thesecret.hu

"Miért van az, hogy egyesek sikeresebbek másoknál? Egy barátom, aki évek óta foglalkozik a témával, elmondott egy történetet, amelyet bizonyára élvezni fognak, és jól megvilágítja a kérdést. Azt mondta, hogy mint egyházközségének gondnoka, meghívott egy zsidó személyiséget, hogy jöjjön el a templomukba, egy keresztény templomba, és beszéljen a gyülekezetnek a 2 vallás különbségéről. Hasonlítsa össze a zsidó és a keresztény vallást! Nos, ez a zsidó úr eljött néhány hét múlva, felállt, és a következőképpen kezdte beszédét: „Hölgyeim és Uraim! Elolvastam az Önök könyveit és a mi könyveinket. Megvizsgáltam az Önök alaptanításait, hasonlóképpen a miénket is, és a következő következtetésre jutottam: A Biblia és a Talmud és az összes többi könyvünk szerint az élet 2 alaptörvénye: szeresd az Urat és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” És hozzáfűzte: „Hölgyeim és Uraim! Minden más csak magyarázat.” Azonkívül minden csak magyarázat.

Azt mondtam: már 25 éve foglalkoztat bennünket a siker problémája. És nemrégiben tanácskozásra gyűltünk össze, és azt kérdeztük: „Mi a siker? Mi határozza meg a sikert?” És egyhangúlag arra a következtetésre jutottunk, Hölgyeim és Uraim: a siker egyenlő a célokkal. És minden más csak magyarázat. A siker egyenlő a célokkal. És minden más csak magyarázat. És azt hiszem, semmi olyat nem fognak megtanulni, ami igazabb ennél.
A szeminárium korábbi előadásain számos törvényt említettem. A vonzás, a megfelelés, a hit, az elvárás törvényeit és a többi. De úgy fogják találni, hogy az egyetlen módszer mindezek hasznosítására, a legkönnyebb módszer a hasznosításukra: ha célt tűzünk magunk elé. Ha célt tűznek ki, miben hisznek? Egy célban. Minek az elérését várják? Egy célét. Mit vonzanak életükbe? A céljukkal összhangban levő embereket és körülményeket. Mire vezet a megfelelés törvénye? Hogy a külvilág összhangban legyen belső világukkal, a céljukkal. Mire koncentrálnak? A céljukra. Mi rejlik a tudatalattijukban? A cél. Mire vonatkoztatják a helyettesítés törvényét? Egy célra. Ha van célunk, az lehetővé teszi számunkra, hogy felhasználjuk a világegyetem összes törvényét, hogy sikerhez segítsen bennünket. És közben ezekre a törvényekre nem is kell gondolnunk.
Ezért van az, hogy minden sikeres férfi és nő tanulmányozásakor úgy találjuk, hogy erősen célorientáltak. És bár nagyon jól tudjuk, hogy a siker a célok függvénye, döntő mértékben a célok függvénye, azt látjuk, hogy az emberek kevesebb, mint 5 %-a tűz ki magának célokat. Írtam egyszer egy tanulmányt vagy inkább egy cikket egy újság számára, amelyből a következő idézetet emelték ki: „Akinek nincs célja, arra van kárhoztatva, hogy azoknak dolgozzon, akiknek van.” Ha nincs életcélunk, arra vagyunk kárhoztatva, hogy másokat segítsünk céljaik elérésében. Készült egy híres felmérés 1953-ban a Yale Egyetemen. Az egyetem végzős hallgatói között. Amelyben azt kérdezték egyebek között: „Vannak-e céljai? Eltervezte-e, hogyan valósítja meg őket?” És úgy találták, hogy csak 3 %-uk tűzött ki célt maga elé. Amerika egyik leghíresebb egyetemének dédelgetett végzősei között. Aztán ismét megkeresték őket 1973-ban, és többek között azt kérdezték tőlük: „Mennyi pénzt értek ma ahhoz képest, amennyit 1953-ban értetek?” És kiderült, hogy az a 3 %, amely karrierje kezdetén célt tűzött ki maga elé, többet keresett, mint a többi 97 % együttvéve. Bizonyára meghökkentőnek tűnik ez a teljesítmény, de nem szokatlan. Az az igazság, hogy minden statisztika, amelyet átnéztem, miközben fanatikusan kutattam a célok kitűzése témájában, azt mutatja, hogy csak 3 %, 30 ember közül csak 1 rendelkezik határozott, világosan megfogalmazott célokkal. Tehát elmondhatom, az a képesség, hogy célt tűzzünk magunk elé, és hogy megvalósítására akciótervet készítsünk, ez a siker mesterfogása. Ez a legfontosabb készség, amelyet valaha is megtanulhatnak. És a továbbiakból ki fog derülni, hogy ha képesek kitűzni és megvalósítani egy célt, ez lehet a legfontosabb dolog, amelyet felfedezhetnek. Fontosabb a matematikánál, a tudományoknál, fontosabb a számítástechnikánál vagy a kereskedelmi jártasságnál a célok kitűzésének képessége.
Ha egyszer kitűzték a célt, beindítják az agy ún. kibernetikus célkereső mechanizmusát. A kibernetikus célkereső mechanizmus olyan mechanizmus, hogy ha beprogramoztuk az agyat, és ezáltal teljesen átitat bennünket ez a törekvés, automatikusan és tévedhetetlenül a cél felé törekszünk. A cél pedig mifelénk. Ez olyan, mintha mozgásba lendítenénk a kozmikus erők egész sorát, amelyek a kívánt irányba visznek bennünket, ha nem is tudjuk, hogy hol a cél. Később még visszatérünk erre, és hogy ez miért így működik. Vagyis van Önökben egy mechanizmus, amely eljuttatja Önöket a megvalósítandó célhoz. Amennyiben tudják, mi a céljuk. Agel (édzsel) Hantot, az olajmilliárdost, megkérdezték néhány éve egy tévéműsorban, hogy sikereinek mi a titka. Azt mondta: „Csak 2 dolog van, amit tudnunk kell.
Az 1.: döntsük el pontosan, mit akarunk!
A 2.: határozzuk meg pontosan az árát, aztán szánjuk el magunkat, hogy megfizetjük!”
A probléma az, hogy a legtöbb ember nem tudja, mit akar. A mi civilizációnkban, a mi társadalmunkban az ember mindent megkaphat, amit csak akar. De a lakosság 95 %-ának csak homályos elképzelése van arról, hogy mit akar. Vagy semmilyen... Tehát a cél kitűzése a legfontosabb készség. Szerintem ezt tanítani kéne az óvodában, az általános iskolában, az oktatás minden szintjén valami módon, valamiképpen tanítani kéne a célok kitűzését. Ez minden egyéb készségnél jobban garantálná, hogy az emberek könnyebben, gyorsabban minél nagyobb sikereket érjenek el. Mindegy, hogy valaki hány éves, milyen pozícióban van jelenleg. Minél hamarabb sajátítja el a célok kitűzésének képességét, gyakorlással, a módszer állandó ismételgetésével, amíg el nem éri azt, hogy teljesen célját elérő emberi lénnyé válik, annál hamarabb el fog jutni oda, hogy nagy dolgokat valósítson meg az életben. (....)

