2010. szeptember 27. hétfő - 14:04 | beküldő: AloeViki
Általában azt feltételezik, hogy a pozitív gondolkodás egészséget, jólétet és sikert eredményez, de ez nyilvánvalóan nem mindenkire igaz. Vannak, akik állítják, hogy a pozitív gondolkodás nem segített nekik. Mások viszont esküsznek rá, ezt tekintik a "sikeres élet" alapjának. Szerintem fontos beszélni arról, valójában mit is jelent a pozitív gondolkodás.
A köznapi nyelvben a "pozitív gondolkodás" kifejezést az életigenlő, bizalomteljes magatartásra használják. Egyesek ebben a vonatkozásban a világtól való menekülésről, illúziókról, elfojtásról vagy közömbösségről beszélnek.
Ám ha a szó eredeti értelmét vesszük, kitalálhatjuk, mit jelent valójában a pozitív gondolkodás.
A "pozitív" szó a latin positivus kifejezésből ered, melynek a jelentése "megtett, adott", vagyis azt jelöli, "ami van"- a létezőt írja le.
Így a pozitív gondolkodás tulajdonképpen nem más, mint a lét, az "itt levésem" igenlése, mégpedig az összes körülményekkel és korlátokkal együtt, amelyeket magával hoz az élet. Viszonyuljunk tehát barátságosan ahhoz, "ami van". Ne legyünk önmagunk és a saját életkörülményeink ellenségei. Legyünk tökéletesen egyek azzal, "ami van". Ez a szerelemre és az életre egyaránt érvényes.
Ha nem állunk készen arra, hogy eggyé váljunk azzal, "ami van", nincs alapja a pozitív gondolkodásunknak, hiszen az mindig azt jelenti, hogy elfogadjuk önmagunkat.
Aki a pozitív gondolkodást összetéveszti a világtól való elrugaszkodással, rossz úton jár.
A pozitív gondolkodás ereje nem csak az út elején, hanem létünk minden pillanatában újra és újra megmutatkozik. Hiszen állandóan választhatunk aközött, hogy valamely adott dolgot elítélünk-e /ez lenne az úgynevezett negatív gondolkodás/ vagy a legjobbat hozzuk ki abból a helyzetből, amelybe belekerültünk. A negatív gondolkodás azt jelenti, hogy tagadjuk, "ami van".
A pozitív gondolkodás feladata tehát nem az, hogy mindent szép színben tüntessen fel, még akkor sem, ha legelőször is rózsaszín szemüveggel ajándékoz meg bennünket. Az elragadtatásból a valóság talaján álló "elfogadássá" kell átalakulnia, elfogadásává annak, "ami van-mindenek ellenére".
Így hát pozitívan gondolkodni nem annyit tesz, hogy amit "pocséknak" találunk, azt "csodálatosnak" magyarázzuk. Sokkal inkább azt, hogy elfogadjuk a "pocsékságát"- s egyúttal elfogadjuk a létezését.
Szerintem ez a helyes gondolkozást is jelenti, azaz a teremtő szándékkal és a szellemi törvényekkel összhangban való gondolkodást és hogy egyre inkább felelősséget vállalunk a saját gondolatainkért és cselekedeteinkért.
- AloeViki blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2788 olvasás
-
Hozzászólások
Pont ugyanígy vagyok én is
Pont ugyanígy vagyok én is sterkeni.Én is köszönöm!
Köszönöm nektek, minden
Köszönöm nektek, minden reggel belépek az oldalra és mindig találok valami pluszt az induláshoz. Ez az új megvilágítás még inkább biztosít arról, hogy jó úton vagyok, mert ha csak a tények alapján elemzem az életem, akkor épp szétesőben van, de ha az érzéseim alapján, akkor a lehető legjobb útra léptem, ami biztosan sok új, meglepő és csodálatos dolgot hoz számomra. KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!!!!! :))))))))
Ez a megfogalmazás és írás
Ez a megfogalmazás és írás nagyon nagyon jól leírja.
Én is kiegészíteném tömören.
Nem a pozitív gondolkodás van előbb és utána a szépség és az öröm.
Mikor elkezdesz élni valóban, akkor a pozitív gondolkodás kellős közepén fogod találni magad úgy, hogy csodálkozol, hogy mindig és minden körülmény között ezt teszed, mintha megfertőzött volna. Ez az élet mellékterméke. De milyen jó kis melléktermék nem?
És úgy tudsz elkezdeni élni, ha fogod és elereszted az evezőket, lazára fogod, és csak hagyod hogy a folyó vigyen. te pedig lazán fexel a csónakban. Ezt jelenti az elfogadás.
Persze az elfogadás itt még mindig egy gyenge láncszem lehet.
És igen, az is. De miért?
Az önbizalom miatt. Azoknak a gondolatainknak köszönhetjük, amikbe belekapaszkodva félelembe kergetjük magunkat. És soha egyetlen gondolattal sem kérdőjelezzük meg, hogy igazak e. Hogy valóban az fog megtörténni. Folyamatosan azt mondjuk, hogy nem látom a jövőmet, de még is jövőbelátót játszunk azzal, hogy a jövőről alkotott elképzeléseinknek teljes mértékben igazat adunk és elkezdünk félni és külső megoldásokat keresni, hogy bebiztosíthassuk magunkat ellenük.
A biztosíték benned van. Mégpedig ezzel a bátorsággal, hogy átveszed az elméd által generált gondolataid felett az irányítást és a másokétól is akik befolyásolják ezzel a figyelmed irányát. A kérdés pedig a következő:
Valóban igazak azok, amiket gondolok? Lehet ez másként is? Megeshet, hogy másként is megtörténhet? Esetleg mégis úgy, ahogyan azt szeretném?
És ha a válaszod igen akkor máris azon az úton vagy ami a célodhoz visz.
Itt elfogadóvá válsz. És ekkor beköszönt a szépség, az öröm a boldogság, ami egy érzés és csak az élet kellemes mellékterméke, ami csak azt mutatja, hogy élsz. ÖRÖkkÉ :)