Nyugodtan élni? Valóban Lehetséges?

ELÉG VOLT! EZ ÍGY MOST MÁR NEM MEHET TOVÁBB!

Ki ne kiáltott volna már fel legalább egyszer az életében így? Ki ne kívánta már, hogy legyen elég abból, ami állandóan gyötrődést, feszültséget okoz?
Kinek ne lett volna már elege legalább egyszer abból, hogy folyamatos küzdelemben él?

Ki ne szeretne nyugodtan, békésen élni?
Ki ne vágyott volna már arra, hogy napjai békés, kellemes, minden feszültségtől mentes nyugalomban teljenek?

Ki az, aki ne szeretne megszabadulni örökre a nyugtalanságtól, a dühtől, a feszültségtől? Van egyáltalán lehetőség erre?

Ma már, az emberek életében nem a boldogság megtalálása áll az első helyen, hanem a nyugalom. Folyamatosan azért küzd, hogy legalább egy pillanatnyi nyugalomra találjon, hogy fellélegezhessen és kicsit feltöltődhessen.
De vajon létezik mindennapos nyugalom, elérhető ilyen, vagy tévedésben élünk? Vajon meg lehet szabadulni végleg ettől a hatalmas feszültségtől, ami sokszor napokon, akár éveken át nyomaszt? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, meg kell ismerni és meg kell érteni, a nyugtalanságunk alapját.

Csak az nyugtalan, aki fél.

A nyugtalan életvitel alapvető oka a félelem.
És mik okozzák a félelmet?
Azok a mély meggyőződéseink, amiket valamikor, egyszer feltételek, alapos vizsgálatok nélkül elhittünk, a környezetünk elhitetett velünk, és mind a mai napig kétségtelenül el is hiszünk. Egyáltalán nem kételkedünk bennük, és talán soha fel sem merült, hogy kételkedni kellene benne.
Ezek a meggyőződéseink leszűkítve az önbizalomhiány termékei.
Alapvető meggyőződések élnek bennünk, mint:
Nem vagyok elég jó
Nem vagyok elég megfelelő
Nem vagyok elég szép, dekoratív, csinos
Engem nem lehet szeretni

Ezek mind olyan tettekre ösztönöznek tudat alatt, hogy kivívjuk a környezetünk elismerését, szeretetét amiket észre sem veszünk, de még csak azt sem vesszük, észre, hogy ezek azok a tudattalan indítékaink, amik irányítják az életünket mint valami kitörölhetetlen program és hozzák létre a vágyainkat, céljainkat észrevétlenül, amiket legtöbbször képtelenek vagyunk elérni, amit sokszor nem értünk, hogy miért? Így az élet egy folyamatos, gyötrelmes és nyughatatlan küzdelem a környezetünk és mások figyelmének megszerzésére, hogy bizonyíthassuk, igenis, értékesek és szerethető emberek vagyunk. Gondold csak át, hogy miért teszed azt, amit teszel. Gondold végig, milyen belső hit ösztönöz arra, amit éppen tenni akarsz!
Egész civilizációt építettünk ezekre az ingatag alapkövekre, és már csecsemő kortól neveljük gyermekeinkbe. Ezek alkotják az életünk céljait, és gyakran meggyőződésünk, hogy ez az élet értelme. Olyan kifinomult és trükkös eszközöket vetünk be ezekért, amikről tudomásunk sincs. Sőt, meggyőződésünk, hogy ezek természetes emberi tulajdonságok, és a legdurvább, hogy sokan ösztönnek hívják.
És ha nem tudjuk elérni, akkor félünk és a nyugalmunk teljesen megsemmisül. Azt hisszük, hogy akkor lehetünk nyugodtak, és a félelmeinktől szabadok, ha megszerezzük és birtokoljuk őket. Mind embereket, mind tárgyakat, mind önmagunk felértékelésére szolgáló eszközöket, címeket.

De vajon lehetséges ettől megszabadulni?
De vajon van mód arra, hogy megváltoztathassuk?
Van e lehetőség arra, hogy mindezektől mentesen, nyugodtan és lazán élhessük az életünket, hozhassuk létre céljainkat?
Egyáltalán van arra lehetőségünk, hogy valóban nyugodtan élhessünk, bármi is legyen a nyugtalanságunk, feszültségünk, félelmeink oka?

Mély meggyőződésem, hogy igen, van lehetőség.
Mint mindenre, erre is van megoldás.
A megoldás pedig, hogy meg kell érteni, hogy egy óriási félreértés alapján éljük az életünket, hozzuk meg a döntéseinket és a céljainkat.

Saját tapasztalataimmal is alá tudom támasztani meggyőződésemet, hiszen én is ugyan ebben a cipőben jártam. De inkább arra vállalkozok, hogy neked adjak lehetőségeket arra, hogy saját magad nézz szembe ezekkel és saját magad győződj meg ezekről.
Tudom, hogy képes vagy erre, mert tudom, hogy ez nem képesség kérdése, és tudom, hogy csak azért mondják az emberek azt, hogy lehetetlen, mert nincsenek a megfelelő információ birtokába.

Amint megismered ezeket az információkat, rögtön fellélegezhetsz, hiszen rájössz, hogy téves információ és tudás alapján értékelted az életedet és hoztál eddig döntéseket, melyekkel gyakran csak tovább rontottál az amúgy sem kellemes helyzeteden.

Nyugodtan, lazán, erőfeszítések nélkül élve tisztán látunk minden helyzetet, nyugodtan és békésen egy feladatnak értékeljük és a megoldás minden erőlködés nélkül megmutatkozik nekünk. Türelmünk megnő a bátorságunk és belső egyensúlyunk megingathatatlan lesz és soha nem kételkedünk többet önmagunkban.

Ha szeretnél további információkat kapni arról, hogy milyen lehetőségeid vannak arra, hogy feloldhasd majd megszüntethesd a feszültséged okait és nyugodt, erőfeszítésektől mentes életet élhess, látogass el a honlapomra a lenti link alatt. Az oldalon további írásokat is olvashatsz a későbbiekben is, amiben igyekszem világossá tenni, hogy pusztán csak félreértések sorozata miatt hozzuk meg a döntéseink javát, amik rendszerint rontanak a helyzeten. Ezek általában felületesen kezelik a helyzetet egy kis időre, és később rájövünk, hogy mégsem volt optimális döntés.
Ahhoz, hogy egyensúlyt hozhassunk létre, hogy felismerhessük, hogy hol követünk el rendszeresen hibát, ismernünk kell, hogy mik ezek a félreértések és mi okozza a félreértéseinket.

További írások:
http://nyugodtelet.freeblog.hu/

Hozzászólások



Jól van mackó!

Felveszem a cool-os napszemüvegem. :)



Krisztíne!

Tudom, hogy írásban nehéz pont azt leírni, amit valójában akarok.
Így egy nagyon jó kis megoldáson dolgozom, amit hamarosan megosztok veletek.

Ami a hitet illeti, talán félreértetted, vagy nem sikerült azt leírni amit akartam, így csak annyi az egészből a lényeg, és az egész életedben a lényeg, hogy minden akarásod, vágyad motivációd mögött ott van a szándék. Ha azt megismered, akkor megérted magad. A hitet is motiválja valami bennünk. A hit eszköz, és általában az használja, aki nem ismeri a saját lehetőségeit és erejét. Így megpróbál hinni, vagy inkább reménykedni. Nem tudom, melyik, szerintem valahol ugyan az a kettő.

Tehát még egyszer, ne a szavaimon akadj meg, hanem a szándékodat figyeld minden pillanatban. Mi a szándékod magaddal szemben, ha olvasol, ha válaszolsz, ha...ha...ha... folytathatod az életed bármely területén. A legjobb önismereti tréning saját magadnak és még csak pénzbe sem kerül :)

Ami a pofozkodást illeti, :) mókás vagy. :) Semmi gond, annyira nem fájt.

Mókát, mókát és sok mókát kívánok még neked!
Ja és majdnem elfelejtettem, hogy nagyon sok mókát kívánok neked. Uppsz!!! Már írtam.
Akkor sok sok mókát.... beakadt a tű..a tű... a tű... a tű...tű...tű...tű :)



Kedves Krisztián!

"A hit nem más mint eszköz. A bizonytalanok eszköze.
Az önbizalom hiány elleni eszköz."

Én nem így tapasztalom, de ha így látod, ezekkel a szavakkal fogalmaztad meg, akkor is hasznos, mert magamból tudom, mennyire le tud ülni az önbizalmam, mint a tehénpalacsinta.

Ettől függetlenül itt-ott érzem a mondandód mögötti szándékot, bár becsavarodott az agyam néhol és magamban le is pofoztalak. :)))
Remélem nem fájt nagyon!

Ugyanis maradva a vízcseppek példánál, szerintem az emberek többségével már elhitették sokan, és teszik, tesszük nap, mint nap nagy okosan, hogy megmondjuk milyennek kellene lenni, hogy vízcseppek legyünk, vagy annak látszunk legalább. Egyebet sem teszünk, mint megfeleltetünk mindent és mindenkit, a magunk elvárásaihoz, erőltetjük, nyomjuk a véleményünket, másokra, a másokét magunkra, még csak nem is nevetve. Ennek isszuk a keserű levét. Ez tényleg vicces, hasfájdító.

A vallások szent iratai engem el tudtak emelni, ki tudtak emelni gondolatban és érzésben egy nyugodtabb, kellemesebb perspektívába. És nem azért mert elhittem, hanem mert ott voltam benne.

Üdv.



Mivel az előző válaszom alatt

Mivel az előző válaszom alatt törekedtem arra, hogy a lehető legkifejezőbb választ adhassam, így meg is akadályoztam magam abban, hogy kifejező lehessek.
Mivel a választ megírtam, ezzel együtt fel is adtam a törekvést, a pontos meghatározás célját. Így megjelent bennem minden erőlködés nélkül a leghelyesebb válasz, amit adhatok.

A "hiszel Istenben?" kérdésre nem tudok úgy válaszolni, mivel a hit eszköz és így amint azt írtam is, Isten nem lehet cél. Tudom, hogy nehéz egy olyan világban ezt megérteni, ahol folyton célok megvalósítására nevelnek, hogy érjünk el valamit, érjük el a céljainkat.

A japánok találó módon fejezik ezt ki: "Azon a napon, amikor abbahagyod az utazást, meg fogsz érkezni."

Nos én is ezt tapasztaltam az imént a legkifejezőbb válaszom megtalálásában.

Tehát a legpontosabban azt tudom válaszolni, és szerintem ez is a legpontosabb válasz, hogy mit jelent nekem Isten. Nos amit leírtam, erre a kérdésre ad választ, minthogy Isten számomra nem cél, hanem tapasztalat, ha hagyom és nem akadályozom az elmémmel.



Kedves Zsuzsa!

Ha nem így élnék, nem írtam volna le. Le sem tudnám írni. Max. bemásolni valahonnan. Beszélni sem tudnék róla és akik megkerestek, azoknak sem tudtam volna a kérdéseikre válaszolni magamtól. Szóval a válaszom igen, így élem az életem.

A "hiszel istenben" kérdésre a következőt tudom válaszolni:

A hit nem más mint eszköz. A bizonytalanok eszköze.
Az önbizalom hiány elleni eszköz.

Tehát az "Istenben" való hit, hogy "Istent" célként kezeljük, egyenes arányban távolít el a megtapasztalásától itt és most a fizikai életben is.

Ebben az értelemben nem hiszek istenben, mivel ez csak az elme istenkreálmánya, hogy önbizalmunk hiányát valami tőlünk kívülálló, másban való hittel pótoljuk.
Miközben nem vesszük észre, hogy minden és mindenki Isten része és önmaga Isten.

Egyik vízcsepp megkérdezte a másik vízcseppet az óceánban, hé vízcsepp! Te hiszel az óceánban?
Talán így érthető mit kérdeztél.

Bármerre nézek, bármit teszek, bármit és bárkit látok látok Istent fedezhetem fel. Mivel minden ami létezik az Isten. A meggyőződéseink, a hiteink, az ideáink az előítéleteink pedig akadályoznak abban, hogy istent önmagunk és minden más által megtapasztaljuk.



Szia Bűnfaló!

Krisztián,akkor Te már ezt mind megvalósítottad, és így éled az életedet? Félelem nélkül?

Most elolvasom a blogodat..:)

Még egy kérdés: hiszel Istenben?

Köszi a választ,üdv, Zsuzsa

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges