A sors, mint esély?

ördög ügyvédjeJön a karácsony, ideje valahogy tiszta szívvel belekezdeni... Tegnap fura napom volt... A sorsról és a karmáról beszélgettem, no és a szabad akaratról... anno Müller Péter előadásán kérdezgettem volna erről az írótól, de azt válaszolta, a következő könyvének anyaga... Pedig csak annyit kérdeztem, létezhet-e Ön szerint együtt... Egy szó kellett volna. No de akkor mi lesz az új könyvével... Az amúgy sem tetszett az előadáson, hogy vagy 40 féle könyvet dedikált a végén, az egész erre volt kihegyezve. Valahogy rossz érzésem volt. Nem informálni akart, hanem hogy megvegyük a könyveit. Pedig érdeklődő tömeg gyűlt össze, és kérdezett volna még. No, ez tavaly ilyenkor volt...

Idén megjelent a könyv.
Forgattam, valahogy most mégsem fogott meg... ugyanazt mondja és nagyon bő lére eresztve. Most nem veszem meg a könyvét. Van belőle az archívumban néhány, annyi pont elég lesz.

Aztán jött a film. Al Pacino, Keanu Reaves... Az ördög ügyvédje...
Mit is mond a filmben az ördög az ügyvédnek?
Én csak berendezem a színpadot, de játszani te játszol rajta, a saját szabad akaratod szerint.
No hát ez éppen kapóra jött.

Mindig is így gondoltam. Van sors, van karma, van előre elrendeltetett, van ok és okozat, mindennek megvan az oka, és talán épp ezért jó tudni, hogy mégis mi magunk döntünk, levesszük-e a polcról azt, ami a mienk és hogy mikor vesszük le. Ahogy Márai említi. Majd kikeresem, de szerintem tudjátok. Ami hozzád tartozik, emberek, könyvek, érzések, elkerülhetetlenek, figyelj hát erősen, hogy el ne szalaszd őket... Valami ilyen.

Még az sem zavar, ha a reinkarnációval jönnek, mert igazán nincs jelentősége. Hisz ha tényleg vannak előző életeink, akkor is ebben az életünkben kell megtalálnunk és megoldanunk a (karmikus) feladatainkat, akkor miért ne tehetnénk ezt egy életünkben, miért ne élhetnénk meg az összeset akár egy életünkben? Ez is csak a szabad akarunk. Mindig úgy kell hozzáállni, ez az egy életünk van csak, hozzuk ki hát belőle, amit lehet. Nem számít, hogy lesz-e másik. Itt és Most kell megélnünk a mi bennünk él, minket éltet.

Úgyis végére kell járnunk kik vagyunk és miért is vagyunk itt e világban, mikor, mi és hol a helyünk.

Tegnap két emberrel még másról is beszélgettem. Újfent javíthatatlan optimistaként, de egyben az ördög ügyvédjeként. Miszerint megmutatni neki, hogy akit ő szid, tulképp miért is jó ember.

Képtelenek belegondolni a másik oldalba. Legyen az szituáció, elvek, emberek.
Szomorú. Mintha káosz lenne a fejekben, mert irigység és harag van a szívekben.

És persze megint az ördög ügyvédjét játszottam...
(Ki az ördög ügyvédje?
„Honnan ered és mit jelent pontosan az ördög ügyvédje kifejezés?”
Az ördög ügyvédjének nevezünk valakit, ha egy vitában nem feltétlenül saját véleményének megfelelően szembeszegül valakivel, csak azért, hogy vitapartnere betekintést nyerjen a másik oldal nézőpontjába is. A módszert oktatási céllal is alkalmazzák vitatechnikák elsajátítása során.)

A szabad akarat olyan, mint a lepke szárnya... azzal pedig ugye tudjuk, milyen finoman kell bánni... ha megszorítod a kezedben, azonnal meghal, ha viszont elengeded, visszarepül feléd... mármint a pillangó...

A bűntudat olyan, mint egy zsák tégla...feleslegesen hordjuk, akár más keresztjét... pont elég a mienk.

A film pedig igencsak kedvencem. És nemcsak Al Pacino miatt. Habár lehetne csak miatta is.

És akkor mai elgondolkodásaim:

Miért nem nézzünk néha fordítva?
Miért nem alkalmazzuk a nézőpontváltást?
Hol vannak a matektanárok, akik ezt megtanítják nekünk? Hol vannak az emberek, akik ezt befogadják?
És hol vannak a személyiségek, akik emberi oldalról is ugyanezt tanítják? És hol vannak az emberek, akik befogadják?

