Józan ész, gyere elő!

A világunkban tehát, ahogy én látom, két szemlélet ütközik éppen. Az egyik fenntartaná a hazugságokra építő tudományos, pénzügyi, és társadalmi szemléletet, a másik pedig folyamatosan közli, szivárogtatja az igazságot. S be kell hogy valljam neked, ezt a részét, még élvezem is. Bár nem ma kezdtem ébredezni, még mindig tanulok, tapasztalok valami újat. Az események sodrásában még mindig képes vagyok elcsodálkozni egy egy új információn. A gondom tehát nem ez, a gondom egészen más.

Ahhoz, hogy világossá tegyem problémám valódi okát, muszáj néhány szót ejtenem az egységtudatról. Az egységtudatnak meglátásom szerint két szintje létezik. Mert mi is az egységtudat? az, hogy minden én vagyok.

Mindenki, és mindenen ugyanabból az energiából jött létre, formálódott. Az egységtudat alacsony szintje az egoizmus. Az egoista ember ugyanis bármily furcsán is hangozzon, megéli az egységtudatot. A kérdés az, hogyan? Az egoista ember értelmezésében ez azt jelenti, hogy csak én vagyok...r-go mindenki más le van szarva. Az egység gondolatának, és érzésének azonban van egy magasabb szintje is, az pedig így néz ki: Tudom, érzem, hogy minden én vagyok. Ha tehát ártok valaki másnak, hazudok neki, meglopom, megölöm, akkor valójában magamnak ártottam. Nem kell ezt így végiggondolni, hiszen ezt alapvetően érzed. Egyszerűen rossz érzés, ha másoknak hazudnod kell stb.

Szóval a világunkban két szemlélet ütközik, a régi világképp viaskodik az újjal. Ám tartozzon valaki akár ehhez, akár ahhoz, értetlenül áll a jelenlegi magyarországi események előtt. Pedig valójában egyszerű, csupán érdemes észrevenni azt, ami az orrunk előtt zajlik, és végre talán elő kéne kapni a józan eszünket.

Egyszer volt egy ember, aki olyasmiket mondott, hogy merjünk nagyok lenni, a jövő elkezdődött, és így tovább. Szavaiból valami egészen más sugárzott, mint amit addig megszoktunk. És ezeknek a szavaknak a hatására többen felsorakoztak mögé. Olyan emberek, akiknek a családját megnyomorították a kommunisták, akiknek elege lett abból, hogy magyarként lehajtott fejjel kell járkálnia a saját hazájában. Csak hogy ezeknek az embereknek is csalódniuk kellett. Ez a jelenlegi változás ugyanis jól láthatóan egyetlen emberről szól, aki azt mondja, amit mások hallani szeretnének, valójában azonban egyetlen cél vezérli. Az uralom. Üres, szaktudása nincs, egész életében mi tartottuk el, és ugyanilyen üresek már az ígéretek, amik elhagyják a száját. Adni nem tud, viszont hoz törvényeket. De milyen törvények ezek? Vajon az új világkép felé vezetnek minket? Netán még a régi rendet képviseli? Sajnos azt kell hogy mondjam egyik sem. Ez ugyanis, amit ő képvisel, még a réginél is aljasabb, és primitívebb. Miközben jól látható, hogy már annak is lejárt az ideje.

Akkor vajon az európai unió lenne a megoldás? Vagy talán már látod, hogy azt össze se kellett volna hozni. De tudod mit, semmi gond, van még számos párt, majd valaki megoldja. Noha elég nyilvánvaló, hogy az összes magyar párt alkalmatlan erre. No de sebaj, olvashatod, hogy angyalok üzennek, sőt a galaktikus tanács kapitánya ismét üzent a földlakóknak. Még mindig kell valaki, vagy valami, hogy helyettünk megoldja a gondjainkat? Nem-e lehetne-e az-e-e, hogy végre mi magunk oldjuk meg azt a hülyeséget, amit eddig is mi csináltunk magunknak?

