2011. október 10. hétfő - 21:41 | beküldő: Csilike
Elég régen jártam itt és mindig valami rossz történt velem,
visszaolvastam, hogy mennyit tudtam szenvedni olyan dolgok után, amit nem kaptam meg,
olyan szerelem után, amire vágytam, csak rossz embert találtam a feladatra...
Most egy kicsit más a helyzetem, viszont kíváncsi lennék mások véleményére, akik többet tapasztaltak és máshogy, mint én...hogy ők mit gondolnak erről az új "problémáról".
Az embernek vannak elvárásai, az idő több- kevesebb sikerrel az én malmomra hajtotta a vizet, lelki megnyugvás és kiteljesedés a hobbimban...úgy gondoltam, ha nem keresem a szerelmet majd megtalál, vagy legalábbis nem megyek el mellette...
Ahogy sokan mások, vágyom arra, hogy legyen mellettem valaki, akire minden pillanatban szerelemmel gondolok és az nem az érzés utáni vágy, hanem az ember utáni...
Sok "balfék" fiú után rám talált egy olyan ember, aki igazi érték, akiben bízni lehet és aki mellett a jövőben nem lenne gondom, mert figyel rám és szeretetével áraszt el...semmi rossz szavam nem lehet rá, viszont itt a bökkenő, pár régi rossz kapcsolattal a hátam mögött eléggé jeges a szívem...
Ez a fiú sem tudta megolvasztani...feltenném a nagy kérdést, legyek egy olyan párral, aki után nem dobban meg a szívem, vagy lépjek tovább, mert bármilyen jeges is a szív, azonnal olvadni kezd, ha olyan szempárba néz, aki a másik fele...?
Igazából a nagy kérdésem az, hogy a bezártság és a csalódás lehet-e olyan erős, hogy valaki jó ember után, aki udvarol, ne érezz a barátságon és szereteten túl többet azért mert fél a következő csalódástól? úgy érzem, menekülnöm kell és ez az érzés mindig a szemem előtt lebeg...nagy dilemma, 29 éves vagyok, a múlt sebeket ejtett, de annyit nem, hogy mindenkit elmarjak...élem az életem és így vagyok boldog jelen pillanatban, szabadon...
Az ő szemében erős szeretet, az enyémben gyengébb és csak keresi azt a fényt, ami ki sem gyúlt:/
Járok az utcán magányosan és mások szemében keresem a csillogást...ez jó így?
Csak velem van így, hogy azt mondják, olyan vagyok, mint egy farkas, aki csak bolyong és nem talál valamit, ami lehet nincs is, csak a képzeletemben és álmaimban?
Térjek vissza a földre?
- Csilike blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 656 olvasás
-
Hozzászólások
Harmetcsepp
Ne várd mástól, hogy az életed irányítsa, az a legrosszabb, ha pont azon a helyen, ahol ellazulnod kéne és boldognak lenned, stresszeled magad, úgyhogy szerintem fordítsd meg a homokórát:)
Kérek beszámolót:)
Lavinaomlás előtt
Köszönöm Csilike, a soraid tényleg erőt adtak!
A lavina hasonlat nagyon tetszik, tényleg csak egy keményre gyúrt hógolyó (egy mondat kellene hozzá), hogy minden összeboruljon körülöttem és betemesse ezt a kihűlt, látszatkapcsolatot, amelyben csupán néhány semmitmondó mondat jelenti az összes kommunikációt.
Valaminek történnie kell, mert megfulladok az otthoni légkörtől, ezért hétvégeken is a munkahelyemre menekülök. Nem tudom elhinni, hogy a társam ezt az ürességet, ridegséget nem érzékeli. Milyen kényelmes lenne, ha ő indítaná el azt a bizonyos lavinát, de nem fogja!
Én viszont hamarosan megteszem! Nem akarok így élni tovább, mert nem egészséges és nem becsületes!
Harmatcsepp:)
Szia, hááát, elég nehéz választ adni, mert én is mindig mástól várom a válaszokat:)
Igazából csak azt mondhatom, hogy az ember könnyen belefut abba a hibába, hogy a sorsra bíz dolgokat, de azzal időt és energiát is veszít.
Első körben meg kell találnod a megoldást arra, hogy szabadulj abból a kapcsolatból, amiben nem vagy boldog.
Nincs kérdés, ki kell lépni, a kihűlt ágy a legrosszabb és az, ha más után vágyakozol.
Én voltam olyan helyzetben, hogy azt hittem, nem tudok létezni a másik nélkül, tőle függök és elköltözni sem tudnék, sőt, eltartani magam...
