Ahol a szivárvány földet ér

Volt egyszer egy lombos erdők,gazdag rétek közt egy falu.
Lakói földművelésből éltek,nem voltak gazdagok,de mindenük megvolt,amire szükségük volt,és ami a legfontosabb,
boldogok voltak.

Élt a faluban egy fiú aki folyton sopánkodott,nem érezte magát boldognak.
Egy napon elment a bölcshöz tanácsot kérni:
"Te aki minden bölcsességnek tudója vagy,kérlek adj választ problémámra.Olyan boldogtalan vagyok itt a faluban,
minden olyan unalmas,a környéket is bejártam már vagy százszor,mindennap olyan egyforma,nem találok már semmi újat,
ami színt hozna az életembe.Kérlek,mondd meg,hol van az a hely,ahol végre boldogan élhetek."
A bölcs Öreg csak mosolygott a szakálla alatt,majd így felelt:
"Kövesd a szivárványt és a lábánál megtalálod azt a helyet,ahol boldogan élhetsz."
A fiú megköszönte a tanácsot és reményekkel telve várta,hogy mikor pillantja meg a szivárványt.
Nem kellett sokáig várnia,másnap délután egy nyári zápor után megjelent az égen a várva várt jel.
Összecsomagolt hát,elbúcsúzott szüleitől és elindult a szivárvány után.

Hosszasan gyalogolt,mígnem egy napon elérte a sivatagot,ahol oázisra lelt.Volt ott egy kis falu is.
Úgy gondolta a fiú,hogy bár ez nem a szivárvány lába,de itt jól fogja magát érezni.Pár hónapot a helyiekkel töltött,boldog volt,
új emberekkel találkozott és az oázist is gyönyörűnek találta.
Azt gondolta magában:"igen ez az a hely,ahol boldogan élhetek."
Ám egyik nap óriási homokvihar söpört végig az oázison,elfújta a kunyhókat,szétrombolt mindent és a falut betemette a forró
sivatagi homok.

Ekkor ismét megjelent a szivárvány az égen,a fiú pedig követte.Pár nap múlva elérte az óceánt.
A parton talált egy kis halászfalut.Elcsodálkozott,hogy milyen gyönyörű kék és végtelen a víztömeg,a parton hófehér a homok,
és a naplemente káprázatos aranyhidat varázsolt a vízre minden este.
Mélyen magába szívta az óceán illatát és azt gondolta magában:"igen ez az a hely,ahol boldogan élhetek."
Mindennap lejárt a helyiekkel halászni,élte az életét és nagyon boldognak érezte magát.
Ám egy napon szörnyű vihar tombolt a tengeren,hatalmas hullámokat zúdítva a partra.
A halászfalut elmosta az óceán vize a föld színéről.

Másnap reggel újra megjelent a szivárvány az égen és a fiú ismét követni kezdte.A jel nagyon hideg tájra hívogatta őt,
néhány nap múlva a hó is hullani kezdett,egyre zordabb lett az idő. A fiú már nagyon fázott,mikor a hófödte tájon
megpillantott egy kis falut.A helyiek nagyon kedvesek voltak,meleg ruhát és forró italt adtak neki..
A kandalló mellett ülve kinézett az ablakon,mindenfelé az érintetlen tiszta havat látta,meg hatalmas fenyőket,melynek ágai
lustán pihentek a fehér takaró alatt.
Kiállt a házikó elé,nézte a sűrű hóesést és a mesés tájat,közben azt gondolta magában:"igen ez már biztosan az a hely ,ahol boldog lehetek."
A falusiakkal eljárt vadászni az erdőbe,este pedig várta a meleg házikó és ő minden éjjel hallgatta a kandallóban pattogó tűz dallamát.
Ám egy napon hatalmas lavina zúdult a falura és a hó mindent maga alá temetett.

A fiú kezdett csalódott lenni. Annyi szép helyen járt már,de egyik sem lehetett az otthona,sehol nem lehetett sokáig boldog.
Aztán eszébe jutottak a bölcs Öreg szavai:
"Kövesd a szivárványt és lábánál megtalálod azt a helyet,ahol boldogan élhetsz."
Nem nagyon hitt már benne,de szíve mégis azt súgta,hogy követnie kell.Csak még most,utoljára.
Így is tett,útnak indult megint..

Pár nap múlva különös dolgot látott.A szivárvány lábánál mintha egy falu lenne.Örömében ugrándozni kezdett és
hangosan kiabálta:"igen végre elértem a szivárvány lábát!Ott az a falu,a hely ahol boldog leszek."
És el kezdett rohanni,ahogy csak a lába bírta,át az erdőn,át a mezőn,szinte szárnyalt a boldogságtól,gyönyörűnek találta
az erdő fáit,a virágokat a réten,a madarakat.
Mikor beért a faluba,különös dologra lett figyelmes.A hely,ahova megérkezett a szülőfaluja volt.
Sose látta még ilyen szépnek és sosem érezte magát ilyen boldognak.

"Ez az én otthonom"-kiáltotta fel hangosan-"ez az a hely,ahol igazán boldog lehetek!"

Bármerre is sodor életünk,igazán boldogok csak akkor lehetünk,ha van egy hely ahova mindig hazatérhetünk.....

Szeretettel:Ágica

Forrás:Ébredés blogter.hu

Hozzászólások



Köszönöm,hogy

Köszönöm,hogy olvastatok.
Egy személyes tapasztalatom szeretném megosztani,ami miatt nagyon megfogott ez a történet.
A három fiam,mikor abban a bizonyos "lázadó korban"volt,mikor semmi sem jó éppen ami van,akkor sokszor
mondták,hogy elmennek,és majd akkor ők megmutatják....
Aztán egymás után mentek katonának.A 90-es években még 1 évre.
És akkortól kezdve már ez elfelejtődött. Sőt mostmár családjukkal mindhárman a közeli utcákban élnek,és ritka az
olyan nap,hogy ne jönnének.
El kell ahhoz engedni a gyermekeinket,hogy legyen hova mindig visszatérniük!
Ágica



Szép történet

Köszönöm,hogy olvashattam.Zsófi



Kedves Ágica!

Még gyermekek vagyunk keressük-kutatjuk az utat, aztán mikor felnövünk rájövünk milyen jó ha van egy hely ahova mindig
hazatérhetünk.Nagyon szép és igaz ez történet.Köszönöm,hogy megosztottad velünk. Ölellek:Hajni



IGY VAN.

szép és igaz is. :)