.....hogy nem tűzünk ki célokat, ez a leglényegesebb, a legveszélyesebb, régi ismerősünk vagy ellenségünk: a kudarctól való félelem. A kudarctól való félelem az 1. oka annak, hogy az emberek sikertelenek. A kudarctól való félelem, attól, hogy nem lehet, elveszthetem a pénzem, vesztegetem az időm, elveszthetem a befektetésemet, nem lehet, nem lehet, feszültté válunk, stresszállapotba kerülünk, kalapál a szívünk, összeszorul a gyomrunk. A kudarctól való félelem az 1. oka annak, hogy nem vagyunk sikeresek az életben. A kudarctól való félelem visszatart bennünket a próbálkozástól. És azért félünk a kudarctól, mert ismerjük. Tudjuk, mi a kudarc. Nem értjük, hogy ez egy kritikus pont. Ha ezt megértjük, egész hozzáállásunk megváltozik. Egyszerűen arról van szó: képtelenség sikert elérni kudarcok nélkül. A kudarc a sikerhez vezető út elengedhetetlen állomása. A sikerhez szükség van kudarcra. Ha kerüljük a kudarcot, nem lehetünk sikeresek. Az emberiség történelmének minden sikere kudarc volt addig, amíg sikerré nem vált. A siker kulcsa a sorozatos kudarcokban rejlik. Hogy tanuljunk abból, ami nem sikerült. Minden csapásnál, minden akadálynál, minden csalódásnál álljunk meg, és gondolkozzunk! „Mit tanulhatok ebből a helyzetből?” Alkalmazzuk a behelyettesítés törvényét, és vonjuk le a tanulságot minden egyes kudarcból! Emlékeznek, beszéltünk a fordított paranoiássá válásról, a bizakodó várakozásról. Ahányszor valami balul sikerül, nézzünk magunkba: „Miért történik ez velem?” És azt fogják látni, hogy minden egyes kudarcban vagy hátrányban, ahogy Napóleon Hill mondja, értékes tanulság rejlik. Lehetőség és haszon, amelyet, ha keresünk, megtaláljuk. A sikeres emberek, vezetők sose használják azt a szót, hogy kudarc. Sose gondolnak a kudarcra. "(Brian Tracy)
“Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)