Nem kell válaszolni. Ott vannak azok az emberek, mint az érett búzakalász, nem hetykén és nem kérkedve, követelve, kinyilatkoztatva az igazságot... megtalálja mindenki az ő kis tanítóját és akik őt követik. Még ez a szerencse. Hisz annyifélék vagyunk. Hogy is lehetne másképp tehát.

Nem baj, ha valaki ezzel nem ért egyet, még az is lehet, hogy tévedek, mindenesetre a tapasztalataim most ezt igazolják...

"A búzakalász, ami érett, fejét lehajtja. Minden, ami érett, fejét lehajtja. Ha peckesen áll, abból tudhatod, hogy üres, s hamar eltörik a szára."
(Zurab Murvanidze)

"Ne félj túlságosan az ellentmondásoktól! Kényelmetlenek, de jótékony hatásúak."
(Martin Du Gard)

"Más dolog valakinek megmutatni, hogy téved, és megint más az igazság birtokába juttatni."
(John Locke)

"Az okos százfélét gondol, az ostoba csak egyet."
(Rusztaveli)

Szerintetek van karma és szabad akarat együtt? A sors, mint esély... ?

Eddig 3 választ kaptam:

"Müller Péter egyre többször ismétli önmagát, s mintha már nem annyira a bölcs gondolatokat akarná eladni, inkább minél több könyvét , égi boldogulás helyett nagyon is földit keresve...
Igen, van szabad akarat , mindenkori választási lehetőség , s természetesen ott van minden tett rövid- és hosszú távon érvényesülő sorozathatása. Nincs is ezzel baj, méltóságot, súlyt ad döntésünknek, ha tisztában vagyunk következményeivel , ha meg nem, néhány elhamarkodott döntés hatásai előbb- utóbb rádöbbentenek bennünket döntéseink felelősségére , várható következményeire. Ráadásul az Úr elfoglalt, ezért mellékelt mindannyiunkba egy kis darabot magából, úgy hívjuk, belső, cáfolhatatlan lelkiismeret, ő végzi Karma álnéven a bíráskodás feladatát tetteink megítélésével..."

"Használnod kell a józan paraszti észt. Mert nem Te döntöd el mire van időd és mire nem.
És igen, van együtt karma és szabad akarat. A karma a feladat, a szabad akarat a probléma kezelésének a módja."

"A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Ha te boldog akarsz lenni, akkor boldog lehetsz.
Egyedül vagy pont olyan társsal, akit elképzelsz magadnak, ha ezt nem egy konkrét személyre vetíted ki, hisz neki is van szabad akarata, nem csak neked!
Vagyis ne kösd a sorsod valaki máshoz, ne add ki a kezedből a boldogságot, ne valaki mástól várd a boldogságot. Tedd ezt meg azzal, hogy a saját lehetőségeidet kihasználod."

Hozzászólások



Kedves Unique!

A sors odapakolja a következmények folytán ugyanazokat a gödröket, vagy hegyeket, amikbe egyszer már beleestél, vagy amiket már megpróbáltál megmászni, és figyeli, hogy ezúttal hogyan kerülöd el, sikerül-e elkerülni, vagy sikerül-e megmászni a hegyet, egyáltalán, meg akarod-e még mászni, azaz sikerül-e a (számodra) intelligensebb megoldás, az olyan, amitől már nem szenvedsz. Mert ha Én nem szenvedek, akkor más sem fog szenvedni körülöttem, és engem sem lehet majd bántani. Mert már nem az önbántás a célom.

És eközben, e következményes jelenetekben, nekünk szabad akaratukban áll kipróbálni újabb és újabb intelligens megoldásokat, hogy végre azt mondhassuk magunknak, köszönöm, jól vagyok! És ezt a gödröt már nem kérem következő alkalommal, mert már nincs ilyen tanulásra szükségem. Ezért most inkább ki is kerülöm...

A kö amit feldobtunk a fejünk fölé - vissza fog pottyanni.
Viszont választhatok: bevárhatom, míg a fejemre esik, félre is ugorhatok, és mindezek után dönthetek úgy is, hogy legközelebb nem dobom fel.
Nem teszek magam ellen.



Kedves Unique!

"Miért nem nézzünk néha fordítva?
Miért nem alkalmazzuk a nézőpontváltást?"
Szerintem azért, mert kevés bennünk az empátiás készség... hogy bele tudjuk képzelni Magunkat a másik ember helyzetébe.
Akkor jobban megérthetnénk, hogy mit és miért tesz -ami szerintem nagyon fontos lenne, hogy kapcsolataink jól működjenek...

Szép estét kívánok!
Jugik



TE mit gondolsz erről?

TE mit gondolsz erről?

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges