thesecret.hu

"Egy szerzetes a csészéjét mosogatta. Nan-csüan mellé lépett és váratlanul kitépte a kezéből. A szerzetes megütközve állt ott, üres kézzel.
– Most a csésze az én kezemben van – szögezte le Nan-csüan. – Mit érsz vele, ha méltatlankodsz?"
(Terebess Gábor: Folyik a híd)

Szóval míg a csészédet mosogatod gondolkozz el azon hogy bármikor történhet más az életedben ami ugyanannyira érdektelen avagy különös, érdekes mint az a tevékenység amit abbahagytál, amit épp élvezel, egy szó mint száz véleményem szerint ez a kis történet arról beszél hogy hogyan legyünk képesek ugyanolyan tudatállapotban létezni folyton, egykedvűséggel, derűvel, csöndes rácsodálkozással a világra még akkor is ha elsőre furcsa vagy szokatlan dolog történik, ez olyan mint egy nagyon erős összpontosítás arra hogy a valóság mint az álom változó felszínének membránja kiégjen tudatunk derűs egykedvűségre koncentráló ereje alatt és elrepítsen bennünket az élet oda ahova mindig is fordítottuk teremtő energiánkat, amit mindig is megvalósítás alatt méregettünk az élet végtelen számú céljai között.