Valaki segítsen!

Sziasztok!
Úgy látom az ideális munka vonzása sok mindenkit érdekel.Én a mostaninál egy jobb munkahely vonzásán ügyködöm már jó ideje , sajnos nulla sikerrel.Egyébként az élet más területein voltak sikereim, igaz, csak aprók, de voltak.Szerintem valamit rosszul csinálok, vagy talán valami más lehet a baj?Nem tudom, de kérem, ha valaki tudna konkrét ötletet adni akkor segítsen.Van 3 szakmám 1 diplomám és egy kis boltban dolgozom napi 15 órát hetente háromszor úgy, hogy be sem vagyok jelentve.Ne értsetek félre, örülök ennek is, a legjobb tudásom szerint végzem a dolgom,de ennél sokkal többre vagyok képes. Mégis mindig elutasítanak a megpályázott állástól. Utoljára még még válaszra sem méltattak.Még nem vesztettem el a hitem teljesen, de szerintem valami nem stimmel.Aki tud, kérem segítsen nekem!
Köszönöm, sziasztok!
Ditka

Címkék:

Hozzászólások



Szia :)

Tedd azt, amit minden nap szoktál. Tudd és hidd, hogy minden a legnagyobb rendben. Ahelyett, hogy rágódsz dolgokon, lazíts. Keresd meg önmagadba a belső nyugalmat. Éld át és élj azzal. Ne ijedj meg, ha fel- fel tör a türelmetlenség, idegesség, ingerültség. Hagyd áramolni ezeket is. Úgy is elmúlik. :) Így engeded el. Ha bedugod a lefolyót nem folyik le a víz, hanem elpárolog. Vízkő képződik és egyéb lerakódás. Amit természetesen lehet oldani. :)



Szia!

Hogy kell elengedni a dolgokat?Hogyan kell nem görcsölni,amikor komoly gondok vannak.Na ezeket nem tudom, és ezért kellene a segítség.szóval:hogyan kell ezt csinálni????????????



Szia!

Hogy kell elengedni a dolgokat?Hogyan kell nem görcsölni,amikor komoly gondok vannak.Na ezeket nem tudom, és ezért kellene a segítség.szóval:hogyan kell ezt csinálni????????????



Szia,

először is: engedd el azt, ami most van, folyik benned. Nyugodtan, hagyj mindent a rendre és időre. Hagyd az erőlködést, görcsölést. Akkor lép be új az életedbe, ha a régi tovatűnt. :)
Szeretettel,
Zsu :)



Hogy is kell ezt?

Sziasztok!
Vártam, hogy valami jobb munkám legyen a mostaninál.És használtam a titok módszerét. Semmi.Jól éreztem magam közben,már nem frusztráltak a körülmények, és a főnököm, meg a kolléganőm se.Én frusztráltam őket, hogy bármit tehetnek velem, csinálom, és jól érzem magam.Annyira haragudott rám ezért a főnököm, hogy állandóan belém kötött alázott.Meguntam, felmondtam.Azt éreztem, az önbecsülésem ennél többet ér.Azóta nincs munkám, nincs pénzem. És nem értem az egészet.Hiába programozok, semmi. Egyre feszültebb és ideges vagyok.Hogy is kell ezt csinálni?Mármint a jobb dolgok bevonzását az életünkbe. Hogyan lehet jobb élethelyzetet, pénzt,munkát bevonzani 1-2 hónap alatt az életünkbe?Akinek már sikerült, aki tudja hogy is kell ezt csinálni, írjon.
Sziasztok!



...

Sokszor vagy bosszús?
Mert az tesz frusztrálttá, tehát az eltúlzott személyes kívánságok.
Nem érzed magad némely esetben tehetetlennek?
Mikor mondtad valakinek?: -Sajnálom, ezt most nem tudom megtenni.



Inkább topogok

Szia!

Igen, van bennem egy jó nagy adag önfeláldozás, az élet is erre tanított, a fiam ugyanis autista.A nevelésem során csak negatív dolgokat rögzítettek belém, főleg az apám, aki sokszor a szemembe mondta kamaszkorom hajnalán egy-egy eldurvult vita hevében, hogy halottan szeretne látni.Az anyukám sokszor elmesélte, hogy mi mindent tett meg, hogy elvetéljen,amikor velem volt várandós. De ez a múlt, és engem most a jelenem frusztrál.
Dühös elég sokszor vagyok, ennek hangot is szoktam adni.És tele vagyok blokkokkal.És nem értem, hogy miért vagyok sikertelen, és hogyan tudnék ezen változtatni?Jó ideje teljesen a gondolkodásom átformálásán dolgozom, ami lassan,-lassan sikerül is, csak a körülmények amelyek körülöttem vannak, na azok nem változnak, vagy csak rosszabbodnak. Azért vagyok itt, hátha valaki tud valamit tanácsolni.



Na akkor haladunk!

Valószínűleg önfeláldozó vagy. Elképzelhető, hogy az a meggyőződés tart a hatalmában, ami engem is tartott, hogy nem szabad önzőnek lenni, mert akkor az ember rossz. Csak hogy ha ebből az alapállásból jó, akkor könnyen rászedhetik, és kihasználják. Nem önzőnek kell lenni, hanem az önérdekedet szem előtt tartani. Ez nem egyenlő a rosszasággal.
Vizsgáld meg ezen a szinten, hogy nincs e belédrögzítve ez a hibás meggyőződés. Vajon ki rögzíthette a nevelés folytán?
Hogy ki tudj állni magadért ahhoz, helyesen kell tudni kezelni a dühöt, vagy is az indulatokat, ugyanis innen származik az akaraterő energiája.
Mikor haragudtál, vagy voltál dühös utoljára?
Amikor elszomorodsz, akkor gurulj dühbe valami miatt, -ez nekünk nőknek nehezebben megy /ugye mert mi ne éljük ki az indulatainkat- ez egyáltalán nem helyes tanítás!/, de csak rajta!
Ha érzed a dühöt, akkor éld ki, nem baj ha először nem tetszik senkinek, ugyanis ha minél többször sikerül átélned, -mivel jószándékból kerülted ezt az érzést, előbb utóbb arra is ráérzel, hogyan állj ki magadért.



Igazad van.

Szia Lollipop!
Igen, szerintem is van valami abban, amit mondasz.Sokszor nem állok ki magamért.Másokért szinte mindig.Én azt sem tudom, hogyan kell elvenni azt, ami nekem jár.Ezért olvasom itt a bejegyzéseket,és ezért kérek segítséget.



Szia Ditka!

Az írásodból azt olvasom ki, hogy nem állsz ki magadért.
Vedd el bátran, ami neked jár!



Kedves Ditka!

Tanácsot adni nem szeretnék, inkább elmondom a saját tapasztalataimat. Én is úgy voltam vele, hogy a nekem megfelelő munkát akartam mindenáron, ami jó fizetéssel és kevés stresszel jár. Míg ezen ügyködtem egyik szar munka váltotta a másikat az életemben. Volt ahonnan munkahelyi baleset miatt kellett eljönnöm, volt ahonnan elküldtek (elég durván), és közben munkanélküli is voltam, minden munkahelyváltásnál legalább fél évig. Közben a férjem (mostanra ex) is folyton az orrom alá dörgölte, hogy miattam állunk rosszul anyagilag (miközben az ő fizetés nagy része a játékgépekben kötött ki). Sehogy nem akartak beindulni a dolgok, pedig minden munkahelyet valami csendes beltörődéssel fogadtam. Aztán megelégeltem, fél éve munka nélkül, már feladtam. Nem voltam dühös, sem szomorú, váltottam, az élet minden területén. Magamévá tettem azt a felfogást, hogy bármi történjék velem, minden az én érdekeimet fogja szolgálni, minden interjúra teljes lelki nyugalommal mentem, azt gondolva, hogy ha felvesznek, annak is meglesz az oka, ha nem, annak is. Mostanra van munkám, még mindig nem érzem hivatásnak, de kezdem élvezni és megpróbálom a lehető legjobban végezni, és figyelni az új lehetőségeket. Annyit tudnék mondani neked, hogy ne stresszeld magad, ne görcsölj, az élet (vagy univerzum) elintézi a maga dolgát, neked csak hagynod kell és várnod, mert "nincs kudarc, csak késlekedő siker" (Hellen Hadsell).
Szép napot! :)