A tehetséges emberek csapdája

tehetséges csapdaSokat gondolkodtam azon, hogy ennek a bejegyzésnek milyen címet adjak, hogy kifejezze pontosan azt, amiről most itt mesélni fogok. Kerestük a párommal a megfelelő szót arra az emberre, aki nagyon sokat képzel magáról, azért mert tisztában van a benne rejlő lehetőségről, és az egyszer lemért óriási intelligenciájáról. Öntelt? Beképzelt? Egoista? Még a szinonimaszótárt is segítségül hívtam, de rájöttem, hogy nem az a lényege ennek a problémának, hogy az illető mennyire nagyra tartja magát, hanem az, hogy tehetséges.

Van egy kedves barátunk. Bár egy városban, élünk ritkán találkozunk, de számomra ő egy olyan ember, akivel bármikor bármiről tudok beszélgetni. Az élet tényleg jó fejjel áldotta meg, ezidáig mégsem vitte semmire az életben. Szentül meg van győződve arról, hogy mivel neki Isten áldotta tehetsége van, ő “HA AKARNÁ”, bármit elérne. Valahogy megelégedett ezzel a tudattal, ez ad neki egy olyan magabiztosságot és önbizalmat, amit valljuk be, egy olyan embertől, aki nem tudja, hogy a következő sörét miből veszi meg és szívja a büdösebbnél büdösebb ukrán cigarettákat, inkább tűnik önteltségnek, mint egészséges önbizalomnak. Erről mi már többször beszélgettünk, ő ennek teljesen tudatában van (mármint, hogy nagyon sokra tartja magát), de úgy tűnik elég neki. Most tett egy kijelentést: fél év múlva megtalálja az állást, amire vágyott, 1 év múlva nősül és 1,5 év múlva már gyereket fognak várni.

Kívánom tiszta szívemből neki, hogy végre el is higgye ezt, és hogy meg tudja teremteni magának azt az életet, amit megálmodott.

Most visszatérek egy nagyon fontos kulcskifejezéshez, ez pedig a “HA AKARNÁM”

* HA AKARNÁM, le tudnék szokni a cigarettáról!
* HA AKARNÁM, le tudnék mondani az alkoholról/drogról!
* HA AKARNÁM, bármire képes lennék!

HA AKARNÁM, ez a tehetséges emberek legnagyobb csapdája (és persze nemcsak az övéké). Az agy, az emberi természet, vagy nem tudom mi, de így próbál védekezni a sérüléstől. Elhiteti azt, hogy “HA AKARNÁ” képes lenne bármire, de ő ezt most kényelmi okokból nem akarja. Majd talán holnap. És bizony emberek millióinak telik el úgy az élete, hogy soha nem jön el a holnap. Soha nem találja meg álmai állását, álmai társát… Tudom, mert én is beleestem ebbe a csapdába.

Az első lépést mindig meg kell tenni!!!

Kedves Titkot ismerők!
Ezen írást ugyan már 1* közzétettem blogomon (http://zollerke.wordpress.com), mégis remélem, nem bánjátok, hogy is megosztottam. Ez a közösség, amelynek ezt szívesen elmondom, és amely tudom, hogy ezt megérti.

Minden jót!
zollerke

Hozzászólások



Na ez az

Alfajáró megfogta a lényegét mondandómnak. Ebben a bejegyzésben egy olyan emberről, vagy mint hangzott "mintáról" beszéltem, akik talán a kényelem, talán a kudarckerülés miatt, de megelégszenek azzal, ha tudják, hogy tehetségesek, de sem a külső sem a belső siker érdekében nem tesznek keresztbe szalmát sem. Én is ilyen voltam. Minden tanárnál én voltam a kis kedvenc, elég volt órán odafigyelnem, mert ragadt rám a tudás, mint a kosz, de ez NEM ELÉG. ha az ember nem tanul meg szorgalmasan haladni a célja felé megreked, és abba a csapdába esik, mint én, vagy a történetem szereplője. Én ezt időben észrevettem :)
minden jót! - zollerke
(http://zollerke.wordpress.com)



