Misztériumok

"Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset."

(Ady Endre: Misztérium)

A létezés szépségeit keresem, a misztériumokat, amelyek számomra az anyagi világunknál sokkal finomabb dimenziók átélését jelentik, bár létezésünk színtere még az a hely, ahol a csodák a valóságban megtörténhetnek. A természet körforgása is a születés és elmúlás örök mágiája, ahol valamiféle isteni rend mutatkozik meg általa, és kozmikus rendjébe ágyazódva a halál sem annyira félelmetes, feldolgozhatatlan létélmény, inkább az élet egy másik dimenziója.
S hogy mi a boldogság, mit jelent a szépség, amelyeken át a misztériumok megélhetők? Nincs pontos definíció. A boldogság talán a nemes és tiszta dolgokon való öröm, az ideális létezés mintaképe, romlatlan ősformája. Hiszem, hogy a valódi szépség belülről, a lélek szépségéből fakad. Átragyog az emberi testen és sugárzó fényként vonzza a tekintetet. Harmóniában lévő gondolataink teremtik azt a belső fény, ami kívül is ragyogóvá válik. Így jelenik meg előttünk az élet – ezer apró örömével – de mire megtanuljuk igazán értékelni, addigra a természetes elmúlás lassú fáradással figyelmeztet a földi élet végességére. Ám, ha közben, az Út során kirajzolódik a létezés értelme-csodája, akkor az egyúttal a teremtés dicséretévé válhat. Hogy a létezés misztériuma mekkora erővel bír, bizonyítja az is, hogy felnőttet, gyermeket egyaránt a hatalmába kerít a mindennapi élet képeiből kirakott kaleidoszkóp, a lét színes gazdagsága. Különös intimitásokon, gyermeki rácsodálkozásokon át tárul fel, mi mindent jelenthet az, amit életnek nevezünk: egy gyermek romlatlan, tiszta mosolyát, az ő szemével látott hamisítatlan enigmákat, az esteledő tájat, a tavaszi ég színezüstjét, a bimbózó zöldek reménységét, a nyár verőfényét, az ősz aranyló színeit, az érlelődő, hamvas gyümölcsöket, az őszi égen húzó vándormadarakat, a hó tisztaságát, a születő napot, vagy napnyugta idején a vöröslő-vérző égboltot, a napszakok és évszakok, alvás és ébredés tökéletes ritmusú váltakozását, a születés és elmúlás sejtelmes körforgását, a szeplőtelen újjászületés reményében. A felébresztés, a látható világtól való elszakadás talán nem öncél, inkább a lélek ősállapotába való visszatérése.
Hasonlókról gondolkodom verseimben, megvillantva a titkok, csodák földi valóságát, átélhető voltát az élet szépségein át, reményeim szerint megőrizve a misztérium és az érzékelhető valóság szimbiózisát úgy, hogy miközben lírai lélekutazásra hívom a kedves olvasót, felvillanjon a létezés értelme.

(Önálló, letölthető kötetek: Halkuló hiány: 2011., http://mek.oszk.hu/11500/11515/
Hódolat a tavasznak: 2015., http://mek.oszk.hu/14900/14917/
Misztériumok: 2017., http://mek.oszk.hu/18400/18492/

Újjászületés

Nézem a tájat
a szirmokat bontó fákat
a tavasz elé térdelek
ég felé küldöm hálaimám
hogy megélhetem még
e rejtelmes feltámadását a világnak
e fenséges újjászületést
amint lágyan rám ejti
illatos fátyolát az alkony-ég
és elsimítja gyűrött magányomat.

Hozzászólások



replica rolex watches

replica rolex watches, combining elegant style and cutting-edge technology, a variety of styles of replica rolex sea dweller watches, the pointer walks between your exclusive taste style.