2008. október 6. hétfő - 11:02 | beküldő: ágica
Az emberi élet minden problémája: a szeretet és szabadság. Ez a két legfontosabb szó az emberi nyelvben. Nagyon könnyű választani közöttük: a szeretetet választani, és lemondani a szabadságról, de akkor mindig kísérteni fog a szabadság, és elfogja pusztítani a szeretetedet. Úgy tűnik majd, hogy a szeretet a szabadság ellen van.
- Hogyan hagyhatnád el a szabadságod?
Azt nem lehet elhagynod, még a szerelemért sem. Egy nap elhagyod a szerelmet, és elrohansz a szabadság felé.
De csupán szabadnak lenni szeretet nélkül- hogy lehet élni?
A szeretetre nagyon nagy szülség van. Szeretve lenni és szeretni, az szinte spirituális légzés.
A test nem tud lélegzet nélkül élni, és a lélek nem tud szeretet nélkül élni....
Ezért úgy hintázol, mint az inga: a szabadságtól a szerelemhez, szerelemből a szabadsághoz.
Így a kerék foroghat tovább- sok-sok éven át. Így megy tovább-tovább.... Az élet kerekének nevezzük.
Szüntelen forgásban van: ugyanaz a küllő jön fel, halad lefelé.
Akkor jön el a felszabadulás, amikor sikerül elérned az egyensúlyt, a szeretet és szabadság között.
Ne válassz eggyet, válaszd mind a kettőt, válaszd őket együtt !
Lépj be a szeretetbe, és maradj szabad !
Maradj szabad, de sose tedd szabadságodat szeretellenesé !
Szeretettel : ágicától
- ágica blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2176 olvasás
-
Hozzászólások
Angelgirl, milyen igaz!
Angelgirl, milyen igaz! Amikor az érzelmeim odahúztak Valihoz, sokminden olyat megtettem, amit eddig nem... a korlátaim tágultak, és én ettől nagyon jól éreztem magam és boldog voltam. Aztán mindeközben egyre csak ismertem meg, egyre jobban Valit, s ezzel párhuzamosan egyre jobban szerettem meg őt magát, az életét, a világát. Ez az a szárnyalás, amit csak így lehet megélni... ezzel nem szeretném lebecsülni a belső boldogságot, mert az is nagyon fontos, az az alap... azonban fantasztikus ez a szárnyalás... megérteti az emberrel, hogy mások hogyan képesek pl. a hosszú házasságokra, a családra, stb. Most értem meg édesanyámat is, hogy honnan van az ereje, azontúl hogy hisz Istenben... fiatalon ő is érezhetett így, ahogy most én... csakhát az az igazi poén, ha egy pár esetében nem csak egy ember, hanem mindkettő rájön erre az állapotra, hogy ez milyen jó, s erre érdemes vigyázni, mert sok örömet adhat mindkét fél számára.
Sztem pedig egyszerűen: "A
Sztem pedig egyszerűen:
"A szeretet, szerelem az mi szabaddá tesz!"
Ennyi
Szeretettel:
Angelgirl
:)
Hehe, jól fején találta a szöget ez a cikk. Én a csepp életemmel még nem érzékelem ezt annyira, mert nincs tapasztalatom, csak hitem bizonyos - át nem élt - élethelyzetekkel kapcsolatban. Mindenkinél az a baj, hogy fogja a szögmérőt, vonalzót és az aggyal, az agyban megtervezzük magunkat és a másikat. Mi=magamról alkotott gondolathalmaz + kedvesemről alkotott gondolathalmaz. Ehez még hozzá lehet tenni majd az aktuális élethelyzeteket is, majd azok is egymásravetülnek. Hol a megoldás? Ott, hogy NEM csak a fejünkben élünk! Ha képesek vagyunk csak önmagunkért, s aztán párunkért is kilépni a fejünkből, s rájönni arra, hogy a párunk nem csak a róla alkotott gondolathalmazunk, s fel merjük vállalni, hogy akár tévedhetünk is... akár a gondolathalmazunk róla nem teljes, vagy éppen túl kevés... ha felmerjük vállalni, hogy konfliktusba kerülünk a valósággal, akkor van kiút a felvázolt ellentétből. A legtöbb párkapcsolat azért tér véget, azért jöhet el ismét a szabadság, mert mást gondolunk kettőnkről, mint a másik... Az egyik túl kicsinak gondolja magát a másikhoz, vagy egy másik esetben más... mindíg ez a hülye gondolkodás. Osho írta egyik könyvében, hogy a gondolatok elválasztanak, a csend összeköt. Ez igaz! Ha a párkapcsolatban a felek valami romantikusan esnek túl, akkor azt szépnek és összekötőnek élik meg. Ha azonban elkezdenek analizálni, hogy "Te ilyen vagy, én meg ilyen és én látok differenciát", akkor ez a differencia nőni fog, amíg végleg el nem választ egymástól. De ez csak papírból van, nem igazi szakadék. S nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert nem számít! Ahoz, hogy eljusson ide valaki, meg kell unnia a szenvedést... rá kell jönnie, hogy az élete, amit xy-nként megélhet, végülis arról szól, hogy minden jót be tudjon fogadni. Lehet persze, aki rájön erre nem épp így fogalmaz, de ez lényegtelen. Ha eljut ide minden ember, ehez a ponthoz, akkor már nem kell, hogy válasszon szerelem és szabadság között... szerintem akkor már felszabadító lesz mindkét állapot. Ha épp egyedül van, mert nem lehetünk sűve-főve a másikkal, akkor élvezi az egyedüllét szabadságát, azt, amit épp az "itt és most" kínál, de azzal a tudatállapottal, hogy "van egy csodás kedvesem". Aztán, amikor együtt vannak, akkor mozgatják a közös szeretetenergiát, ami hatalmas erőt ad.:)
:)))
Kedves Évi!
Szerintem olyan társat lenne jó bevonzanod, aki hasonlóan gondolkodik erről és akkor mindketten egy nyelvet beszélnétek...az lenne csak az igazán jó kapcsolat:))))))
Szurkolok neked!!!! /és magamnak is hasonlót:))))/
''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)
Kedves Ágica!
Köszönöm szépen! Csodálatosan fogalmaztad meg! Ez az örök dilemmám.
Imádom a szabadságot, lételemem, szükségem van rá, ugyanúgy ahogy a szerelemre, a valakihez tartozásra is...Sajnos az egyensúlyt nehezen találom, hol egyik, hol a másik kerekedik felül. Van valami jó ötleted (ötletetek) , hogyan találhatnám meg az összhangot?
Szép napot mindenkinek!
Éva
Drága Nézzafénybe-Diácskám..
Egy idézettel válaszolok Neked Drága:
"Az ember csak rikán részesül abban a szerencsében,hogy olyan rendkivüli valaki
kerül az útjába, aki lénye legmélyét érinti meg, s teljesen kicseréli."(Praagh)
szeretettel ölellek : ágica
Nagyon igaz!
Szabadon, önmagamért teljes felelősséget vállalva és töretlenül szárnyalni a céljaim, álmaim felé akkor is, ha szerelem van bennem;
és boldogan mosolyni, szerettel figyelni, adni, megélni -akkor is ha épp egyedül /pontosabban: magammal kettesben ;)/ haladok az utamon.
Dia
..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..
Drága Fénysugaram..
Köszönöm!!! Nagyon jó, hozzá a vers.. Szeretettel ölel : ágica
Ágicám...
A beírásodból azonnal Petőfi Sándor : SzABADSÁG,SZERELEM....c. verse jutott eszembe.
"Szabadság,Szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
Mindkettő nagyon-nagyon FONTOS! Mint a levegővétel.
/ ez most éppen a legjobbkor jött / köszönöm Neked.....