megdöbbenés

Enegem is kellemes megdöbbenéssel tölt el, amikor egy-egy nagy írónk idézetei újra lecsengenek bennem. Néha elém vet egy-egy ilyen gyöngyszemet az élet, amiről emléxem h olyan író írta, akit tanultunk gimiben... akkor unottan, a feladat elvégzése érdekében ültem ott h minden meglegyen.... a szavak csak pusztán irodalmi módon tetszettek. Másrészt meg arra fordítottam energiát, hogy: "jaaaj csak ne kelljen megtanulni kívülről... nem baj, ha feladják leckének én azért se tanulom meg kívülről." Most meg, látszik h mindenki látni véli az életet "bellülről", és mindenki a sajátos eszközeivel le is próbálja írni, át is próbálja adni... Jobban is szeretem ezeket az idézeteket, mert ugye a mai világban nem jó ómen ezotériásúl beszélni, vagy buddhásúl... de semmi baj, itt vannak drága költőink, akik sajátos egyszerű és mégis érthető - és ugyanarról szóló - nyelvezetükben leírják amit az említett két világ is.
Ha nekem önállóan kell nyelvezetet választanom, hogy elmagyarázzam mit miért teszek, akkor általában az "energiatakarékos" című lemezt veszem elő... azt mindenki érti...
Mondok egy példát: hazudni azért nem hazudok, mert pazarlás lenne rááldozni energiát... mennyi energiába kerül fenntartani valakifelé egy, vagy több hazugságot... folyton figyelni kinél miért és mit... nem azt mondom h nem lehet belejönni, hanem azt, hogy teljesen felesleges energiapocsékolás.:) Az érzelmek szabad áramoltatása viszont nem viszi, hanem pont, hogy hozza az energiát. Egy jó, őszinte, érzelemdús párkapcsolat nem azért jó, mert erkölcsös és/vagy a társadalom rábólint, hanem mert rengeteg plusz ERŐT felszabadít.
Nos hát ez a nyelvezet valahogy így néz ki... így senki nem néz mágiaguru szélsőséges szubkultúrásnak, s így mindenkivel képes vagyok beszélgetni is.:) Legyen az bárki...:)



Önteltség

Azt hiszem, hogy a siker eléréséhez kell, hogy az ember megfelelően öntelt legyen. Szerényke emberke nem biztos, hogy sokra viszi bármekkora erővel és tehetséggel van megáldva. Azok, akik viszont igazán sikeresek, tisztában is vannak a képességeikkel, és hangoztatják is. Na, szerintem ők csinálják jól. Amikor tényleg képesek vagyunk valamire, végrehajtottuk, mondjuk is el, milyen fenomenálisak vagyunk. Vállaljuk!



az ilyen mintából...

Fontos, hogy én most a mintáról beszélek, nem az EMBER-ről, mely a mintát viseli...
tehát az ilyen mintából faragják ki a közgazdászokat, politológusokat, politikusokat, társadalomkutatókat, szociológusokat, agressziókutatokat(!) és egyéb "megmondó" embereket.:) A politikai újságírókat nem is említve...:) S ezek együtt működtetik a nagy művilágot...:) Régen figyeltem őket, voltam "köztük" is, aztán meguntam és "eljöttem" onnan.:)



