A sors, mint egy patak...

Néha lassú, néha gyors, de a mindig szelíd folyású patak, ahogy halad az útján, folyamatosan simogat meg mindent, ami az útjába kerül.
Köveket, faágat, inni készülő állatmancsokat, fürdőző madarakat, szomjazó kirándulókat.
Megsimogatja mindet, életre kelti őket, utat mutat nekik, s közben nem kér érte semmit.
Így zajlik az ő élete, állandó utazással, növekedéssel, és fogyással, de mindvégig szabadon, és igen bátran.
Nem kérkedik, nem dicsekszik, nem vár érte hálát, egyszerűen csak teszi, a jól rá szabott munkát.
Ez a sorsa, ez a feladata,
élni, és éltetni,
gondoskodni, és szeretni...
L.I.

*Turóczy Béla Attila festmény részlete*

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Burguca!

Szép:)



*