Bloggerlélek

Miért blogol egy blogger?

Eszmefuttatás csak úgy, spontán, reggeli helyett.

Az alábbi tapasztalatok egy önvizsgálat eredményei, természetesen.

Egy blogger akkor ír postot, ha visszaigazolást vár az emberektől, hogy jól gondolkodik-e.
Ha nem biztos magában.
Ekkor az a legjobb ha az odaérkezők mindegyike sűrű és ütemes bólogatással fejezi ki egyetértését.
Ha valaki nem úgy mondja ugyanazt, mint az író, a szellemi szülő, már támadásnak véli azt, és kikel ellene.
Így, ezt látva, a többiek, már csak az én oké vagy, te is oké vagy elvén örülnek, ha kapnak egy kis simisimit.
Csakhogy, ha valakinek más a véleménye, még nem biztos h ellenség.

Vagy:)

Tiszteljük-e annyira a másik ember másságát, hogy nem megyünk bele ezekbe az önigazoló játszmákba? Hiszen még magunkat sem ismerjük, hogyan alkothatnánk ítéletet másról? És, mi jogon, no, az már más kérdés.
Egyszer az egyik blogszolgáltató igazgatója megkérdezte tőlem, hogy mi a jó a blogolásban, tekintve hogy Neki még eszébe sem jutott saját blog indítása.
Akkor gondoltam végig először ezt a gondolatmenetet.

Lehet játszani a szavakkal, akinek van egy kis hatodik érzéke, az a szép szavak mögött is megérzi a valós indokot, főleg az érzelmet, amivel az adott hozzászólást, ill postot írták.
Így ha már valaki régi blogger(2006 óta blogolok) akkor simán megmondja, ez most kioktat, így nyer energiát, stb....
Amúgy ha kimész a természetbe, sokkal jobban jársz, ha energiát akarsz, jobb, mint a másé:)

A tárgyi tudás egy ideig minden bizonnyal jó, ha van, de ha már az ember sok könyvet elolvasott,és nagyon szuperül felmondja mindet, ÁM! nem éli meg ezeket a dolgokat, könnyen válhat kettészakadt személyiséggé.
Ugye, tudja, hogy, és mit kellene, ott van a tudás a birtokában, és megint egy ÁM!: mivel maga nem tudja ezeket megvalósítani, ezért keres egy olyan helyet, ahol olyanok vannak, akinek megmondója lehet.
Így a tárgyi tudás nem vész kárba, azt hiheti az egó, hogy segít valakiknek, holott nem, nem segít, csak befrusztráltat, lám, én milyen ügyes vagyok, stb.....

Én mindig azt mondtam, mondom, hogy az igazi mester olyan mint az érett búzakalász: lefelé hajlik a feje.
Nem akarja meggyőzni a másikat, csak hagyja, hogy az Maga jöjjön rá a megoldásra, úgymond rávezeti.
Hiszen a legnagyobb kincs, mindig az amit Magad fedezel fel, nem igaz?
Amit készen kapsz, azt még át kell vizsgálni, jól megnézegetni minden oldalról, mielőtt beépítésre kerül.

Meg kell vallanom, ha jól vagyok, én nem blogolok.
Akkor nem érdekel egyszerűen az, amit más ír.
Tudom, bunkóságnak hallatszik, de így van.
Akkor csak fürdöm a magam teljességében, és nem kell senki által bizonyíttatnom létezésem pozitív voltát: azaz nincs szükségem mások dicséretére, és buksisimiére.

Ez az időszak arról szól, hogy változnak a kapcsolataink, ahogyan mi magunk is.
És, valóban tükör a környezet.
Ha valaki idegesít, akkor dolgod van Vele!
Fedezd fel Magadban azt a részt, amit a másik irritál.
Fedezd fel, és dolgozz Rajta!:)
Én is ezt teszem!:)

Kívánok szép hétvégét mindenkinek!:)

Címkék:

Hozzászólások



Egyáltalán nem terveztem, hogy blogot írok…

és ennek 2010-ben, 2011-ben még semmilyen előjele nem volt. Valahogy belekeveredtem… és nem maradtam a saját kaptafámnál.



"Nem vagyok én olyan hülye, hogy blogot írjak"! :)

Ezt 2010-ben jelentettem ki, de csak önmagamnak.
Aztán mégiscsak hülye lettem!



2009-ben még nem sejtettem

Amikor az egyik ismerősöm – talán 2009-ben – arról beszélt, hogy az emberekben hatalmas az íráskényszer, amit a világhálón található milliónyi csillag, vagyis a blogok száma bizonyít, azon töprengtem, hogy vajon miért teszik közszemlére a naplójukat… és miért nem őrzik a fiókjukban, egy picike lakattal lezárva, mint régen. :)

Ó, akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan magam is közéjük állok!



Igen, kedves Jamy, így indul:)

A mértéket kell megtartani, hogy ne sokat blogoljon az ember:)
Nekem sajnos volt olyan időszakom, amikor rengeteget ültem a gép előtt, kicsit eltolódtak az arányos, és nem tett jót.
Minden esetre nem unatkoztam:)

Inkább IRL éljen az ember, most azt mondom:)))

Főleg, mostanában olyan beszédesek a fák:)



Nem tudom:)

Ez egy beszélgetés?:)

Valójában kellemesen csalódtam Benned, ha amit mondasz, az úgy is van:)

Mert sajnos sokszor látom, hogy nem igaz, csak épp jó színben akarnak az emberek feltűnni.

(ez az ódivatú ragaszkodásom az őszinteséghez, szintén egy felszámolandó hibám:)

Nos, most kezdehtném azzal, hogy az életemet igen, én teremtettem, véletlenek sora volt, ahogyan ide jutottam,, ahol vagyok, és ugye, nincsenek véletlenek.-de ez olyan elismerésre vágyónak tűnne, azt meg nem szeretném:)

Végső soron csak annyit akartam mondani, hogy jólesett az utolsó gondolatod.
Valóban fenntartom a tévedés lehetőségét a fejvesztés terhe nélkül:)

végül egy hosszabb idézet, médiumi közvetítésből, (Kirael) bár, nem Ő a kedvencem, de ilyeneket olyasok mostanában.:

"Mint az igazság Istennőjének, az a dolgotok, hogy dolgozzatok azokkal az emberekkel akik nem tudják mi az igazság.
Ez azt jelenti, hogy saját igazságotokon kell dolgoznotok.
Ez az igazság Istennőjének az utazása is, mert meg kell tanulnotok, tudnotok kell az igazságot annak érdekében, hogy bánni tudjatok az emberekkel akik nem tudják az igazságot. Mint a Fény igazság Istennőjének, tudatában kell lennetek, hogy ki hazudik néktek, és akkor jöhettek elö egy új szóhasználattal amikor hozzájuk szóltok.
Nem nevezitek hazugoknak őket, a legtöbb ember aki hazudik, fogalma se nincs róla, hogy hazudik. Mint az igazság Istennője nem mondhatjátok nekik, hogy ők hazudnak, mert azon kellet keresztül menniük utazásuk részeként. Tehát, ne ítéljétek őket, és nevezzétek őket hazugoknak. Akik nem tudják az igazságot a ti segítségetekre vannak, ők kínálják fel a lehetőséget, hogy felismerjétek az igazságot és az igazság hiányát, és hogy minden pillanatban szeretettel válaszoljatok.
Egyre több és több ember fedi fel hazugságait és igazságuk hiányát, amelyek új fókuszba kerülnek és egybeolvadnak körülöttük.
Ha az igazságodban vagy akkor szeretetben/szerelemben kell lenned, és akkor (lelki) egyed-ül/csakis (angol szójáték a soul-y/solely azonos a kiejtés, a forditó megjegyzése) az igazság számít neked.
Ebben a lelki/egyed-üli igazságban minden benne van amit valaha is meg akartál tapasztalni. Ne nehezteljetek az emberekre akik az igazságukat keresik, ők is túl akarnak jutni ezen az utazáson, akárcsak ti.
Ha azt hiszitek, hogy valaki nem az igazságot mondja nektek, akkor nem eleget tanultatok az igazságról. Tudjátok, mindenben amit hallatok, minden kimondott dologban benne van az igazság eleme. Ha valaki azt mondja "Te egy zöldfülű vagy" és semmi zöld/éretlen nincs körülötted, akkor ők olyasvalamit láthatnak, amit nem értenek.
Ti ne ragaszkodjatok a tényhez, hogy nem vagytok "zöldek". Ne ítéljétek amit ők látnak. Egyszerűen hagyjátok a hallottakat és haladjatok tovább. Tudnotok kell, hogy hogyan maradjatok az igazságotokban minden időben. Amikor eljuttok arra a pontra, hogy mindent szerettek mindenkinél aki az utatokba kerül, akkor ölelitek igazán magatokhoz az igazság Istennő- létetek. Tudni fogjátok az igazságot és felismeritek majd, hogy mindenki és minden a tanítótok, mint az igazság Istennője, saját igazságotok az összes igazságok közül a legfontosabb számotokra, és nektek magatoknak is meg kell tanulnotok azt az igazságot."

Szintén áldott hétvégét:)



Kedves Mó!

Nekem a blogolás olyan,mint egy beszélgetés,csak a "beszélgetőpartnerek" házhoz jönnek,tehát lehet közben lustulni,szóval kényelmes:)



Ez egy beszélgetés. Ugye?

Tudod Mó, engem valóban elgondolkoztatott az írásod, annál is inkább, mert hajlamos vagyok azt hinni, hogy mindenki hozzám hasonlóan gondolkodik, és egyértelműnek sőtt igaznak tekintek néha véleményeket. Ahogy olvastam a soraidat rájöttem, hogy mennyi szempont létezik. ahogy nem csupán fenyőfa van a világon, és nem csak a rózsa a virág, és nem csak Beethowen a zene Mozartja.
Ami pedig a rossz irányt illeti, mindannyian - vagy csaknem mindannyian - tévelygünk olykor. Ki gyakrabban, és ki ritkábban. Én úgy érzem, mi itt igyekszünk megtalálni a megfelelő irányt, de korántsem sikerül minden próbálkozásunk. Azt írtam, mi, és azt gondolom, ebbe te is beletartozol.
Legyen áldás a napodon!



Kedves Kreator!

Mindenkinek magának kell tudnia, hogy miért blogol:)
Én is gyakran mindent magamra veszek, igyekszem erről leszokni.
Valóban rosszabbul voltam reggel, hogy ezt még nem írtam ki.
Az írás nekem terápia is, jólesik kiírnia magából az embernek a dolgait.
-néha énblog, ez is az:)

Lényeg, hogy aki blogol, valami nem stimmel nála.
Mert ha művészi írások jönnek ki a tollából-az szép és jó, íje meg, és küldje el egy kiadónak, ha úgy gondolja róla, valóban készen van.
Vannak műkedvelő írók, és műkedvelő trénerek, vannak észosztók-sokféle okból blogolnak az emberek.
Ahol én vagyok, a Blogtéren, nagyon jó volt eddig, de sajnos valami megváltozott: mindenki elkezdte magát nyomni, énénén.
És senki nem figyelt a másikra annyira, mint régen, amikor még családias jellege volt az egésznek.
(Pl: Volt hogy valaki feldobott egy témát, beszélgettünk, nem öltük egymást, hanem megihlettük, élő találkozók voltak hetente, stb.....)

Remélem, Ti nem veszitek át ezt a rossz irányt!

Szeretettel: Mó



Drága Mó!

Érdekes, amit írsz.
Bevallom, ezt így én nem gondoltam át eddig.
Ahogy olvastam, mindenféle kérdés ugrott elém: lehet hogy ezért csinálom? Azt akarom, hogy megsimagassák a buksimat? Vagy energiát akarok leszívni, anélkül, hogy tudnék róla? És a többiek is ezt csinálják? Hova kerültem?!
Arra gondolok most, hogy nem gyötrődöm itt kétségek között, hanem megkérdezlek téged. Szerinted mindenki így van ezzel, vagy el tudsz képzelni - mondjuk - még tízféle indítékot?
Kössz a "reggeli gondolatokat"
Ja, és majd el felejtettem: jobbulást! ("Meg kell vallanom, ha jól vagyok, én nem blogolok.")