thesecret.hu

"Volt egyszer egy ember, aki ki nem állhatta a saját lábnyomát és árnyékát. Elhatározta, hogy megszabadul tőlük, és rohanni kezdett. De minél jobban rohant, annál több lett a lábnyom, árnyéka pedig könnyedén követte. Tovább »

1. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Tovább »

Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyháján, egy angyal jött hozzá és így szólt:

- Az Úr küldött engem, hogy megmondjam neked: itt az idő, hogy az örökkévalóságba költözzél. Tovább »

Álmomban látogatóban jártam. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje.

Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? Tovább »

Már régóta motoszkál bennem egy gondolat-érzésféleség, de csak mostanában öltött leolvasható képet az agyamban. Egy felfoghatatlan mértékű, szinte kozmikus felelősségtudat, mely messze túlmutat azon, amelyet családomért, szűkebb környezetemért és végső soron önmagamért érzek. Tovább »

Tény:
A vadlibák csoportosan ,,V" alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
Tanulság:
Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt. Tovább »

A fiú, akinek béke volt a szívében, egy nagyvárosban élt. Egy szép nyári nap, ahogy lassan bandukolt az utcán, egy keservesen zokogó kisfiúra lett figyelmes.

- Hát te miért sírsz?- kérdezte tőle.

- Kilökték a kezemből a fagyimat. - szipogta a kisfiú, és a lába elé mutatott, ahol az aszfalton egy nagy gombóc csokoládéfagylalt olvadozott a napsütésben. Tovább »

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. Tovább »

Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem. Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Tovább »

A legnagyobb titok a boldog élethez, hogy elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek vagyunk. Ha megtaláljuk a Mi saját értékeinket, tiszteljük, urambocsá csodáljuk magunkat, boldog élet vár ránk. Mindennek oka van, annak is, hogy Te a világra jöttél, csak egyszer gondolj bele, milyen lenne az élet nélküled: a szüleid vajon boldogok lennének nélküled? Ki vinne nekik virágot, szeretetet? A gyerekkori barátod kivel játszott volna, kinek mondaná ma: emlékszel? Az iskolában ki ült volna a padodban, Tovább »

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Tovább »

Azt hiszem most találtam rá igazán a vonzás lényegére, köszönet ezért Fókának az „Egy jó teremtő játék” című írásáért.
Újra elkezdtem naplót írni, de most kesergéseim nem vetem papírra (régen imádtam a naplómnak panaszkodni), csak a jó dolgokat, álmokat, vágyakat, emlékeket, gondolatokat. Azt a stratégiát választottam, hogy a múltamban keresgélek örömök után, fürdőzők benne, átélem, majd a jövőmbe vetítem, mert az ÉRZÉS a fontos. Tovább »

"Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok..." - mondhatnád te is, talán így gondolod. Csodát tenni nem tudsz, vagy olykor talán mégis, mikor arcod mosolyt szül, szemed belső tüzet tükröz, s szavaidat a szíved súgja neked.

Mert mi a csoda?

Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra; amikor a szél megborzolja a hajad, s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz, s a gondolatod bárhová elér; Tovább »

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az
ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Tovább »