thesecret.hu

Egy prédikáció

A plébános úr Kárpátalja egyik kisvárosában szolgált még a háború előtt.
Húsvét reggelén, amikor a zsúfolt templomban felment a szószékre prédikálni,egy üres és rozsdás madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára.
Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Az atya elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a Fő utcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.

Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Hát te mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három nyamvadt madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket,kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának ezek a madarak, atya. Hiszen ezek csak nyamvadt mezei verebek. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit kérsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végigmért, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: 10 pengő. Kivettem a zsebemből a tíz pengőt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és elfutott, nehogy meggondoljam magam. Én pedig felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután a plébános úr elmondta a kalitka történetét, kicsi szünetet tartott és egy másik történetbe kezdett:
"Egy nap a Sátán és Jézus találkoztak.
A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit akarsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozok velük. Megtanítom őket, hogy a test élvezetéhez nem kell szerelem, megtanítom őket az élvezetek minden formájára, hogy részegeskedjenek és kábítószerekkel éljenek, utána feldühítem őket és arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is, hogy minél hatásosabb fegyvereket készítsenek és azokkal öljék egymást. Én pedig remekül szórakozom majd - mondta a Sátán.
- És mit csinálsz majd velük, ha megunod a játékot?
- Ó, roppant egyszerű - felelte a Sátán. - Megölöm őket.
Jézus hallgatott egy kicsit, mintha elgondolkodott volna.
- Mit kérsz értük? - kérdezte a Sátántól.
A Sátán fölnevetett.
- Nem kellenek neked az emberek! Nem jók ezek semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak érte. Leköpnek, megátkoznak és ellened fordulnak. Nem kellenek ők neked!
- Mit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és amikor megszólalt, a hangja hidegen csengett:
- A véredet, a könnyeidet és az életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - és kifizette az árat..."

Ekkor a plébános úr fogta a madárkalitkát, és amit még nem tett soha, a szentmise kellős közepén kiment a templomból a sekrestyébe.

Mi pedig ott ültünk némán hosszú perceken át.

(Készítette:Kiss Ulrich)

- Lin-Csi miben mesterkedsz, összeszedtem minden tollpihét az előcsarnokból egészen attól a pillanattól fogva hogy a galambok felriadtak álmukból.
- Csak a holdat bámulom, nincs semmi kétségem afelől hogy ma heves zivatar lesz.
- Apát! A földrengés egyetlen nyomot sem hagyott maga után, a galambok elrepültek, te pedig csak a holdat figyelve mélázol borús estéid felett. Idestova két év sem telt el és te csak önmagaddal vagy elfoglalva. Mi lesz ha egyszer téged is kimozdít a helyéről a föld gyenge, ugyan csak gyenge Apát?
- Figyelem, valóban figyelem, a Hold a legjobb barátom, a galambokat egye meg a fene mihelyst megdöglöttek, a tollak szanaszét hevernek, engem ugyan nem zavar, a föld megdől, ahogyan az óriás világvallások is megrekednek az anyag tiszteleténél, és ahogy figyeled belőle semmi lélek nem származik.
- Figyelem, én is azt figyelem, ki az aki hamarabb ont vért e borzalmas helyen, ki az akinek nem marad semmi féle tisztelete se bennünk se másutt, de a tollpihék még is csak kavarogva lenghetnek, ne mondd hogy téged ezek a dolgok nem érdekelnek.
- Tőrt adtál a kezembe, még mielőtt szavakat beszéltem volna szüleimnek, és most arra kérsz meg se köszönjem hogy a kezedben összegyűltek az előcsarnokot betöltő üres légvárak, foganatlan szavak.
- Csak a holdat bámulom, nincs semmi kétségem afelől hogy ma heves zivatar lesz.
- Zoku ak nama ta.

X

T