zollerke

- amikor náluk sokkal "tehetségtelenebb" emberek, akiket ember számba sem vesznek, hatalmas sikereket érnek el.
Ezt itt nem igazán értem. Szerintem a sikerért valamit azért tenni is kell.Még ha nem is olyan sokat de valamit azért igen.Ha pedig már valaki tényleg hatalmas sikert ér el azt nem igazán szokták nem emberszámba venni.
Egyébként nekem is is van egy hasonló ismerősöm.Ő azt mondja magáról,hogy milliomos.persze nincs egy lyukas zoknija sem,de ez nem érdekli.Ami az érdekes az egészben sokan ismerik és mindenki így fogadja el.Olyan hitelesen mondja magáról,hogy már lassan elhiszi mindenki.Pedig ismerjük és tudjuk .hogy ez nem igaz.Ja és ő mindenhez ért,mindenhez hozzá tud szólni.Sokszor olyan egetverő hülyeséget mond hogy csuda de nem is vitázik vele senki mert egyszerűen nem lehet.Valahogy mindíg addig csavarja ,hogy inkább ráhagyja az ember.Szemrebbenés nélkül csinálja.Sokszor azt hiszem hogy egy maga kreálta világban él és ez jó neki.Szoktunk róla beszélgetni mert olyan sztorikba keveredik hogy élmény felidézni.Egyedül él,alkalmi munkákból él.Csuda egy fazon de nem több.Addig amíg nem jön ki ebből a maga által kitalált szerepből addig nem is tudjuk meg soha hogy amiben tehetsége van az valóban az-e vagy csak mondja.



hát igen...

csatlakoznék Lolli és Connie véleményéhez...
Az ismerős megnyilvánulása olyasmi, mint az önvigasz, amolyan "önvállonveregetés"... nem jut el a megvalósításig, mert igazából ez a megnyilvánulása oda vezethető vissza, hogy mindezeket, a "ha akarnám..." kezdetű felvetéseket saját maga sem hiszi el és attól fél, hogy összeomlik az önmagáról megalkotott kép, s az egóját a padlóról kellene kellemetlenkedve felsepregetnie...

A valóban tehetséges emberek nem hagyják elosonni az időt, igyekeznek mielőbb - és ki is találják a módját - a tettek mezejére lépni... Első lépésként össze kellene hangolni a belső képet a tükörképpel...

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."



Lolli hozzászólása kapcsán...

Én is azt gondolom, hogy aki valóban tisztában van a saját értékeivel, az nem fogja hangoztatni. Mert neki elég a tudat, hogy milyen értékes, és nincs szüksége külső vagy belső megerősítésre. Aki mondogatja, vagy esetleg még kérdezgeti is másoktól, az visszaigazolást vár, tehát maga sem hiszi el, amit mond, vagy nem feltétlenül hisz önmagában.
Ezt a megfigyelést nem rég sikerült egy mondatban összefoglalnom:

"Akinek nincs önbizalma, az magát dícséri, akinek van, azt mások dícsérik." by Connie :)

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek a tapasztalataimat.

C.



A képről

Én csak azt szeretném írni, hogy a kedenc filmam a szóljatok a köpcösnek, meg a folytatása.:)
Angolúl híresebbek a címek, de aztatat elfelejtetem.:) Nah ott Travolta olyan szerepet játszik, aki tisztában van a képességeivel és eszerint is cselekszik. Behalok attól a figurától.:)



én sem negatívumként gondoltam :)

Persze a tehetség nem negatívum. Sajnos nagyon sok tehetséges embert látok magam körül, akik az említett csapdában vergődnek. Tudják, hogy jó képességekkel rendelkeznek, még sem jutnak sehová, és csak tátják a szájukat, amikor náluk sokkal "tehetségtelenebb" emberek, akiket ember számba sem vesznek, hatalmas sikereket érnek el.
minden jót! - zollerke



Hmmm...

Az, hogy valaki tehetséges, az még nem jelenti azt, hogy eleve csapdára ítélte magát.
Mindenki tehetséges valamiben.
A tehetséges szót nem használnám negatív értelemben.
Mégis önteltnek gondolnám, aki valószínűleg sokat beszél, csak kevés az alja.
Szeret magáról egy képet, szerepet mutatni a világ felé. "A tehetséges" - akinek minden sikerül...hetne...
Csak ez a kép nem ő.
Szeretné ha igaz lenne, ha akarná...
Ez tényleg egy kényelmi zóna.
Lehet belül bizonytalan, vagy elégedetlen magával szemben.
Ezt leplezi valószínűleg a magabiztosnak tűnő hangzatos állításaival.
Bekategorizálta magát egy sémába, szerepbe, amiből csak tudatosan lehet tovább lépni.
Akinek van belső ereje, annak nincs ideje szónokolni...

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop