2011. július 19. kedd - 20:59 | beküldő: Cathsy
Elegem van. Idióta hullámvasút, idióta ambivelancia, idióta prédikációk a megbocsátásról.
Újra lent, olyan mélyen, mint még soha. Az időszakosan feltörő halálvágy nem új, de most erősebb.
Nem akarom részletezni a pillanatnyi gondokat, részleteztem már másoknak, és nem értik meg. Még a legegyszerűbbet sem, amit csak 30-as pániknak hívok. Mintha én lennék az első aki ezen átmegy. A megbocsátás meg, na hagyjuk. Miért kéne? És hogyan? Álljak elé, hogy megbocsátom, hogy kiskoromban bántalmaztál, de én nem haragszom, mert biztos ez is (mint minden, szerinted) az én hibám, én tehetek róla? Ja, és mindenközben még sajnálnom is kéne, mert gyerekként neki is szar volt. Nem tudom sajnálni. Semmi nem lehet mentség egy gyermek oktalan verésére. (Semmilyenre se, de az nem ide való téma...)
Ha egyetlen kívánságom lehetne, az lenne, hogy reggel ne keljek fel. Ez lenne az egyetlen esély, hogy leszállhassak a hullámvasútról, hogy végetérjen az ambivalencia, hogy új esélyt kapjak, és az új életben megvalósíthassam a legnagyobb álmomat.
Eddig könnyen leállítottam ezeket a gondolatokat azzal, hogy mi lesz a macskával. Őszintén, most már ez se érdekel. Ő sem szeret. Most is kint horkol a nappaliban. Senki nem szeret, miért épp ő lenne az egyetlen, aki igen? Senkinek nem vagyok megfelelő egyetlen szerepemben se, miért épp neki lennék elég jó? Az egyetlen szerencséje, hogy baromi gyáva vagyok, ezért nem merem megtenni a megfelelő lépéseket.
Nem tudom mi más út lehetne. Le akarok szállni a hullámvasútról, ki akarok lépni az itt ajánlott oldalon látott karmámból, ami a létező legszörnyűbb sorsot írja le. Ennél az életemnél rosszab úgysem lehet.
- Cathsy blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 505 olvasás
-
Hozzászólások
szia
Szia! Már írtam neked a napokban. Megint ismételni tudom magam, ne hagyd, hogy legyűrjön a magadba roskadás. Én hagytam sokáig. Én elmúltam harminc de egy halom adósságon kívül semmit nem tudtam letenni az asztalra. De elhatároz tam és hiszem és tudom, hogy talpra állok. Talpra állok és tudod miért? Azért, hogy akik eddig segítettek nekem ( és ezért nagyon hálás vagyok nekik) és ezt az orrom alá dörgölik folyamatosan, azoknak segíthessek és soha ne dörgöljem az orruk alá, mert én más vagyok. Egyébként akik az orrom alá dörgölik, meg akik megszóltak kezdenek abba a helyzetbe lenni amibe én voltam. Nem kívánom nekik ne érts félre, csak érdekes, hogy az általuk kimondott szónak mekkora hatása van. A te kimondott szavaidnak is ereje van ,ezért mond még ha először nem is hiszed, hogy csak azért is boldog leszel. Hidd el így lesz. Nagyon -nagyon sok szeretetet küldök neked így ismeretlenül. Kívánom, hogy érd el az életben azt a boldogságot amit szeretnél. Légy Nagyon-Nagyon sikeres és Boldog, Találj egy nyugodt munkahelyet, egy szerető társat és mindig legyen több, mint elegendő pénzed, segíts másoknak mert 1000x-esen visszakapod. De a Legfontosabb HIGGY MAGADBAN!
Miért maradnál így, ahogy most vagy?
Az élet mindig hozza a változást, minden egyes nap más. :-)
Ha most egyedül vagy, nem jelenti azt, hogy holnap ne találnál rá a párodra. :-)
Ne add fel a reményt, Cat! :-)
Minden nap örülj annak, ami van.
Ami nincs, azon változtass, hogy legyen!
Amin nem lehet változtatni, az is változik, hiszen nem marad mindig minden ugyanaz. :-)
Csak ne légy türelmetlen!
Annyi facér pasi van a világon!
Egyszer csak belefutsz egybe véletlen. :-)
"Senkinek nem vagyok
"Senkinek nem vagyok megfelelő egyetlen szerepemben se,"
Akkor eljött az ideje,hogy elhagyd végre a színpadot,és kilépj a valódi életbe! :)
Dobd ki a fellépő ruháidat,melyeket azért húztál magadra,hogy megvédjenek,elrejtsenek....
