thesecret.hu

Nah de visszatérve a kis kitérőből ma reggel is félelem érzésre "keltem" vagyis ez még inkább amolyan félálom szerű volt (gyááá az első csörgésnél ébren vagyok de imádom kínozni magam:))) és kicsit mindig vissza alszok így csak a 3-4 csörgésnél kelek igazából fel :D:D:D ez van ) DE már ebben a félálomban szeretettel fogadtam a félelmet sorra mindet bármilyen okból is jött, mert többen voltak elképzeltem hogy átölelem őket és hogy szeretem bár ezt lehet még gyakorolnom kell, sőt ....

Még valószínű futok velük pár kört

A szeretetem nem személyre "szabott",
csak a szenvedélyem.
De ebben is a természet élvezi az elsőbbséget....
Utána a természetesség.....:)

:DDDD ez jóóó ez tetszik :) elképzeltem amint megy az utcán egy pasi és ez jár a fejébe: pasi vagyok, pasi vagyok :)

Mondjuk nem tudom gondolnak ilyet a pasik egyáltalán?

A nemiség szerintem hogy vonzódunk egyáltalán bármilyen nemű másik félhez....de ez csak az én értelmezésem és ezért nem értettem, de nem vagyunk egyformák és pont ez a szép benne...:)

Ha egyedül vagyok nem az jár a fejemben folyamatosan,
hogy: pasi vagyok, pasi vagyok, férfi vagyok.....:)
Csak ennyi:)
Ámbár ha meglátok valami vonzót a "szívemnek":))),
akkor sem gondolatok járnak át, csak valami más:)!

Pasi vagyok, de ez lényegtelen....
Két esetben lényeges, a harc és a szexualitás esetében!
Amúgy nemtelen vagyok, nem foglalkoztat a nemiség.
Csak ha emberek társaságában vagyok:)
És ez "hiba", kivéve a nők esetében:)

A felelősségvállalósdi mesémben írtam asszem, hogy pasi vagyok,
és a sírás nem kimondottan a kedvenc elfoglaltságom:)

Értem tehát szilikon, fél kiló festék és kurvás öltözet :D:D:D hmm azt hittem pasi vagy :) :D:D:D

Akkor te nem is vagy vérmacsó...:) ;)

A leggyávább ember.
Hatalmas izmokkal és tetoválásokkal díszített.....
Esetleg szilikonnal kitömött és fél kiló festéket ken magára,
ezt még megspékeli kurvás öltözékkel......
Aki minden helyzeten uralkodik, nem fél semmitől....
Csak retteg, de ezt is elfojtja.:)
Magamra csak viccből mondom, nincs tetkóm és hatalmas izmaim:)

Írnék, de nagyon ritkán van mit:)

Hát meg kell hogy mondjam még a sírással kapcsolatban és ezért is említettem meg mert a "nem könnyű" című bejegyzésed hatására végre tudtam igazán sírni úgy amikor tényleg szívből jövően fáj....és meglepő módon örültem neki, szerettem....mert mostanság bármikor jött a sírás nem éreztem őszintének, nem volt igazi...

Nem kellemes dolog egy vérmacsónak:)
De ha már a hálától könnyezel, és a szeretet könnyeit hullatod...
Nnnna, ott fog elkezdődni valami....
Valami teljesen szokatlan....
De fényes:)

Nem vagy kíméltes :) De nem baj, ezt is csak ismét megköszönni tudom :)
Tetszett amit a sírásról írtál...:)
Egy időben azt gondoltam, hogy már nem tudok....sőt, azt gondoltam a sírásról és végülis ezt tartom mert van benne igazság, hogy az emberek akkor tudnak a legjobban sírni amikor sajnálják magukat :)
Ez csak annyiban változott, hogy már nem gondolom annyira rossz dolognak a sírást mert tényleg megkönnyebbül tőle az ember

Haladok az olvasással csak hát sok és jó hosszú bejegyzés van és mind jó adag olyasmi amit nem csak elolvasni kell hanem emészteni is közben így kicsit lassabban megy :)

Örülök hogy vissza jöttél ide :)

Sajnálom:( és igazad van. Nem vagyok ferr.

