2011. július 28. csütörtök - 10:51 | beküldő: Enti
"Igen sokan keresnek, de csak azok találnak, akik csendben maradnak... Mindazok, akik gyönyörűségüket lelik a szavak sokaságában, mondjanak bármilyen csodálatos gondolatokat, belül üresek maradnak. Ha szereted az Igazságot, légy a csend szerelmese. A csend a napfényhez hasonlóan, megvilágít, s megszabadít a tudatlanság rémképétől. A csen egyesíteni fog az Élettel, önmagaddal.
Minden másnál jobban szeresd a csendet: Szavakkal el nem mondható gyümölcsöt fog majd teremni.
Kezdetben bizony igen nehéz csendben maradni. Amikor megpróbáljuk megtartani, erős ellenállást tapasztalunk önmagunkban. Ezt az idegenkedést hamar megtapasztalják mindazok, akik a legcsekélyebb mértékben is belekóstolnak a szemlélődő életbe.
A csend birodalmában énünk megszabadul a változásoktól, a világ zajai nem hallatszanak, s a lélek óriási kalandokba bonyolódik.
Azt tapasztalod majd, hogy ez a csend valójában égi fénnyel és mennyei zenével telt."
/An Thony de Mello/






Hozzászólások
.
A Tisza
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja keblére.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna a lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.
ugyanezek igazak a lassúságra
ugyanezek igazak a lassúságra is
..... :)
A belső csend meg van a világ zajai már nem is zajok :))
arányok
Kedves Enti, nagyon szép gondolatok. (Bár a Csend Böbe kicsit bizarr...)
Én azt gondolom, és ez igaz különösen a mai világunkra, hogy a helyes arányokat igyekezzünk megteremteni. Zajból nincs hiány, sőt! Gondolj bele, a legtöbb ember már reggel zenére, vagy rosszabb esetben pityegésre ébred, aztán bekapcsolja a tévét-rádiót, az utca zajos, az üzletekben zaj van, a kocsiban szól a rádió .... és ez így megy egész estig. De ha én magam nem is keletkeztetek semmi zajt, akkor is állandóan hallok valamit, ami többnyire gépzaj, nem természetes.
Egy pasi járt az El Camino-n, és a feljegyzéseiben megjegyezte: éjszaka néztem a csillagos eget, teljesen egyedül voltam és csönd volt. Ekkor döbbentem rá, hogy a mai ember már nem is tudja, mi a csönd, mert azok a természeti helyek is ritkák, ahol ezt megtapasztalhatja.
Tudatosan keresni kell e csendet. A léleknek szüksége van a csendre. Csak csendben tudnak elrendeződni, helyére kerülni a dolgok.
Zene sem lenne csend nélkül, hiszen a csöndek és a hangok adják a dallamokat.
És a harmónia úgy jön létre, ha jók az arányok.
Vigyázzunk az arányokra.
B.