Minden reggel egy újrakezdés...

Minden reggel egy újrakezdés. Minden újrakezdés egy újabb tanítást indít el bennünk. Minden tanítás egy újabb gondolattal gazdagít. Minden gondolat egy újabb kérdést vet fel lelkünkben. Minden kérdés a lelkünkben egy lépés, a válaszunk irányába. Minden válaszunk egy lépcső a bölcsességünk felé. Minden bölcsességünk a szívünk visszhangja. És a szívünk visszhangja a lelkünk régi-régi lenyomatait rejti. És a lenyomataink bennünk vannak, azok csak a mieink, hordozzuk magunkban sok-sok életen át. Amíg egyszer csak megismerünk valakit, aki tükör nekünk, a mi tükrünk, az ő tükre, akinél már nem kell többé újrakezdenünk, ahol a tanulás és a gondolat már nem vet fel újabb kérdést, a kérdéseinket a lelkünkben-lelkében megtaláljuk, és a bölcsességében a válaszaink is ott lesznek, ott vannak. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a szívünknek, a lelkünknek már nincsenek határai, nem tudjuk az övé, a mienk hol kezdődik, és végződik, a lenyomataink egymásba simulnak, és megérezzük az ősi egységet, az előző életeink minden pillanata hirtelen megvilágosodik, és békességre lelünk. Benne, egymásban, értünk, miattunk. Ebben a pillanatban valami megszűnik az életünkben. Valami véget ér. A nyugtalanság. A békétlenség. Helyébe lép viszont a tudat, hogy én te vagyok, s te én vagyok. Ilyenkor van az igazi egyesülés. Nem fizikailag, nem anyagi síkon. Mindenséggé válunk. Együtt egymásért. Ez az igazi, és egyetlen kegyelem, amiben részesülhetünk a világmindenségben a teremtőnktől. A földi lét már csak egy átmeneti állapot lesz, és ha éjjel átölelve egymást, szeretve szeretjük magunkban a másikat, a másikban magunkat, akkor megtörténik végre az igazi csoda, a teremtés csodája, a mennyei anya, és a mennyei atya mosolyogva szenderül egy békés álomba....hogy reggel egy újabb egységet teremtsen, néhány újabb elveszett emberben.
Szeretettel tőlem ♥ L.I.