thesecret.hu

Vizualizálok. Mozgásba lendítem a vonzás törvényét, és átérzem minden kis sejtemmel az eredményt. Csakis arra koncentrálok. Boldog vagyok. És hiszem, hogy a végcélt majd tálcán kínálja az univerzum. De nem kínálja. Napok telnek el úgy, hogy nem történik semmi. Én mégis rendületlen vagyok. Hiszem. Mert így működik. Magabiztosságom töretlen, csak a lelkesedésem hagyott alább.

Ím itt vagyok, a nő, aki megszülte gyermekét. És ahogy az apró kis élet elhagyta a testem, én nagyon egyedül lettem idebenn. Már nincs több "azért, mert...", nincs több kifogás. A test újra csak az enyém, és a bennem élő nő visítva vágyja újra birtokba venni. Miközben minden emlék kézzel fogható. Vagy marokkal. Az egyetlen megoldáshoz fordulok hát, és újfent hiszek a csodában. És emlékezem. Tudom, hogy évekkel ezelőtt miféle mérgekkel tömtem tele magam, azon a címen, hogy "nekem ennem kell, hisz szoptatok". Tudom, mennyire nem tolerálta a drága test, amiben élek, de csak kibírta valahogy. Most máshogy lesz. De a csokik kilószámra tűnnek el bennem.
Fogyókúra szóba sem jöhet, hisz belőlem él az apróság. És a nőnek itt bennem elvei vannak a szoptatásról. Még akkor is ragaszkodom hozzá, amikor a kórházi dolgozók ténykedésének köszönhetően cumizavaros kisbabámnak fogalma sincs róla, mi a dolga. De megcsináljuk, kitartunk és őszintén, szenvedünk egy kicsit. Egyetlen gondolat jár a fejemben: ha lecsupaszítanám a világot, minden vívmányával együtt, és itt maradnánk mi ketten, akkor is csak tennem kellene valamit. Ahogy az ősidőkben is. És a dolog működik. Ő már alig sír, én alig vérzek.
Az alapprobléma még mindig adott. Kell egy egészséges, feszes test, tele vitalitással. Olyan, amit nem visel meg a kialvatlanság. Kapaszkodom megmaradt naivitásom kis morzsáiba, és bár erősen érzem és hiszem azt a testet, tudom, hogy nem úgy kelek fel egy reggel, hogy varázsütésre megváltoztam.
Ébredni érzem az ősi ösztönt, gyermekem súlya gyarapszik, az enyém stagnál. És én csak kitartóan hiszem a csodát, hogy eljön és átalakít. Az "egészséges táplálkozás" abszolút csődöt mond nálam, maximum arra jó, hogy támogassam a felfúvódást gátló gyógyszergyárakat. Kisbabám tünetei hasfájásra utalnak, kapom a cetlit a lehetséges gyógyszerekről. Én meg csak ringatom a kis testét, szorosan magamhoz ölelve. Egyre égetőbbé válik a megoldás. Az univerzum meg csak hallgat.
De a hitem a régi.
És egy napon, amikor a legkevésbé várom, megakad a szemem egy könyv borítóján. Nem tudom még mi az, miről szól, csupán úgy vonz magához, hogy lehetetlen ellenállnom. A címét látva szinte nevetnem kell. Miközben az eredményre koncentráltam, fel sem merült bennem, hogy a vonzás törvénye csupán a módszert juttatja el hozzám. Így nem is vettem észre. Alkalmaztam ugyan mindenben és mindenre, csak önmagamra nem. Fogom hát a könyvet és megveszem. Falom a lapjait. És hiszem, hogy ez az, amire vágytam.
Aznap este félredobok mindent, amit eddig egészségesnek hittem, és követem az ősi ösztönt, most már magamra alkalmazva. A testem fellélegzik. Egyetlen nap után könnyűnek és csodálatosnak érzem magam, egy hét után pedig a mérleg is barátkozni kezd velem. Kisbabám jól van, a tejmennyiség növekszik, a harmónia helyreállt.
Három hét telt el azóta, hogy végre felismertem a csodát, aminek hála a testem jobban működik, mint új korában. Három hét, hogy megértettem végre, az univerzum ismeri a módját, hogyan váljanak valóra az álmaink. De nem biztos, hogy valóra is váltja őket. Viszont a módszert mindig megsúgja...