerint: „aki másokat felüdít, maga is felüdül.” Ez tényleg igaz. Még most is érzem jótékony hatását ennek a beszélgetésnek. Közben mosok, főzök, takarítok. A gyerekek mesét néznek.

Eszembe jutott megismerkedésünk története. Nem hiszek a véletlenekben. Azok valójában Isten ujjlenyomatai. Egy vidéki forgatás közben toppantunk be az autodidakta művész házába. Megnéztük a képeit. Hosszas beszélgetés után a kolléganőm odafordult hozzám és azt mondta: „Te, ez ugyanolyan, mint mi!” Ezt a spiritualitásra értette. Valóban, megrázó és nem kevésbé kalandos élettörténet tárult a szemünk elé. El is készítettünk egy néhány perces blokkot a falubemutató filmünkbe. Azóta tartjuk a kapcsolatot. Időnként személyesen is találkozunk. Legtöbbször a festői tó környéken, ahol lakik. Séta közben meditálunk.

A keleti filozófia szerint az életnek nincs értelme. Helyesebben célja. Minden ilyen gondolat egyfajta kapzsiságból fakad. Az Élet értelme és célja nem más, mint Önmaga. A Valóság megtapasztalása. Öröm, szépség, harmónia, tánc, ének, extázis. A legfontosabb pedig a Szeretet. No, nem az, amit mi gondolunk róla. Hanem az önzetlen, a feltétel nélküli változata. Azt pedig sajnos nem ismerjük. Erre kell egy egész élet. Ha egyáltalán elég rá. A zen buddhisták az egyszerű hétköznapi életben, kétkezi munkában és az autentikus meditációban (amikor nem gondolnak semmire) találják meg az üdvösségüket. A nyugati keresztyénség ezt nehezen tudja megérteni. Pedig nagyon sokat lehetne tőlük tanulni.

A válaszok pedig az orrunk előtt vannak. Csak ki kellene nyitnunk a szemeinket. A lelki szemeinket. Mert helyesen csak azokkal láthatunk. A nézés és a látás két különböző tapasztalat. Az egyik fizikai természetű. A másik pedig spirituális. Kevesen képesek elsajátítani. Egyszer séta közben azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Valami aktuális probléma miatt sajnáltam magam. Egyszer csak, valahol a lelkem mélyén megszólalt egy csendes kis hang: „Hallod a madarak csicsergését?” Megdöbbentem. Szinte a fülemmel hallottam a kérdést. „Hallom!” – válaszoltam. „Érzed a levegő illatát?” Összerezzentem. „Érzem!” – válaszoltam megszeppenve. „Akkor, mi a probléma?” – jött a végkövetkeztetés.

Azóta sokat gondolkodtam ezen a párbeszéden. Kicsinyes problémáink eltakarják előlünk a lényeget. Az egónk vastag porrétegként telepedig rá a lelkünkre, szellemünkre. A megoldás mindig a felszín alatt van. Csak el kellene takarítani a kacatokat, romokat. A rengeteg szemetet. Ott csillogna az elrejtett kincs. Nem kell érte elzarándokolni távoli országokba. Nem kell semmilyen önsanyargató szertatásba bonyolódni. Mindaz, amire szükségünk van, egy csendes, nyugodt elme. Akkor minden eljön hozzánk. Az egész Mindenség a lábunk előtt fog heverni. Minden vágyunk valóra válik. Szüntelen érezni fogjuk a levegő mámorító illatát.

Forrás: http://somafoto.freeblog.hu

Címkék:

Hozzászólások



Örülök!

Örülök, sőt boldog vagyok! Tudod, "Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!"

Szeretettel: Soma

http://somafoto.fw.hu
http://somafoto.freeblog.hu



Ó:)

Kérem szépen az NEM olyan "de" volt!
Hogy érthető legyen egyben: állítás, majd állítást megerősítő kérdés:
nem?
Mire én: de!:)
Tehát ez a "de" megerősítő "de" volt.:)



Kedves Soma!

Nekem ma épp ezen (vagy valami hasonlón) járt az eszem és le is írtam.
Nagyon jó volt olvasni Tőled:
"Nem hiszek a véletlenekben. Azok valójában Isten ujjlenyomatai.
A válaszok pedig az orrunk előtt vannak.
A megoldás mindig a felszín alatt van.
Az egész Mindenség a lábunk előtt fog heverni."

Nagyon köszönöm!-:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Nincs de ...

Én is köszönöm Soma !
Jó érzés, feltölt energiával azt olvasni, amit Én is érzek és gondolok. Köszönöm, hogy Te le is tudtad írni : szebben, mint Én !
Szeretettel : Szudy



Kedves Maria!

De!:) Ha ez egy általános szeretetszolgálat valakik iránt, akkor is ezt érzi egy ember. Nem muszáj, hogy ez akármilyen keretek között zajoljék, lehet csak úgy.
És persze a szerelemnél is így van. Hányan köszönhetik egy szerelmi kapcsolatnak fejlődésüket. Persze vagy tudnak róla vagy nem, de ez nem is számít a végeredmény szempontjából.:)



Koszonom Soma

Szeretettel,
felebarat



szép.....de az jutott

szép.....de az jutott eszembe erről, hogy lám, a sors-szerű találkozás OTT van!! azaz magamtól nem megy, valami, vagy inkábbb Valaki kell indíttatásnak....mert az ember társas lény-most nem társadalomra és nem tömegre gondolok....szóval Valaki, aki megindít, nem helyettem cselekszik, nem kiveszi az írányítást: aki megérint, személyével, mondataival, a hellyel......nem???

M a r i a