Aztán kitártam a kezem, hogy valaki segítsen és azonnal jött a segítség, fél évig bizonytalanságban élés, de legalább szabad lettem és fájt ez a kiszolgáltatottság, hisz kellett segítség a testvéremtől- mert ezt kifelejtettem, ő fogadott be ideiglenesen...de az a tudat, hogy megléptem egy olyan dolgot, ami halálra volt ítélve, számomra nagy dolog volt. Nem volt senki, aki miatt kiléptem, csak megtettem...
Első körben tedd magad szabaddá...
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ez a szerelem a másik oldalról is ennyire ég, mit érzel?
Csak a te érzéseidről beszéltél...
Árad a leveledből a szeretet és a bizalom a másik felé, de érzek benne egy kis bizonytalanságot, talán nem vagy benne biztos, úgy, mint magadban?
Ez a mondatod megfogott engem:
"Tudnod kell, nekem a szerelmem nem ígért semmit, sem közös életet, sem tartós viszonyt, még egy szeretői státuszt sem kaptam, vagyis gyakorlatilag nem vagyok senkije. Mindig vártam, majd felvállal, eljön értem és én egy táskába összedobálva a legfontosabbakat boldogan követem. (de a romantikus lányszöktetés elmaradt)"
Amúgy, nem kell megfejteni ezeket, ő segít abban, hogy válts...használd Ő-t, ha erőt ad...
Aztán majd a megváltozott helyzet hozza a többi változást, ha hasonlóképp most már szabadon téged akar, akkor hagyd, hogy akarjon és szeressen téged,
de akármit is hoz az élet, semmi sincs hiába...úgyhogy indítsd el a lavinát és hidd el, boldogabb leszel, lehet csak egy kis garzonban, de szabadon:)
Csilikének
„Amíg az ember nem tudja, mi a szerelem, addig elhiszi, hogy az a langyos szeretet is az lehet.” Így van!
A fene sem gondolta, hogy berobban az életemben valami olyasmi, ami kezelhetetlen lesz számomra és fenekestől felfordít mindent körülöttem. Attól a pillanattól kezdve, amikor szembesültem vele: Istenem, beleszerettem, minden megváltozott, már semmi nem olyan, s nem is lesz, mint azelőtt volt.
Bonyolult szerelmi kapcsolat az enyém, esküszöm, regényt lehetne róla írni!
Próbáltam az érzést elpusztítani, majd később kincsként magamba zárni, mert rádöbbentem, nem mindennapi ajándékot kaptam a sorstól. Egy olyan férfi ízleltette meg velem a szerelem édes-keserű ízét, akihez hasonló nem sok létezik.
Először csak érzelmi hűtlenséget követtem el, mert minden érzelmi szálat elszakítottam a társamtól és szerelmem személyéhez kötöttem. Minden gondolatom ő lett, vele keltem, vele feküdtem, hiába volt tőlem távol. Amikor megpillanthattam és vele lehettem, minden porcikám remeget az örömtől.
A dolog keserű része volt, az a néhány hónapos szakítási időszak, amelyben majdnem eszemet vesztettem a fájdalomtól. Visszajött és én szerelmesebb lettem bele, mint azelőtt. A plátói kapcsolatból szenvedélyes intimkapcsolat lett. Átléptem a kapcsolatom belső határát, testileg is hűtlen lettem. Annyira tökéletesen működik közöttünk a szex, hogy azóta nem akarom, hogy a valóságos társam hozzányúljon, vele már nem kívánok intimkapcsolatot fenntartani, hónapok óta hideg az otthoni ágyunk, ha érted, mire gondolok. Lelkileg és testileg is a szerelmemhez tartozom, szomjazom minden mosolyát, minden ölelését.
A legbecsületesebb az lenne, ha minél hamarabb kilépnék a megszürkült, kihűlt kapcsolatomból és megpróbálnék új életet kezdeni. Hmm ...
Tudnod kell, nekem a szerelmem nem ígért semmit, sem közös életet, sem tartós viszonyt, még egy szeretői státuszt sem kaptam, vagyis gyakorlatilag nem vagyok senkije. Mindig vártam, majd felvállal, eljön értem és én egy táskába összedobálva a legfontosabbakat boldogan követem. (de a romantikus lányszöktetés elmaradt). Ennek ellenére, (ha ő nem is vesz feleségül, nem létesít velem élettársi viszonyt), akkor is rendeznem kell az életem. Hogyan? Nem tudom. Nincs hová mennem, nincsen meg az anyagi háttere az elköltözésemnek. De érzem, valaminek történnie kell, mert ez így nem mehet tovább!
