Nem lehetsz, és én nem lehetek...

Nem lehetsz, és én nem lehetek,
Társad ebben a végtelen hosszú táncban
Szellő szárnyán vándorolni, napfény által tündökölni,
Ez az én igazi vágyam

Nem mehetsz, és én nem mehetek,
Nincs többé már egy irány velünk
Hiába is kapaszkodtunk oly erősen,
A szabadság, már más utat mutat nekünk

Nem szeretsz, és én nem szeretlek,
Némaságunk csak úgy üvölt a csendben,
Keserű könnyek mardossák szemeinket
Színeinket elhalványította lassan az élet

Elengedlek, elengedem hát a lelkedet,
s vele együtt a szíved
Nincs már helyed bennem,
s neked sem vagyok már a részed

A dühöngő óceán forrongó habjain,
Élet-halál harcot vívok a sorssal
Elfáradtam, elfáradtam már oly régen,
Küzdöttem, harcoltam, de elgyötört a végzet

Ekkor egy pillanatra ugyan, de lecsendesült a vihar,
és kitisztult az égbolt fénye
Hófehér madarak jelentek meg,
Tollkabátjukon meg-megcsillanva a nap fénye

Lassan emeltem fel fejemet,
Értetlenül néztem a vizet, a tájat
A lágy szellőkön vitorlázó
gyönyörű sirályokat

Láttam, igen, láttam, de nem hittem,
hallottam, igen, hallottam de mégsem értettem,
Némán rogytam le a vizes homokba,
a térdeim tartottak meg csupán csak engem,
Elnémulva néztem magam elé,
elnémulva néztem, ahogy közeledsz hozzám...
L.I. ❤️