Hagyd el a jól begyakorolt kliséket,melyek arra szolgáltak,hogy megfelelj!
Igazi lényeged ott vár már nagyon-nagyon régóta,hogy kiteljesedjen!
Nehéz a megbocsájtás? Akkor most ne foglalkozz vele! Tedd egy fiókba,mint egy lehetőséget,amivel vagy élsz majd,ha eljön az ideje,vagy nem!
Itt az ideje önmagad megismerésének,felépítésének... úgy és olyannak amilyen Te vagy!
Te úgy vagy csodálatos,ahogy vagy!
Hagyd a félelmeidet... légy bátor... hidd el... így vagy jó,ahogy vagy!
A szeretet, a törődés amit keresel, először benned kell,hogy kiteljesedjen önmagad iránt... hiszen,hogyan is tudnál megszerettetni másokkal olyasmit amiben te magad nem nagyon hiszel?!
Nem másoknak kell meggyőzni téged,hogy bármit is mondtak,tettek veled mások,te szerethető vagy!
Neked kell hinned először Önmagadban!
Ja, én hiszek de....-gondolhatod!
Csakhogy nincs DE!
JA sincs!
Csak annyi kell: ÉN HISZEK MAGAMBAN!
Ha erre ráébredsz, onnantól nincs szükség a félelemre... a védekezésre... az önmarcangolásra... mások hibáztatására... csak TE leszel... azzá,ami lenni szeretnél.... úgy,ahogy Te szeretnéd...
20/30/40 vagy hatvan évesen.... mindegy!
Légy hálás,hogy 30-as éveidben adatott meg neked a felismerés,hogy valami nagyon nem jól van így!
Van aki sosem jön rá,csak ostorozza magát egy életen át.
A karma meg nem egy átkos mumus,ami tönkreteszi az életed, csak egy lecke,amiből tanulni lehet...
a Sorsod Te alakítod! Úgy,ahogy Te szeretnéd!
Persze,lesznek nehézségek... de az már nem a félelem legyőzése lesz,hanem megoldható problémák.
Lesznek,akik azt fogják hinni,megbolondultál... na és! De lesznek sokan,akik ámulni-bámulni fognak,hogy jééé, nem is gondoltuk,hogy te ilyen jó fej vagy!
Így kezdődik... aztán egyszer csak eljutsz oda,hogy mindegy dicsérnek vagy cikiznek... Te tudod az igazat! :)
Tiszta szívvel, nyitottan! :)
Akkor végre kaput nyitsz majd azoknak az embereknek, akik nem a barátot, a kollégát, a szeretőt, a gyereket, a szomszédot, a szülőt fogják szeretni benned, hanem Téged, úgy ahogy vagy!
Egyedüllét! ... Használd ki ! Sokáig már nem fog tartani! :)
Csak Tőled függ!
Veled pedig nincs semmi baj! :)
Hajrá!
Üdv:Julcsi
Ki volt a családodban, aki
Ki volt a családodban, aki így halt meg?
köszönöm
a reagálásokat. Igazából, most annyira lent vagyok, hogy nehéz bármiben is a jót látnom. Napokon belül 30 leszek, és még semmit nem tettem le az asztalra, egyedül vagyok, és sanszos, hogy így is maradok. :( A munkahelyemen nem érzem jól magam, a kollégáim fúrnak kifele, itthon még rosszabb, mert magamra maradok a rossz gondolataimmal. Talán a suliban kicsit jó, de suli kéthetente 1-2 nap csak, és nyári szünet van. Most sehol se jó, semmi se jó. Pár nap és harminc, magányosan. Mert nem az "öregedéstől" félek igazán, hanem attól a rémképtől, ami mindig a szemem előtt lebeg ilyenkor: egyedül halok majd meg, és talán hetek telnek el, mire rám találnak, mert senki nem lesz, aki egyáltalán tudja, hogy léteztem.
re:
Kedves Cathsy!
