Kéz nélkül, láb nélkül, aggodalmak nélkül - miért is keseregsz?

Kéz nélkül, láb nélkül, aggodalmak nélkül - miért is keseregsz?

Talán már sokan láttátok a videót, a 27 éves Nick Vujicicről, aki egy ritka betegségnek - az ún. tetra-amáliának - köszönhetően végtagok nélkül született. Az ausztrál srác azonban ennek ellenére teljes életet él: dolgozik, sportol, nős... és gyerekeket is mielőbb szeretne.

Bár Nick már hosszú évek óta járja a világot, hogy segítsen a fogyatékkal élőknek, biztosan van még közöttetek olyan, aki nem ismeri még a végtag nélküli fiú történetét és videóit - ezeket most már magyar felirattal is láthatjátok.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=JkxtlwX8LB0#!

Nickről annyit érdemes tudni, hogy Ausztráliában született teljesen egészségesen - csak épp kezek és lábak nélkül. A combjából csupán két kis ujjacska nő ki, amiknek köszönhetően Nick megtanult írni és gépelni. A szerb bevándorlók első gyerekeként napvilágot látott kisfiút természetesen rengeteget csúfolták kiskorában, hiszen nagyon más volt, mint a többiek. Egy ideig még normális iskolába sem járhatott az állapota miatt, noha felfogása kitűnő, sőt: kimondottan intelligens, jóagyú gyerek volt, aki kevés tanulással is kiváló jegyeket szerzett.

A mélyen vallásos, keresztény értékrendek szerint élő szülők igyekezték úgy nevelni fiukat, hogy mindenre képes legyen, és soha ne küzdjön kisebbségi komplexussal. Nick persze ettől még éveken át imádkozott Istenhez, hogy növesszen számára karokat és lábakat... míg nem egy napon megtanult hálás lenni azért, amije van. "Nincs értelme azon búslakodni, hogy milyennek születtünk: ilyenek vagyunk, így kell elfogadni magunkat, és kihozni az adottságainkból a lehető legtöbbet" - mondja Nick, amikor saját cége, a Life Without Limbs (Végtagok Nélküli Élet) Alapítvány szószólójaként tart előadást egészséges és fogyatékos gyerekeknek, felnőtteknek.

Bár elsőre nehéz elképzelni, hogyan, Nick mégis teljes életet él: úszik, csúszdázik, sportol, dolgozik, és van egy csodaszép felesége, akivel nagyon szeretik egymást, hamarosan gyerekeket is szeretnének. "Eleinte szomorú voltam, hogy nincsenek kezeim, amelyekkel megsimogathatnám a feleségemet, megfoghatnám a kezét. De aztán rájöttem, hogy megérinthetem a szívét, ugyanúgy, mint bárki más. És így mindketten boldogok vagyunk..."

Nick videóit nézve mindannyiunkban felmerül a kérdés: vajon miért kesergünk, sírunk annyit a magunk piti problémáin, amikor más ennél sokkal komolyabb nehézségeket is képes kezelni? Valóban igaz, hogy a dolgok bennünk dőlnek el: az időjárást nem változtathatjuk meg, az időjáráshoz való viszonyunkat viszont igen. Mi döntjük el, hogyan állunk önmagunkhoz és a világhoz, ami körülvesz bennünket. Ahogy Nick mondja: attitude is altitude - vagyis a hozzáállás határozza meg a magasságot.

http://www.youtube.com/watch?v=GrV_ZvwZRvw&feature=related
...................................................................................................................................................................................

Ugye nincs szükség kommentálásra, talán most az egyszer egyetértünk,
Nick Vujicic viselkedése, hozzáállása az élethez, felér egy csodával, szerintem példaértékű, ahogy
kezeli a helyzetét, a szerepét a földön. Mindenki egy kicsit elszégyellheti magát, hogy milyen apró dolgokból vagyunk képesek problémát kreálni, személy szerint én felnézek rá, és inkább tartom magamat "fogyatékosnak", mint őt. Tanulhatunk tőle, és örülök, hogy megismerkedhettem a történeteddel, köszönöm Nick!

Címkék:

Hozzászólások



Az igazi erő forrása.

Csak egy kis kiegészítés a cikkhez.
Nick a világ egyik legismertebb keresztény prédikátora, aki százezreknek hirdette már Jézus Krisztus evangéliumát szerte a világon.
Saját bevallása szerint a Krisztusba vetett hite ad erőt neki arra, hogy a fogyatékossága ellenére is teljes életet tudjon élni.
Nem a hozzáállása az egyetlen ami segíti őt, hanem a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolata.
Ezt fontosnak gondoltam hozzátenni.
Köszönjük a cikket!



Kedves, hogy megnyílsz

Kedves, hogy megnyílsz előttem is így látatlanba.
Nem kételkedem benned.
Ha ennyire buzogsz nyiss egy saját blog oldalt és a profilodon jelenítsd meg a címet.
Légy tekintettel másokra is, ennyit szeretnék közölni első és ezzel a kommenttel is.

Köszönöm a megértésed!

Szeretettel: Roni



Jó reggelt!

Köszönöm az észrevételt, de ezt én máshogy gondolom, érzem. Én pontosan ismerem a saját képességeimet, határaimat, de ha jön egy saját ihletésű téma, vagy gondolat, már van merszem megosztani a világgal. És mindenkitől egy pici elnézést kérek, mert ez az egész kicsit rólam is szól. Arról, hogy mennyire vagyok képes megnyílni, hogy viselem el a pozitív, és a negatív kritikákat, mennyire tudok megbirkózni a kitárulkozás veszélyeivel. Ugyanis legyen ez saját írás, vagy egy másik embertársam jól megformázott története, mégiscsak én indítom útjára, egy kicsit a szívem, a lelkem egy darabja. És ez kockázatos, de vállalom, mert ahogy engem simogatnak, meghatnak, elgondolkoztatnak, megsiratnak, vagy felvidítanak, úgy teszik ezt másokkal is, és ez akkor ez egy kicsit közös érzés, és ilyenkor az ember nem érzi végre különcnek magát. Mindenki más dinamikával halad előre az életében, és én most, belátom, száguldok kicsit, de ez is egy szakasz az életemben, amit valószínű így kell megélnem, és amit mostanában megtanultam, hogy elfogadjam végre a szívem által vezetett saját történetemet, hogy ne hitetlenkedjek, hogy engedjem magam gyógyulni a saját eszközeimmel. Mert a megoldás csak bennem van.
Így még egyszer megköszönöm, hogy olvastad a történetet, az üzenete eljutott hozzád is, és igazán csak ez fontos!
Nagyon szép napot, hetet kívánok én is!
Szeretettel Ildikó



Szép jó reggelt! Nagyszerű,

Szép jó reggelt!

Nagyszerű, hogy élnek azok az emberek, akik jó példával járnak elől. Nem is kell Ausztráliáig menni, sőt szerintem minimum 1 ember mindenki családjában van.
És annak, aki kesereg nem épp' arra van szüksége, hogy ezt az orra alá dörgöljék. Meg lehet a keze- lába, de nem egészséges, mert kis vesékkel született, például. Vagy megszakadt a szíve. Lehetne cifrázni.

Hetek óta olvasom az oldalt és Burguca: a kevesebb néha több. Szép dolog adni, megosztani, de az legyen minőségi. Írj egy héten 1x, saját kútfőből saját tapasztalatot. Várd meg amíg a tudás, bölcsesség megérik benned, hogy aztán tudd tovább adni. Tényleg érdekel az, ami belőled virágzik ki. Hagyd magad gyümölcsözni.

Áldásos hetet kívánok!