Már nincs mit veszítenem és végülis elmondhatom. Miért is titkolóznék és menekülnék még...
Szerettem de mire ráébredtem már késő volt...és onnantól igen csúnyán ki lettem úgymond nevetve és kihasználva ettől mindig is féltem, hogy kinevetik az érzéseimet, kigúnyolnak. Igaz mindezt nem a szemembe...áá az nem ment volna neki. Mindegy megtudtam, bár nem tudtam rá haragudni, csak borzasztóan fájt, és a multba menekültem ott kerestem menedéket, amivel csak mélyebbre taszítottam magam a fájdalomba...
Kihasználás, hát igen, egy ismerősöm mondta mindig ...túlságosan bízom az emberekben, próbálom elhinni hogy az emberek alapvetően jók...de mindig rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van....de nem adom fel, továbbra is megadom a bizalmat....
Sajnos a saját elnemfogadásom eddig mindig vakká tett...nem a lényeget akartam látni sose...azt mindig túl későn láttam meg...:( Fontosabbak voltak a felszínes dolgok...majdnem ahogyan te is írtad...pl jó pasi legyen....bár én hatalomra nem vágytam..vagy talán másképp....

röviden

Ebben is egyetértünk:)
A kifejezések, szavak, amiket használok ne ijesszenek meg....csak kifejezések!
Gyanítom, hogy ugyanazon mentünk át párkapcsolatilag......
Bennem azt tudatosította, hogy régebben mástól vártam a ...."megváltást", a szeretetet.
A vagyontól, egy jó nőtől, a hatalomtól vagy a biztonságtól....
És nem a lényeggel foglalkoztam!
A figyelmemet sosem önmagamra összpontosítottam, hegyeztem ki.
A figyelem, a jelenlét egy nyílvessző, egy lándzsa a legélesebb pengével.
Ezt a szívünkbe kell "döfni", hogy újjászülethessünk még ebben az életünkben.
Ez jelképezi az egó halálát...........
Amit gyakran a veszteség és a hiány próbál tudatosítani, egy szakítás, egy állás elvesztése,
egy szeretett személy halála, a vagyon elvesztése, vagy az egészség károsodása,
egy halálos(nak tűnő) betegség.
Nem árt néha ráébredni, hogy nincs mit elveszítenünk......

hogy a dualitás vagy az illúziók rosszak lennének!
Mert nagyon szeretem az illúziókat és a dualitást is.
A démonokat és a sátánt is....
Ámbár ha engem baszogatnak:), nem állok jót magamért:)
A sátánnál nincs lejjebb, régebben tévesen ítéltem meg, mert a sátán az öngyilkosság.
Az elfogadhatatlan és feldolgozhatatlannak hitt élet.
Az erőszak és a gyilkolás, a félelemmel való manipuláció "csak" "démon".
De nem rossz a pokol, a démonok és a sátán!
Nem létezik a jó és a rossz..........
Ha azt hiszed hogy a pokolban, a dualitásban élsz, nyisd meg a szíved.
Engedd meg, hogy beléd költözzön a sátán és az összes démon!
Mert a szív sebezhetetlen!
Fénnyel fog eltölteni, ha megengeded a legmélyebb poklot, a sátánt!
Mert angyalokká és istenné fognak válni a démonok és a sátán....
Kioltják egymást az ellentétpárok!
És nem marad semmi, csak a minden:)

A személyes történetem túl hosszú.
Elégedj meg annyival, hogy az alvilágban éltem sokáig.
Az életemet többször veszélyeztettem.
És amikor már mások életét is veszélyeztettem, inkább kiléptem a Fénybe!
De nem félek visszalépni a legsötétebb pokolba sem!

De csak egy hozzászólásomat, mesémet linkeltem.
Az idézeteket viszont csak ajánlani tudom, valszeg megvilágosodottak írták:)
A többi mesém szembesítés a félelmekkel.
Nem kívánom senkinek, főleg egy nőnek, hogy még mélyebbre süllyedjen a pokolban...
Noha onnan lehet igazán a magasba törni:)

És a történetem?:)
"Szerettem" és ragaszkodtam a félelemhez......röviden, tömören és........
Egyszerűen, amilyen vagyok....:)

Az lenne baj, ha semmitől sem félnél.
A különbség annyi, hogy valaki beleragad a szorongásba, van aki pedig csak pillanatokig érzi,
átengedi magán, megengedi, elfogadja, elengedi........feltételek nélkül szeret.....

Ha nem találtál okot a félelmedre, talán azért volt, mert önmagadat még nem fogadtad el teljesen.
http://www.thesecret.hu/ki-vagyok-n-ha-nem-hang-fejemben_halev#comment-1...

Azért nem is részletezem, mert minden kifejezés ami félelemmel tölt el valakit, illúzió....
Tehát a szeretetnélküliség sok színű megnyilvánulása.
A paranoia menekülés a múlttól, a múlt üldözi az embert ezért menekül a jövőbe.....és végül a halálba.
A skizofrénia az elutasítások, nem megfelelések illúziója.
Kényszer a változásra vagy "szörfölgetésre" , egy másik, elfogadhatóbb személyiség kialakítására.
Egy másik valóság kényszeres kergetése a szeretetnélküliség....
A valóságot szeletekre bontja, és belekóstolgat....az ízletesnél pedig beleragad egy illúzióba,
mint muslica a borospohárba:)
Én inkább a szeletek összerakását, egységesítését tartom követendőnek.
Az egységben minden benne van, semmi sem hiányzik.....
És a hiány a legnagyobb félelem, a veszteség félelme,
hatalmas motiváló energia........
A dualitásban minden ellentétpár a hiányt képviseli.
A szeretetnélküliséget.....

Ezért elmesélek két nagy titkot!
A felemelkedés útján két meghatározó fátyol van.
Az első a paranoia.
A második a skizofrénia.
Nem részletezem, mert személyes megtapasztalás mindkettő.
Ha mindkettőt elfogadod, integrálod,.... nyertél.....:)
Otthon fogod érezni magad.
Biztonságban és bizonyosságban.......:)

Az nem tom micsoda:)
Valszeg nem érted amit mesélek.
A félelem nem létezik, csak utat mutat!
Aki hisz a félelemben, az a dualitásban, illúziókban él.
Azt hiszi létezik a halál, a vég!
Pedig "csak" egy átmenet, pár lépcső.........
Ámbár engem nem foglalkoztat a halál utáni "élet".
Csak a jelenlegi életem.
Mondhatni a most:), a jelenlét ebben a pillanatban.
Mert ezen kívül nem létezik más, csak az illúziók.
A "most" a "mindörökké", vagyis a "mennyország"....
Létezik-e bármi más, mint a jelen pillanat teljessége?
Nem!
Csak illúzió.....

A félelem jó barát, a sötétség csak a segítségünkre van.
Segít és megmutatja a "feladatokat", a megoldandó, elengedendő energiákat....
Sok lépcső van, és az utolsó a halálfélelem...
A halál félelme az egyetlen masszív probléma.
Fél-elem.
Az élet és a változás egysége, a lényeg a "lényeg".
Egy bizonyos frekvenciájú öntudat.
Vagyis a "minden" lét és tudatállapota.
A teljes jelenlét.
Néha krisztusi tudatként emlegetik....
Amit a Jézuska tanítgatott régebben:)
A feltétel nélküli szeretet....
Az igazi, isteni szeretet.

És ez nem zárja ki a félelmet, el és befogadja.
"Szereti":)