2011. augusztus 7. vasárnap - 20:49 | beküldő: alyssam1987
Napsütéses keddi nap volt. A fullasztó nyári meleg mindenre és mindenkire nagy hatással volt. Az időjósok esős időszakot ígértek, de az csak nem akart bekövetkezni. Még szerencse, hogy viszonylag korán, hét órakor indultam dolgozni, így csak a klímás üzlethelyiségből figyeltem, hogy lesz egyre fülledtebb a levegő.
Délután három fele járhatott, amikor lassan hazafelé készülődtem. A pénzt már leszámoltam, amit aznap gyűjtögettem be a vásárlóktól, s azon tűnődtem, hogy milyen kedvesek voltak, annak ellenére, hogy ez a nagy meleg őket is mennyire megviselhette. Nem nagyon siettem haza, elidőztem még a lányokkal és még kipakolásztam egy-két dolgot. Mintha valami visszatartott volna.
Később rájöttem, mikor megpillantottam az egyik pénzszállítónkat. Igen, ez volt az ami engem itt tartott, a remény, hogy ma láthatom őt. S teljesült.
Köszöntünk egymásnak és ő rám mosolygott.
- Régen láttalak, olyan ritkán látogatsz meg bennünket. - szóltam.
- Én mondtam, hogy máskor is találkozhatunk. - mondta s közben végigsimított a karomon.
- Tudod, hogy nem lehet... ööö... egyébként kérsz egy kávét? - tereltem el a beszélgetés menetét. Elmosolyodott és bólintott. Lázasan gondolkodtam, hogy miért is csináltam megint hülyeséget, miért kínáltam meg megint kávéval, amikor már múltkor is remegett a kezem miközben elkészítettem. Amit persze észrevett és nem is tudott szó nélkül hagyni.
Most is ugyan úgy történt minden mint, ahogy előző alkalommal. Bekísért, bekevertem a kávéját úgy ahogy szereti, ő pedig mindent elkövetett, hogy levegyen a lábamról.
- Jövök holnap is, te dolgozol? - kérdezte. Bólintottam, hiszen tudtam, hogy a hangom csak remegne az idegességtől. Már készültem kimenni az étkezőből, mert tudtam, hogy nem sokáig bírnám vele egy helyiségbe, amikor megfogta a kezem, visszahúzott magához. Beletúrt a hajamba miközben mélyen a szemembe nézett. Az ajkamba haraptam. S ő csak nézett és nézett. Majd megszólalt:
- Szeretnélek megcsókolni és tudom, hogy te is szeretnéd, látom a vágyat a szemeidben. - s az ajkai egyre közeledtek az ajkaim felé. S megcsókolt, bekövetkezett az oly régóta áhított pillanat...
- alyssam1987 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1052 olvasás
-
Hozzászólások
:)
Ez kedves tőled,hogy megosztottad velem.Sajnálom,hogy nem úgy sikerült ahogy szeretted volna,de ne felejtsd el az élet hozhat még csodákat,ha te is akarod.:)Sok sikert!:)))))
Nekem is
van egy kisertetiesen hasonlo tortenetem, csak en nem uzletben dolgozom. Amugy minden mozzanat ugyanaz, en is urugyeket kerestem, es talaltam is, hogy a kozelebe lehessek, en is ugyanolyan izgatott voltam es a kezem is mg a hngom is remegett, ha csak megpillantottam, az elso csok koruli izgalmak... Nem irom le az egesz sztorit, mert nalam nincs happy- end :(
DE... Rajottem, hogy hol hibaztam, espedig: sohasem hittem el, hogy eleg jo vagyok neki, o olyan "szuperpasi", pont amilyennek almaim szoke herceget kepzeltem, en meg mindigis szurke kisegernek hittem magam.
Nem banom mar, hogy ugy alakultak a dolgok, ahogy- oooh dehogyisnem banom... A lenyeg az, hogy megtanultam valamit: Nincs olyan, hogy valaki tul jo nekem, mert en is jo vagyok. Merni kell nagyot almodni, nagyot akarni, sot, a legjobbat akarni, mert akkor megkapod... En nem hibaztathatok senkit, mert csak azt kaptam, amit erzeseim altal sugaroztam, es mondhatni a "hitem szerint" tortent minden.
Remelem, Te nem koveted el ugyanezt a hibat! Hajra! :)
:)Biztos lenne,ha
:)Biztos lenne,ha bevonzanám:)
:))
Tovább is van? Mondjad még...... !!!! :)