Régóta hazudok, jobban mondva „elhallgatom” az igazságot a társam előtt, ami aljasság tőlem. Muszáj felvállalom, hogy szerelmes vagyok, hiszen ilyen szenvedélyes érzés keveseknek adatik meg az életben!
Talán bérelek valahol egy picike szobát, ahol lehet, hogy egyedül kelek és egyedül fekszem, de legalább szabadon ábrándozhatok és szabadon szerethetem őt!
Mit szeretnék? Mindent, amit ő adni tud nekem, de kierőszakolni semmit nem akarok. Szeretném a nőiességemet mellette továbbra is megélni, mert azóta vagyok kiegyensúlyozott, kielégített nő, amióta testi kapcsolatot létesítettünk egymással. Remélem, nem veszed rossz néven, ha bizalmasan elmondom, hogy nélküle az orgazmus szó is üres fogalom lenne számomra.
Te mit tennél a helyemben? Kérlek, mondj valami okosat!
Harmatcsepp:)
szia, elnézésedet kérem, hogy így eltűntem, valahogy kiírtam magamból ezt a dolgot és egy csomó tennivalóm akadt, úgy látszik az élet ad elfoglaltságot, ha valamin túl kell lenned:)
Köszönöm az érdeklődésed, egyedül vagyok, teljesen egyetértek abban, amit írsz...és még vagyok olyan szerencsés, hogy viszonylag "fiatal" vagyok, hogy várjak...és kilépjek kapcsolatokból.
De nem tudom, leszek-e olyan bölcs, hogy beismerjem, jól döntöttem, úgy tűnik, mindent akkor fogok teljesen lezárni, ha az a szerelem megérkezik hozzám, aki hozzád is bekopogtatott:)
Írtad, hogy nagy árat fizettél a hamisságért: kérdem én, miért okolod magad egy olyan dolog miatt, ami a múltban jó dolognak tűnt? Amíg az ember nem tudja, mi a szerelem, addig elhiszi, hogy az a langyos szeretet is az lehet:)
Amúgy nálamnál bölcsebbek mondják, hogy ha a szenvedély vezet, akkor sokszor nem jól döntesz, kérdem én, a biztos a jó, vagy a szenvedély, ami sokszor a falhoz vág- és nem mindig a jó értelemben, mert szerelem miatt tudunk akkorát koppanni, hogy a fejünk is betörik:)
Amúgy mi van veled? Mit fogsz tenni? Milyen következményekkel jár, ha a szerelmet választod?
Várom válaszod,
Csilike
Mi lett veled?
Csilike, hónapokkal ezelőtt jártam itt, kár, hogy azóta sem adtál hírt arról, mi lett a történet vége. Akkor azt javasoltam, várj a szerelemre, és ezt ma sem gondolom másképp. Miért javasoltam ezt? Tapasztalatból, keserű tapasztalatból. Én nem voltam eléggé türelmes, nem vártam a mindent elsöprő szerelemre, hanem egy hasonló szituációban, - amiről te írtál, - engedtem magam befolyásolni és langyos érzésekkel belementem egy kapcsolatba. Aztán évek múlva, megismertem valakit, és bumm, igazából szerelmes lettem. Nem tudtam addig, mit jelent úgy érezni! Majdnem belehaltam a hiányába, a csillapíthatatlan vágyba, és a gondolatba, hogy hamis kártyavár az egész életem, hiszem nem ahhoz kötődöm érzelmileg, mint akivel élek. Halálosan szerelmes lettem valakibe, aki a mindennapi életemnek nem volt része. Róla ábrándoztam éjjel- nappal, elkábultam, ha csak rám nézett.
Vajon ki ellen vétettem nagyobbat? Az ellen, akit szenvedéllyel sohasem szerettem, csak megajándékoztam a kapcsolattal, vagy magam ellen? Szerintem az utóbbi az igaz! Nagy árat fizettem a hamisságomért. Éjszakákon keresztül gyötrődtem a kérdésem: milyen érzés lehet az, amikor az emberlánya élete nagy szerelmével köti össze az életét? Milyen az, amikor a szenvedély átszínezi a hétköznapokat? Milyen lenne mellette ébredni, milyen lenne őt hazavárni?
Látod, az élet nem játék, elég egyetlen egyszer rosszul döntened ahhoz, hogy elveszítsd az igazi boldogságot.
A kártyavárat újra nem építem, magamnak nem hazudok, készülök elé állni és bevallani: mást szeretek!
Dőljön össze minden, mert szerelmes vagyok és vállalom!
Csilike
Kedves Csilike,
majd tényleg írd meg, ha megoldódott! Majd visszanézek hozzád, hogy megtudjam a történeted végét!