Én is egy harmincas vagyok, még nagyon az elején. Nekem se megy könnyen a megbocsátás, de erősen próbálkozom csak én nem szülő felé, hanem a kedves párom felé,akit sajnos vagy nem sajnos de még mindig szeretek pedig ezeregyszer hozott kellemetlen helyzetbe. De ne rólam beszéljünk, hanem rólad. Illetve csak annyit, hogy hónapokig az volt a fejembe miért kapom én ezt, amit kapok? Ennyire rossz vagyok? Miért büntet a jóisten, univerzum vagy nevezzük ahogy akarjuk! Mi rosszat tettem? Én erre vagyok kárhoztatva? Meg az járt a fejembe, hogy ki kéne szállni, elegem van ettől már csak a halál lehet jobb. Aztán tegnap elértem a mélypontomat ezt el is olvashatod a Segítség blogomban. De hála istennek jött Dezoxi akinek nagyon hálás vagyok, és írt nekem egy jó hosszú tanácsot. Elolvastam átrágtam magam rajta, a tegnapi napom elmélkedésből állt miután elolvastam az írását. Tudod mire jutottam? Ér annyit magamon kívül egyik ember is, hogy eldobjam az életem az ő hülyeségei, hülye döntései és butasága, felelőtlensége miatt. Hát Nem!!!!!!! Én vagyok aki vagyok és élni akarok, mert szeretek élni, mert csipognak a madarak, mert süt a nap, mert a szembe jövő emberek rám mosolyognak, mert a kollégáim szeretnek, mert van egy jó munkahelyem és hamarosan lesz egy még jobb, mert vannak szüleim és testvéreim akik szeretnek, mert felgyógyultam egy daganatos betegségből öt hónaposan, mert mindennap felkelek és még sorolhatnám. Hónapok óta nem vettem észre az élet szépségeit. Most igen. Elhatároztam, hogy amihez nyúlok arannyá fog válni, mindent megkapok amit akarok, csak kérnem és hinnem kell. Elég kitartónak kell lennem, ami nálam nem is rossz teljesítmény mert eddig mindent feladtam kb. 10 perc után. Képzeld pl. apróság de nekem bizonyosság, elhatároztam, hogy ma kimegyek a piacra veszek zöldséget ötven forintnál azonba nem akarok többet adni érte, tudod mennyiért kaptam zöldséget???? Úgy van 50 Ft-ért. Sorolhatnám még de este leírok mindent a saját blogomba, mert elhatároztam, hogy minden este leírom az aznapi pozitív történéseket. mert mindennap lesz az biztos. Minden nap küldök mindenkinek szeretetet és sok-sok pozitív energiát , mert mindent visszakapunk 1000X-es en. Kívánok neked nagyon-nagyon szép napot! Kívánok neked kitartást, szeretetet, békét és érd el minden célodat az életben.
"..megbocsajtas..."
Bekesseg nektek kedves Cathsy!
"Miert kene?"
Majd a tapasztalatod megvalaszolja ezt a kerdesed.
"Es hogyan?"
Engedd meg neki, adj neki lehetoseget/alkalmat, hogy most potoljon vmennyit abbol, amit anno elmulasztott veled szemben.
Minden jot nektek!:)
És a 60-as pánik? Ki tudja létezik e?
Kedves Catsy!
Egyszerűen érezd boldognak magad. Csak ennyi a "művészete annak, hogy ne legyél boldogtalan.
Ez választás kérdése. Sajnos tudatlanságból, ennek ellenkezőjét választja emberek sokasága naponta.
Reggelente mindennap kapunk egy lehetőséget az újrakezdésre. Minden Isten áldotta reggel.
Nyújtózkodj egy jó nagyot és jelentsd ki magadnak, ma azt választom, hogy boldog legyek. Kész. Pont.
Mától legyél a saját választásod szerint boldog.
Akkor halj meg! :)) Persze
Akkor halj meg! :))
Persze átvitt értelemben. Vagy csinálj minden héten egy új dolgot. Nálam bevált, hogy előre léphessek. :)
Amúgy nagyon szeretlek, veled együtt szép a Világ, amit látok! :))
Az Élet szépsége ott van, ahol nem keressük, vagy csak nem akarjuk látni. :)
http://www.youtube.com/watch?v=FVgTBa-lyvA&feature=related
Nagyon eltűntél, de nem ilyen
Nagyon eltűntél, de nem ilyen visszatérésre számítottam.:( 30-as pánik? Akkor mi, negyvenesek mit szóljunk?;)
A "ha nekem rossz volt, akkor neki is legyen az"... Hát... Egyet értek az írásod megbocsájtás részével. Egyelőre ne gondolj a következő életedre. Szerintem van itt neked elég dolgod most is, de ne várd, hogy én találjam ki, mi is az.:P Tudom, egyáltalán nem vicces. Az én életemben is voltak hasonló szituációk és még ennyi idősen is keresem önmagam. De nem adom fel! Te se tedd!
Én is szeretem a macskákat. :)
http://www.youtube.com/watch?v=TJfPJMzQbCU