thesecret.hu

Amikor elkezdtem olvasni Zeland könyvét (én a másodikkal kezdtem, mint már mondtam valahol), először kicsit megszeppentem. Hosszú oldalakon keresztül írt az álmokról, a tudatos álmodásról. Érdekelt persze, de sehogy se értettem, miből gondolta a barátom, hogy nekem ez hasznos lehet. Még ha bebizonyítaná valaki, hogy minden bajomra megoldás, akkor sem lenne kedvem vesződni vele.

Valamikor, talán tizenéve is van, foglalkoztam az álmokkal "komolyabban". Vezettem álomnaplót, és kerestem az álmokban jeleket, üzeneteket, figyelmeztetést és tanácsot. Sokat megtanultam akkoriban a saját szimbólum rendszeremről. Aztán egy idő után nem figyeltem már, mert rájöttem, hogy mennyire könnyű vele hazudni magamnak. Amikor az ember fejlődni akar, gyakran éppen azzal akadályozza saját magát, hogy nem hajlandó szembesülni azzal, amivel saját útjában áll. Mind hajlamosak vagyunk erre, ezért jó, ha valaki, akiben bízunk, aki ismer és barátunk annyira, hogy megmondja a tutit akkor is, ha valszeg fájni fog.
Szóval figyeltem, fejtegettem az álmokat, és nem túl soká rájöttem, hogy lehet egy szép álom "jós" álom, ahogy szeretném, és lehet szimplán "vágyálom" is, amikor nem tudok meg belőle semmit, csak azt, hogy mire vágyom :) De mindkettő létezik, hogy döntöm el, hogy melyik melyik?
Így aztán megtartottam jó játéknak az álomfejtést, és szeretem azokat az álmaimat, amik jelzik, hogy hol tartok (ezeket viszonylag könnyebb felismerni), de "válaszokat" nem ezekben keresem.

Szóval Zeland nagyon sokat foglalkozik az álmokkal, főleg a könyv elején, de csak mint szemléltetés (ettől megnyugodtam): az álomban, mivel nincs fizikai világ, az emberben megjelenik egy érzés, és hipp-hopp, már meg is teremtette maga köré a hozzá tartozó világot, azaz, ahogy ő nevezi, a szektort. (Ugyanezt olvastam a Mennyei prófécia valahányadik részében, - talán a Shambala titkában? - hogy valahogy így élünk, amikor két élet között lévő testtelenek vagyunk). Az ébrenlétben megtehetjük ugyanezt, csak mivel a fizikai világ törvényei hatnak ránk, ezért minden kicsit (vagy nem kicsit) lassúbb. Ebből a szempontból "álmodni azt, ami a célom", nem is kifejezetten szerencsés. Ettől picit megijedtem, és most sem értem még annyira, hogy el tudnám magyarázni. De azért találtam megnyugtatást: arra mindenképpen jó az álombeli beteljesülés, hogy "tágítsa a komfortzónámat". (A hagyományos szóhasználattal ellentétben Zeland nem a tevékenységi kör kitágítására céloz, amit azzal érek el, hogy számomra kényelmetlen dolgokat teszek addig, míg meg nem szokom. Ő arra utal, hogy azt is meg kell szokni, hogy az ember el tudja hinni-képzelni, hogy a számára klassz dolgokat elérheti, megkaphatja, megtapasztalhatja. Tóni szerint ezzel még sok dolgom van ;) )