Kedves Harmatcsepp
Tisztában vagyok ezekkel, viszont felelősséggel is tartozom a másik iránt, a nekem fontos kapcsolatokból én léptem ki, az összesből...de csak akkor mikor tényleg azt éreztem, hogy részemről ez a dolog lezárt.
Elmartam már magamtól őt- akiről írtam ezt a pár sort, lassan 4 napja,
ennyit rég szomorkodtam és fájt, ezen lepődtem meg igazán, hogy minden percben őt láttam és elkezdtem visszajátszani a fejemben, mit tettem, illetve nem és úgy gondolom, hogy az elejétől kezdve őt kizártam és ellenáltam...félek, hogy ha visszaengedem, az csak magamat igazolja és azokat a félelmeket, amit leírtam, de attól is félek, hogy mivel nem adtam meg a lehetőséget neki, egész életemben bánni fogom, hogy elmenekültem előle...
Ha az ember nem agyalna annyit és hagyná, hogy történjenek a dolgok, akkor lehet minden egyszerűbb lenne,
tipikus nő vagyok:)
Szóval szurkoljon mindenki, hamarosan megoldódik ez a dolog....
köszönöm mindenkinek a hozzászólást,
Csilike
Várj a szerelemre
Kedves Csilike,
„aki mellett a jövőben nem lenne gondom, … figyel rám és szeretetével áraszt el” csapdájába már sokan beleestek. Első pillanatra vonzónak tűnik, de mi lesz később…
A szeretet, barátság érzése kevés, ezekre az alapokra boldog kapcsolat nem építhető.
Hidd el, egy rajongással szerető férfi mellett is lehetsz boldogtalan… becsapva őt, de leginkább magad.
"Na de a nagy kérdés,
"Na de a nagy kérdés, hányszor megy bele az ember ugyanabba a pocsolyába?"
Annyiszor, ahányszor nem tanulod meg, amit meg kell, azzal a "pocsolyával" kapcsolatban tanulnod....
kedves Belépekide
Tudod, az ember nagy szenvedő és hamar megszokja a jót, de azért harcolunk, h jajj, lehet ez sem annyira jó nekem? úgy gondolom, erős vagyok, de már túl független, ahhoz is kell idő, hogy képes légy ne csak magad szeretni, na ez az:)
Na de a nagy kérdés, hányszor megy bele az ember ugyanabba a pocsolyába?:))
Ezért vagyok egyedül, a mérlegnek egyensúly kell, most az én mérlegem ingadozik:)
Köszönöm a hozzászólást,
Kedves Csilike!Én hasonló
Kedves Csilike!
Én hasonló cipőben jártam már többször is. Magadat tedd rendbe, magadat szeresd első sorban, hogy képes legyél másokat is szeretni. Ahhoz hogy másokat elfogadj olyannak amilyenek, előbb magadat kell elfogadnod. Ezek nagy igazságok, én is most ezen vagyok, hogy többé már ne kelljen abba a bizonyos cipőbe járnom.
Szép napot.
Kedves Glamour
Köszönöm a kedves szavakat és az irányt,
én még nagyon az elején vagyok ennek a dolognak, még a kialakuló fázisban,
viszont ha ad a Jóisten egy értéket én azt eldobni felelőtlenül nem akartam, ezért van az erőlködés részemről,
Édesanyám szavai vannak előttem, aki azt mondta: kislányom, becsüld meg az értéket az életben és ne válogass ennyit, mert az is lehet, hogy a nagy válogatásban egyedül maradsz, vagy szépen elmész amellett, aki az igazi szerelmed lehet...az eszem harcol a szívemmel, az eszem azt mondja, maradj, a szívem, hogy keress tovább:)
Az viszont nagy szó, hogy lépni tudtál ennyi idő után és remélem, megtalálod azt, akit keresel:)
Úgy érzem, ha nem is teljesen, de részben elmondom a srácnak, hogy mit érzek, vagy mit nem...
Köszönöm és szép napot kívánok.
Csilikének
szia, én nem szeretnék tanácsot adni neked, csak leírom az én döntésemet. 17 évig voltam házas, és amikor már nem éreztem semmi szerelmet a férjem felé, csak aggodalmat, hogy mi lesz vele nélkülem, akkor mégis úgy döntöttem, hogy kész, ennyi, továbblépek. Pedig a házam, biztonságom, társam hagytam ott. Önmagam akartam lenni. Féltem, tanácstalan voltam, sajnáltam magam, de erőt adott az a tudat, hogy jobb lesz. És lett. Én mertem változtatni, mert akkor ott nem volt jó. 42 évesen még mindig hiszek a szerelembe és nekem fontos, hogy azt a bizonyos fényt lássam a társam szemébe.
további szép napot neked.