Nem kívülről kell valami megváltót várni, hanem nekünk kell rendbe tenni az életünket. Nekünk kell felvállalni a felelősséget, és nekünk kell megmozdulni. Teljes mértékben hidegen hagy, ha egy banki alkalmazott azt mondja: Én csak csinálom, amit nekem mondanak, és hát meg kell élnem valamiből. Szolgálja azt a rendszert, élteti, és működteti. Azt a rendszert, ami nap, mint nap átbassza az embereket, é aminek ő is haszonélvezője.

Kérdezem tőled alázatos tapintattal, mi ez, egy ovi? Ahol azt mondják, tedd meg ezt vagy azt, és te gondolkozás nélkül megteszed? Artu ditu üzemmódba kapcsoltunk, vagy van józan eszünk, és önálló akaratunk?

Nem kenyerem az ijesztgetés. Egyébként is nehezen viselem, ha a jelenlegi változást valami világvégeként írják le, amiben csak szenvedések árán lehet előrejutni. Tény, hogy vannak még benne nehézségek, de belehalni nem kell, erről ugyanis szó sincs. Mégis jó lenne szembenéznünk azzal, hogy ezt a játékot mi játsszuk. Saját mélyrepülésünket mi magunk hozzuk létre. egyszerű rámutatni másokra, ahelyett, hogy észrevennék, ez pontosan tőlünk működik. Egyetlen ember agyszüleményét váltjuk valóra. A kérdés már csak az, hogy meddig? Biztosan meg kell azt várni, amikor már nem lesz semmi veszteni valónk, és egy kis külső nyomás hatására egymásnak esünk, és folyni fog a vér? Vagy talán még ez előtt megtesszük azt, amit egyetlen politikus sem fog megtenni helyettünk, hogy hallgatunk a józan paraszti eszünkre, és saját kezünkbe vesszük az irányítást, és helyrehozzuk mindazt, amit már jó ezer éve szarul csinálunk.

Na jó, de mégis hogyan, merülhet fel joggal a kérdés. ezt is elmondom:)

Hozzászólások



érdekünkben?

most már?



Kedves Szörcsi!

...igazad lehet, hogy sok a guru is.

Szerintem ki kell billennünk a saját kényelmi zónánkból, és menni a józan paraszti ész után.
Ez nem könnyű, és nem azért mert nincs meg bennünk a józan paraszti ész, hanem mert elfelejtettük jó időre, hogy célszerű használni a saját jól felfogott érdekünkbe.

Mielőtt kioktatásnak venné bárki is közlöm, én is a "megvezetett birkák" között voltam elég sokáig.

Fel kellett ébredni, mert az érdekeim azt diktálják most már.



Kedves Egy és Ugyanaz!

Szeretem a gondolataid olvasni. Nagyon sok dolgot hasonlóan, vagy ugyan úgy látok.

A megvalósításokkal vannak még nehézségeim, viszont az ilyen írások meggyőznek róla, hogy jó az irány amin elindultam. Nem mindig könnyű, de a józan paraszti ész valóban sokat segít. Nem kellenek a hivatalos tanácsadók már nekem sem. Elővettem a józan paraszti eszem, és próbálok aszerint élni.

A napokban nekem is sikerült egy bankban egy fiókvezetőnek azt mondani; "Sürgősen keressen megoldást a fennálló nehézségre, mert azért kapja a jó fizetését, és amennyiben mi nem vagyunk ügyfelek, neki nincs állása, amire a juttatásait mi pénzünkből kapja."

Mondjam, hogy nem volt válasz, csak egy kikerekedő szempár, és egy döbbent arckifejezés, a beosztottjai akik fültanúi voltak ennek a rövid beszélgetésnek, - ketten - nagyon bőszen, nagy szorgalommal bújtak a papírjaik fölé.

Még fél évvel ezelőtt sem tettem volna ezt meg, de már nincs türelmem várni, hogy majd valaki megoldja az egyre súlyosabbá váló gondokat ami tömegeket érint.



:)

Az elméletet sokan tudják/juk.
Hogy ültetnéd át a gyakorlatba?

Sok a guru is...