A Város elhagyása

Ezen írásom hangulatteremtő "szent-ikonjául" egy Konfuciusról szóló rajzot választottam...
Lin-csi ma a városban folytatta elmélkedéseit, maga mögött hagyta az éjszakát. Hamar a vásárcsarnokhoz sietett, ami hófehéren ott állt a város szívében. Erősen emlékeztette őt Pang-hun város egyik templomára ami ugyan jóval kisebb volt de az is ugyanígy szikrázott a napfényben. Erősen vonzotta ez az épület, úgy érezte ugyanaz az igazság szólítja meg őt, itt is, igazán nem érezte a változást.

Ma a két őr akik általában kint a kapunál várják a vásárcsarnok díszes vendégeit, ma odabent kelletlenkedtek közöttük, és mindenbe beleütötték az orrukat anélkül hogy arra engedélyt kaptak volna. Lin-csi elsőnek erre felfigyelt, tudta valami baljós van abban ha az őrők bent vannak. Talán tolvajt leltek. Talán jobb lesz elkerülni ma a vásárcsarnokot, gondolta, de hajtotta őt a vágy hogy végre elmondja Csüen-ti-nek hogy nem olyan szürke és komor az élet a városban mint ahogyan azt eddig fejtegette. Csüen-ti igazán azt képzelte hogy minden élet olyan sivár a városban mint az övé, arra gondolt az őrködés valamelyest még ki is emelheti talán, de biztos volt benne hogy ez a hivatás is végtelenül szerény. Csüen-ti és Lin-csi már eleget kesergett e felett a téma felett és az ifjú vándor változtatni akart a beszélgetés menetén. Rá akart világítani hogy a városi élet is lehet olyan nagyszerű mint az ő vándorlása. A fedett csarnokban ma csak néhányan voltak. Egy katona beszélgetett Csüen-ti-vel és Lin-csi tudta: róla van szó. Ma tehát ezért nem láthatta őket a kapunál. De arra nem gondolt hogy róla tanácskoznak, igazán komoran. Amint közeledett feléjük észrevette hogy a katona igen mérgesen felelget a két őrnek és erősen védi a maga igazát, szemmel láthatóan Lin-csiről. A közeli gyümölcsárus hölgynél vett egy almát és míg beleharapott kettőt lassan az almájába észrevette hogy a vita csak nem akar csitulni. Lin-csi elhatározta hogy Csüen-titől fogja megkérdezni mi is történik közöttük. A negyedik harapást már nem várta meg, belépett a hármas körbe és hamar kérdezni kezdte a katonát. Félelmében nem tehetett mást. Amaz azonnal hadakozni kezdett hangosan és Csüen-tit arra kérte kísérje ki Lin-csit vele együtt a kapuhoz mert érvei igazak, Lin-csi léhűtő. Csüen-ti barátságban állt Lin-csivel és karon fogta barátját. A katona láthatta, Csüen-ti ezt védelmezőleg teszi.

- Miért bujtogatjátok itt a vásárcsarnokban?
- Minden nap vesz almát.
- A vak is látja hogy az efféle nincstelenek nem munkából élnek, tőletek is lopni fog.
- Minden nap a városi életről elmélkedve, egy egy almát elfogyasztva eltöltjük az időt együtt.

Erre a katona nem tudott mit felelni. Csüen-ti megvédte a barátját. Lin-csi ezen pillanatokig igazán rá sem gondolt hogy valóban barátja lehet az őr aki most megvédte. Viszont szívében elhatározta már hetekkel ezelőtt hogy elhagyja a várost, nem törődöm módon azt képzelte még jó is lehet hogy egy katona kíséri ki. Elköszönt hát a két őrtől, talán örökre, és a katona oldalán hamar fejtegetni kezdte érveit: miért is nem lopás az ha valaki minden nap almát vesz.

- Például ... miből is vehetnék almát, a pénz amit megkerestem egész biztos nem lopott hisz megkérdezheti azt az asszonyt aki munkáért adta nekem, itt él a városban, el is kísérhetném, talán van kedve kideríteni az igazságot és lemondani az előítéletekről, nem?
- Igen, ha tévedtem, hamar megbocsájtok. Itt maradhat.
- Viszont arra kérném hogy hamar kísérjen ki a városhatárhoz, hamarabb eldöntöttem már hogy tovább vándorlok, nem kívánok belekeveredni a körülöttem gyűrűző eseményekbe, akár merre járok a városban, mindenki a zsebem mélyére pillant, mindenki önt keresi.
- Jobb lesz ha minél hamarabb elkotródsz ebből a városból.

Lin-csi okosan felelgetett, s így végül anélkül bizonyította az alma vásár tisztaságát hogy megmutatta volna azt a barna házat ahol vendégeskedett eleddig. A katona csak nyögött, erővel hajtogatta ugyanazt, nem tudott igazán belekötni Lin-csi szavaiba, és félt hogy amit tesz egyáltalán nem igaz. Attól tartott hogy a városhatárig vezető hosszú úton géppé kell válnia ahhoz hogy elegendő erővel tudja állítani ugyanazt. Amiről persze már megbizonyosodott a vándor szavaiból, hogy soha nem voltak igazak rá, és félt, nagyon félt, hogy semmi igaza nem maradt. Lin-csi örült hogy csupán az igazság általa történő elmondásával talán még arra is képes hogy ez az ember erőtlenül összeessen mellette az úton. Hamar abbahagyta a beszédet. Megijedt ettől az erőtől. A város széléig azért csak elértek, az Út fiatal követője hamar elszerette volna hagyni a várost, és hagyta hogy ez az érzés átterjedjen a katonára is. A katonát ép csak annyira hatotta meg hogy visszazökkent hétköznapi gondolataihoz. Lin-csi bánta hogy úgy hagyja ott a várost hogy senki nem értett vele egyet.

- A vándorlás, ezeket az embereket, biztosan elvezetné ahhoz a pillanathoz, ahol most én állok, valaki hátat fordítva azt mondaná nekik: A város csupa szabály, ha nem alkalmazkodsz, hamar bűnbakot találnak benned - mert a katona megkönnyebbülve ezt az igazságot adta át Lin-csinek elköszönésül - és végül azt hinnék - így folytatva Lin-csi - hogy az Út amit követni kell, ellenségeket szül, hogy a tanítás háborodottaknak való akik kerülik a munkát, talán azt is elhinnék itt a városhatáron állva, hogy semmi hasznosat nem végeztek a városba, hogy nem töltöttek el órákat Cah-te könyvkötő nőnél lampionok készítésével, hogy azok a fáradtságos percek meg sem történtek, és hogy a pénz amit értük kaptak esetleg lopott. De én tudom hogy nem érdemes foglalkozni sem a váddal sem azzal hogy ellene szegüljünk, az igazság mellett. Mindkettő eltérít az igaz ösvényről, ahol biztosan tudjuk mi történt velünk, a lét forgatagában. Az igazság mellett való védekezés is álomba meríthet, elfeledve minden érvünket. Talán ha úgy szólnék mint egy őz, aki a nagy vihar előtt futva keresi fel társait, ha esőről és villámról hablatyolnék úgy is hinnének nekem. Csak dörögne egyet az ég mögöttem és nem kéne hitetgetni. Ha a történések engem igazolnak, szólhatok bárhogy. Most is ezt teszem. Talán csak az az egy baj van, hogy ha őzként is futok, tényleg sivár életű Emberekkel találkozok mint ahogy Csüen-ti mondta. A sivár élet elveszi az emlékezetet. Ezért sem mutattam meg ennek a katonának Cah-te könyvkötőnő házát. Már akkor elfelejtette volna mikor ránézett.

(Lin-csi remake, all rights reserved)

Címkék: