2010. december 3. péntek - 10:38 | beküldő: Csicsernyica
Ez az igaz történet, amit egy külföldön élő internetes barátnőm tollából ismertem meg. (Ő szintén egy barátnőjétől hallotta. )Számomra katartikus élmény jelentett az olvasása, ezért szeretném megosztani veletek is.
MENNYIBE KERÜL A CSODA..... ???
Egy kislány bement a szobájába, és a szekrénykéje aljáról előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon
pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott !
Ezután gondosan vissza öntötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, melynek az ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt.
Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess, így hívták a kislányt, megcsoszogtatta a lábát a padlón..... semmi...
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehetett. Ez sem volt sikeres.
Végül kivette az érméket az üvegből, és megkocogtatta a pult üvegét. Ez hatásos volt.
- És te mit szeretnél ? Kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. Éppen a testvéremmel beszélgetek
Chichagóból, akit már ezer éve nem láttam. Tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésre.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled: mondta Tess a patikushoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg, és egy Csodát szeretnék venni neki !
- Tessék !!! ??? Fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew, és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg.
- Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy Csoda ?
- Kislányom mi nem árulunk csodákat...sajnos nem tudok segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem elég kipótolom, csak mond meg mennyibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, egy jól öltözött férfi volt.
Lehajolt a kislányhoz, és megkérdezte:
- Mond csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége ?
- Azt nem tudom, válaszolta Tess könnyes szemmel, csak tudom, hogy nagyon beteg, és anyu azt mondta, hogy
valami operációra volna szüksége. De Apu azt nem tudja megfizetni, ezért szeretném oda adni az én pénzem.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chichagói férfi.
- Egy dollár, tizenegy cent. Felelte Tess alig hallhatóan. Ez az összes ami van, de tudok többet is szerezni ha szükséges.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen ! Mosolygott a férfi. Egy dollár és tizenegy cent ! Éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezével felvette a pénzt, a másikkal kézenfogta a kislányt.
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet, és találkozni a szüleiddel.
Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jól-öltözött férfi Dr. Calton Armstrong volt, sebészorvos, aki idegsebészetre specializálódott.
Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, éppen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszélgettek arról az eseményláncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt ! Suttogta Anya. Vajon mennyibe került volna ?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta mennyibe kerül a Csoda. Egy dollárba és tizenegy centbe.
Na meg egy gyermek töretlen hitébe......







Hozzászólások
Kedves ragyogás
Köszönöm a hozzá szólásod, tudod én is elérzékenyültem az olvasása közben. Azért osztottam meg, mert olyan
de olyan megható és megtanítja az embert arra, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben is vannak csodák,ha
tiszta szívből hiszünk benne. ( tapasztalatból tudom )
Legyen nagyon kellemes a hétvégéd !!!!!!!!!
Én meg megsirattam...
Pedig olvastam már, nem is egyszer... Köszönöm szépen az élményt!
Kedves Enikő
Szeretettel üdvözöllek, és örülök, hogy tetszett a blogom. Tényleg sokszor elfelejtünk vakon hinni a csodákban, pedig vannak. Csak sajnos néha annyira elvagyunk foglalva, hogy nem, vagy túl későn vesszük észre a hétköznapi csodákat. Hinni és rendíthetetlenül bízni kell az élet pozitív dolgaiban, mint a kislány Tess, és betoppan a csoda az életünkbe, valamilyen formában.
A kislányod pedig puszild meg helyettem is.
Legyen szép a hétvégéd.
Puszi: Csicsernyica
Én is beleborzongtam! Milyen
Én is beleborzongtam!
Milyen kár, hogy egy idő után elfelejtünk vakon hinni, abban, hogy nincs lehetetlen. Sokat tanulhatnánk a gyerekektől!
(A lányom örömről ragyogó arca jutott eszembe, amikor megtalálja az aprócska édességet, amit a Mikulás szórt el neki. De jó lehet hinni a csodában!)
Kedves moyo
Örülök, hogy tetszett a történet !!!! Köszönöm a hozzászólásod.
Kellemes hétvégét kívánok.
Háátt
Engem is kirázott a hideg tőle...köszönöm.. a történetet.
Köszönöm...
Kedves nefrititi. Köszönöm szépen a hozzá szólásod. Igen, valóban a gyerekek csodálatos hitét tárja elénk.
Mindenkiben ott lakik a "belső gyermek," csak valahogy igyekszünk elrejteni, pedig nem kellene.
További szép napot kívánok ( ebben az esős időben is )
Nagyon szép és megható
Nagyon szép és megható történet és tanulságos is.a gyerekek még bíznak,hisznek feltétel nélkül a csodákban,talán ez egy tükör nekünk felnőtteknek ,hogy eszünkbe jutassa elfeledett gyermeki lényünk hinni tudását,akarását!
köszönöm!