Hiszen/m még élek...

...Nem èrtem az embereket, ahogy viselkednek egymással, és amit, ahogy tesznek egymás ellen. Mindkét féle tett, piszkosul sok energiával jár, és piszkosul sok negatív energiát termel.
Eddig is eléggé elszomorított, ha szem, vagy fültanúja voltam Az "igazságtalanságnak", de ha ezt családon belül éli át az ember, akkor nemcsak szomorúvá válik, hanem haldoklóvá is idővel. És ami a legnagyobb csavar az egészben, hogy nincs rá igazán jó gyógyír. Leginkább sehogy sem jó utána. Persze idővel tompul a rossz érzés, sőt, évekig eléldegélhetsz ezzel a "csomaggal", vagy akár még egy új életet is elkezdhetsz, ahol még piszkosul boldogan is élhetsz, de mégis megmarad az az aprócska szálka odabent.

És az az apró szálka idővel sem tűnik el, maximum megtanulsz vele együtt élni. És ahová egyszer egy szálka is bejutott, oda a többinek, már szinte gyerekjáték bejutni.
Most már csak az a kérdés, hogy te mit is akarsz? És itt nem a megbocsájtásról, a jogosan/jogtalanul táplált harag elengedéséről van szó. Valami sokkal egyszerűbb dologról.
A tisztaságról, az igazságról, az ízekről, az illatokról...
Sajnos, vagy nem, de ma végre megfogalmozódott bennem valami fontos, valami erős mondanivalójú dolog. Minden eddigi pozitív hangvételű életszemléletem ellenére, ez a gondolat, sokkal jobban utat talált a szívembe, mint eddig a "szép" dolgok.
Az, hogy most nem annyira jó, bár sokkal jobb, mint előtte évekig, az mindenképpen előrelépés. Azt persze egyáltalán nem tudni, hogy mi várható ezután, holnap, holnapután, a jövő héten, vagy évek múlva. Lehet, hogy új életet kezdek, de lehet, hogy örökre itt ragadok. Ez a két lehetőségem van, nem több.
És itt jött az a bizonyos válasz ma...
Hogy, akarok -e egyáltalán ilyen világban élni?
És válaszoltam rá, elengedve a két kézzel szorongatott álmaimat, a vágyaimat.
Nem akarok. Nem szeretek itt élni.
És igen, itt az újabb csavar az egészben, hogy hiába is fogalmazódott meg végre bennem, a máz nélküli meztelen igazság, mégsem mehetek még sehová sem. Nem tehetem. Ugyanis mindegy, hogy milyen a világ körülöttem, mindegy, hogy ki mennyire bánt meg, és hányszor teszi, attól én még ugyanúgy szeretek. Arról nem beszélve, hogy a sok-sok tanulás ellenére, egyetlen egy dolgot még nem tanultam meg.
Búcsúzni.
Így maradok még, megszakadt szívvel, haldokló lélekkel, szálkákkal a testemben, de maradok...persze, azzal a megtörhetetlen mosoly kíséretével az arcomon...hiszen...hiszen még élek...
L.I.

Hozzászólások



Köszönöm szépen...:)

Köszönöm szépen...:)



Nem vállalhatsz mindenkiért

Nem vállalhatsz mindenkiért felelősséget.
A családi dolgokat a legnehezebb kiheverni.

Én úgy gondolom, hogy minden ami történik velem, és mások által történetik velem, vagy én teszek valamit, az mindig akkor a legjobb döntés. A másiknak is a legjobb döntése. Ami az a másik akkor, belül, kívül. Ha fájdalmas is, igazságtalan is, az épít, és vigasztal is egyben, mert felébreszt, és olyan irányba terelhet, amerre valójában menni szeretnék. Nem teheted magad felelőssé amit nem Te választottál. Vagy talán valamit elmulasztottál, azért sem. Pont azért mert minden döntés akkor abban a pillanatban, azokkal az információkkal, érzelmi tartalmakkal a legjobb döntések voltak.

Mindenki szeretni tanul. Soha senki nem magyarázta el igazán, hogy hogyan kell szeretni. Márpedig mindennek ez az omegája és az alfája. Ezért van minden. És mivel körülhatárolatlan, ezért ki-ki máshonnan közelít. A kegyetlenség is a szeretet kifejezése, csak félreértelmezése, egy elrontott jó.

