thesecret.hu

"Különös paradoxon, hogy akkor válok képessé a változásra, amikor végre olyannak fogadom el magam, amilyen vagyok."
(Carl Rogers)

Ezzel az idézettel kezdődött a "mesém". Egyszer voltam, hol nem voltam... Kicsit homályba vész a múlt, olyan távolinak tűnik az egész, pedig csak két éve lesz, hogy egy augusztusi napon zokogva ültem az ablak előtt, néztem a csillagos eget és kérve kértem segítséget, útmutatást... megkaptam. Egy ajándékot, egy tükröt, amibe belenézve elkezdtem magam másképp látni, hinni az elfojtott belső hangomnak, amit a tükör felébresztett. Felbátorodtam, felnőttem, kibontakoztam. Megszelídült a szívem. Általa jobb lettem, még ha tudom is, hogy nincs jó vagy rossz. Inkább úgy fogalmazok, hogy közelebb jutottam a valódi énemhez... és az oroszlán, ahogy a tükörbe nézett, nem a nyulat látta már, meglátta magában a fényt, amely azóta is árad kifelé.
Köszönöm drága tükör! :)
Most itt ülök az ablak előtt, hálával telt szívvel gondolok arra az estére és olykor ha kételyem támad,csak bele kell néznem a tükörbe és máris látom, tudom ki vagyok. Én a tükör vagyok, ahogy a tükör pedig én.

"Ahogy a világ, úgy a másik ember is egy tükör, amelyben mindig önmagunkat látjuk."
(Paul Galbraith)