Nem vagy bűnös. Soha nem is voltál bűnös, és nem is lehetsz. Ahogy Chopra írja: Mi Isten legnagyobb vicce, amin mindig nevet? - A bűn.



Köszönöm szépen, szép napot

Köszönöm szépen, szép napot kívánok! :)



Kedves Burguca,

kívánom, hogy a megtörhetetlen mosolyod melegítsen fel. :) Szépen írsz.
Ragyogj!



Megnézem, köszi! :)

Megnézem, köszi! :)



Ha nem veszed tolakodásnak, figyelmedbe ajánlok egy oldalt.
http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/szerezd-vissza-az-eletoromot/
Vannak ingyenes programjaik, vagy videokurzusaik is.

Légy türelmes magadhoz.
Ági



Szia Ági!Tudom...:)Túl

Szia Ági!
Tudom...:)
Túl hosszú ideig éltem "elnyomottként", ill. ezáltal egyáltalán nem éltem, csak túléltem.
Ès még mindig betalálnak, tehát még mindig céltáblát játszok..
Tanulok, tanulok, és érzek :))
Köszi már megint :)) I.



Kedves Ildi.
Hetek-hónapok óta dolgozom-dolgozunk a női minőség "meggyógyításán".
Ma kaptam az égiektől egy tanítást...
Elfelejtettük, ez csak egy színdarab, amit játszunk...
Nincs jó, vagy rossz szerep és szereplők.
Csak játék van.
Vagy ha úgy tetszik, csak tapasztalás van, amiért itt vagyunk.
Ha bedobozoljuk, és minősítjük, jó, vagy rossz tapasztalásra, akkor fáj.
Mert elveszti a szabadságát.
Ezáltal mi is.
Kívánom, hogy tudj hátrébb lépni, és kicsit kívülállóként rátekinteni a helyzetre, és önmagadra.
Arra a csodára, aki Te vagy.
Mert az vagy!
Remélem ezzel tisztában vagy.

Ölellek. Ági



Szia, hihetetlenül jó érzés,

Szia, hihetetlenül jó érzés, hogy így gondolod, hogy így érzel az "önvallomásommal" kapcsolatban!
Sokat morfondíroztam rajta, hogy megosszam e másokkal, de aztán rájöttem, minden negatív, vagy pozitív tapasztalatból lehet tanulni, és igenis fontos, és ha akár csak egy ember is elgondolkozik rajta, netán okul is belőle, akkor már megérte ennyire személyesen kitárulkozni. Ismerek Írókat, akik önreklámozás címén, még a saját szülei haláláról is bejegyzést írnak, amivel nem lenne baj, hiszen az ember könnyebben túl teheti magát a megélt fájdalmain, ha leírja, vagy lefesti, vagy akár zenét komponál belőle. Én is ezt tettem, nem csak magam miatt, hanem sok-sok "sorstársam" miatt is. Remélem vigaszul, megerősítésül tudok szolgálni nekik.
Szép napot kívánok neked, Ildikó



Kedves Burguca!

És az az apró szálka idővel sem tűnik el, maximum megtanulsz vele együtt élni...-így van a szálka az megmarad odabent....de mondok én valamit nem szabad gyűjtögetni a szálkákat...

Arról nem beszélve, hogy a sok-sok tanulás ellenére, egyetlen egy dolgot még nem tanultam meg.
Búcsúzni.---Ki jelentő mód.....szilárd kijelentés...

Így maradok még, megszakadt szívvel, haldokló lélekkel, szálkákkal a testemben, de maradok...persze, azzal a megtörhetetlen mosoly kíséretével az arcomon...hiszen...hiszen még élek...-Maradsz te megszakadt

szívvel,lélekkel,szálkákkal a testeden,mondod TE.....szomorúan,szinte ordítanak ezek a sorok a fájdalmadtól.....

Maradsz avval a megtörhetetlen mosollyal az arcodon....Ezt én így értelmezem:Te maradsz az az ember aki voltál,nem adod fel még,a mosolyod még meg van,tudsz mosolyogni....még élsz....kijelentő mód,kijelented....

Amíg tudsz mosolyogni addig van remény én így érzem.....
A bajok ott kezdődnek ha valaki savanyú káposzta lesz....
Kedves Burguca!
Nagyon szépen fogalmazol,jó hogy le írtad ezt nekünk.
Fel a fejjel!
Az írásodat a kedvenceimhez adtam:)
Szépséges reggelt neked:)