Születés és halál

Bár hasonlóan vélekedem, mint Eckhart Tolle, aki a következő gondolatokat vetette papírra: „A halál nem az élet ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök”, mégis fontosnak vélem, hogy ráirányítsam a figyelmet a jelenlegi életünk törékenységére, hiszen csakis egyetlenegy dolog biztos: valamikor meghalunk!

Lehet, hogy egy új testben, valamikor új lehetőséget kapunk, de a születés és halál két végpontja, dátuma között mindenképpen érdemes arra törekednünk, hogy az utolsó pillanatokban lepergő „életfilmünknek” legyenek olyan szép, emlékezetes filmkockái is, amiket látva, az utolsó lélegzetvétellel egy időben, arra gondolhatunk: mégiscsak érdemes volt megszületni, élni.

Néhány híres magyar ember első és utolsó napjairól szól ez a bejegyzésem. Persze a történetekkel nem a halál elkerülhetetlenségét óhajtom bizonyítani, hiszen az tök felesleges volna, hanem azt, hogy a két végpont (a születés és a halál dátuma) közötti időszak életregényeinek tartalmi minőségéért mindig a „szerzők, az „írók” felelősek.

A híres emberek bizonyos értelemben halhatatlanok, de némelyikre – 30 vagy 40 év után- már a kutya sem emlékezne, ha nem tettek volna le az „asztalra” valami olyasmit, amire egyszerű halandóként mi képtelenek vagyunk. Ki emlegetné például a gyermektelen, utódok nélkül meghalt Adyt, ha nem lett volna híres költő? Valószínűleg senki…

Viszont azokat, akik egy szeretetteljes emberi közegben, családban élnek, jó emberként, a családi krónikák, illetve azon települések emlékezete, ahol valami értékeset tesznek a közért, akár 100 év múltán is emlegetik.

Először egy rövid személyes történetet adok közre.

Nagymamám egyedüli gyermeke volt a szüleinek. A dédim rendkívül nehezen esett teherbe, pedig még a csodatévő gyógyvizes kúrákat is becsülettel végigcsinálta, de méhében csupáncsak egyetlenegyszer fogant élet.

Amikor nagymamámat a „tepsin” betolták a halottas kocsiba, a fehér lepedő alól kilátszottak a csupasz lábfejei, talpai… és én akkor arra gondoltam, hogy 88 esztendővel korábban azok a picike, rugdalózó talpacskák bizonyára hatalmas örömet okoztak egy félig „meddő” asszonynak, aki akkor még véletlenül sem sejthette, hogy sok-sok évvel később az egyik ismeretlen dédunokája – vagyis én- fogom azokat utoljára látni.

Teljesen véletlen, hogy létezem, hiszen ha a dédim meddősége végérvényes marad, akkor én sem születek meg soha. A nagymamám egyszerű, mégis rendkívüli asszony volt, akinek neve mindaddig, amíg én élek, soha nem fog elhalványulni, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki.

Most pedig következzenek azok a hírességek, akik bár meghaltak, mégis halhatatlanok!

BABITS MIHÁLY ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A költő életrajzából idézek:
„Anyám aznap, amelynek estéjén megszülettem, mustostököt evett, ezt nagyon megkívánta, s utána hosszú levelet írt egy barátnőjének. A levél olyan gyönyörű lett, hogy anyám azonnal föl is olvasta apámnak, s később szentül meg volt győződve, hogy költői pályámat ennek a levélnek kell tulajdonítani, hiszen akinek a születése előtt pár órával az édesanyja ilyen levelet fogalmaz, abból nyilván csak költő lehet. Mikor születtem, már késő november volt. A szüret már régen lezajlott, a pincékben csípős, szappanos mellékízű újbor forrt, mely karcolta és égette a torkot s már alig tűrte a «must» nevet”.

Babits saját halálát sorokba már nem szedhette, de talán jobb is, hiszen rendkívül megszenvedett érte. Az utolsó ismert fényképéről, melyet egy esztergomi fotóművész készített - halála előtt pár nappal - már „csak a csont és bőr és fájdalom” poétája néz vissza ránk. http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/image/1011/babits.jpg

Az esztergomi „zárófejezet” fájdalmas részleteiből csupáncsak néhány képet villantok fel.
A költőnek nem a nyelési, hanem a vizelési problémák okozták a legfőbb gondot, ugyanis a morfium és egyéb alkaloidák beadását követően hólyagürítési és székelési nehézségek léptek fel nála. Beszélni akkor már a gégeműtétei miatt nem tudott, ezért a „beszélő” füzetei segítségével, írásban kommunikált a külvilággal. A nővérkék abból a füzetből olvasták fel a telefonüzeneteit is, amik egyikéből most idézek: ” Kedves Főorvos úr, nagyon rosszul vagyok. Tegnap előtt este óta nem volt vizeletem, irtózatosan feszít, mit lehetne csinálni, hogy megkönnyebbüljek? A katéter, attól félek, megint nem sikerülne, mint ahogy a kórházban sem sikerült. Nagyon szomjas vagyok, ihatom? Attól is féllek, hogy a tegnap a vesekő elzárta a kivezető utat, lehet ezen segíteni?”

Babits nemcsak testileg, de pszichésen is sokat szenvedett. A gyakori gégekanül-cserék és egyéb beavatkozások felőrölték erőtartalékait, ezért orvosai, ápolói minden erőfeszítése ellenére is rohamosan romlott az állapota. Hozzátartozói és a körülötte lévők kimerültek, ezért szorgalmazták a fővárosba való visszaszállítását. Babits azonban tiltakozott: „Én szívesebben maradnék itt, Esztergomban” – írta, de augusztus 3-án, amikorra már teljesen magatehetetlenné vált, mentővel átszállították a budai Siesta Szanatóriumba, ahol másnap befejezte földi pályafutását. Utolsó útjára sokan elkísérték és övé maradt a költői halhatatlanság.
Babis temetése: http://jozsefvarosanno.ucoz.com/kerepesi/babits_tem.jpg

II. RÁKÓCZI FERENC ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született, a borsi kastélyban, két nevezetes család, a Rákócziak és a Zrínyiek sarjaként. Borsiból Munkácsra vitték, és ott belefektethették abba a szép, vörösrézből kivert, monogramokkal és képekkel díszített, selyemmel és strucctollakkal ékesített függő bölcsőbe, amely az Erdélyi Múzeum raktárában még ma is megvan. A bölcső eredetileg nem Ferencnek, hanem az elsőszülött Rákóczi Györgynek készült, akit elveszítettek a szülei. Az újszülöttet fejedelmi udvartartás, különleges gondoskodás és szeretet vette körül.

Visszaemlékezéseiben erről Rákóczi így vall:
„Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül.”

A fejedelmet március 25-én hideglelés kínozta, ami napokig nem csillapult. A szegény bujdosók nagy remegéssel gyűltek a betegágya köré, de a közeledő katasztrófát nem tudták feltartóztatni. 1735. április 8-án – II. Rákóczi fejedelem- éppen úgy befejezte a földi pályafutását, mint más halandók.

Mikes Kelemen leveléből ismeretesek halálának részletei: „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat” siratjuk.

Rákóczi holttestét mindjárt a halála után felboncolták és aprólékjait egy ládába tették, majd a rodostói görög templomba eltemették. Szívét, ahogyan kérte, Franciaországba küldték. Végül a bebalzsamozott testét Konstantinápolyba helyezték örök nyugalomra, amit később mégiscsak megháborgattak, de ez már egy másik történet.

Cifra bölcsőben kezdte … és szétszabdalva végezte, de nevét a magyar történelem örökre jegyzi. Úgy gondolom, hogy emléke előtt illik minden magyarnak fejet hajtani!

MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A szabolcsi író életrajzából származnak a következő sorok.

„Vasárnap reggel volt. Éppen egy héttel Péter-Pál után. A magyar aratási ünnep. Akkor születtem ugyanis; s rá egy héttel meg lehetett tartani a keresztelőt.

Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. Én felsírtam a bölcsőben, s édesanyám magához vett...
Péter-Pál a reformátusoknál nem ünnep - a szenteket "bálványoknak" mondta édesanyám -, kivételt tett azonban Péter-Pál napjával, amely engem adott neki. Ennek az egy napnak megbocsátott, s hogy igazolja magát, egész pogány hitet alkotott, hogy Péter és Pál nem is voltak zsidók, ezek a mesékben a Jézus magyar kísérői voltak. Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. Dupla ünnep s hozzá: délben tizenkét órakor lett meg a gyerek. Édesanyám mindenben szimbólumot látott, s el volt telve büszkeséggel, csak éppen azon sírt, versenyt a mindig síró kicsivel, hogy a fiát mindenki Péternek vagy Pálnak akarta keresztelni... Neki nem kell se Peti, se Palkó. S ebben benne volt az irtózás annak a világképnek legkisebb jelétől is, amit a férje hozott az életébe. Hiába szépítjük, hogy "finomult ízlése volt", ez a finomultság a paraszt ízléstől való távolságot jelentette.Micsoda szívós és lankadatlan harcot intonált ez az ő hajnali sírása, hogy neki nem kell se Peti, se Palkó. Abban az időben ez a két név túlkoptatott volt a falun. Anyám sírása azt jelentette, hogy neki nem kell se ásó, se kapa. Neki nem kell se kondás, se bíró. Neki nem kell se bocskor, se gatya. Se árvalányhaj, se falusi romantika.

- Mi lesz az újszülött neve? – kérdezték a keresztelőn.
Akkor megszólalt édesapám valahonnan hátulról, s mondta nagy hetykén:
- Zsig-mond!
Zsigmond?!... Soha ezt a nevet nem hallották... Az egész rokonságban, de az egész faluban sem volt egyetlenegy Zsigmond sem. Senki se tudta, hogy apám honnan vette ezt a nevet, de édesanyám oly rendkívüli módon megörült neki, hogy nem leszek hát se Peti, se Palkó, hogy hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelésem szertartása, hogy mi történt vele?...De én túlsivítottam, azt mondják, mikor a hideg vizet a fejemre öntötték”

Móricz Zsigmond halálát állítólag egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik leánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én hajnali két órakor elhunyt agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.

KOSSUTH LAJOS ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A Kossuth-házaspár első szülött csecsemője meghalt, ezért Lajos, a második gyermek, aki 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot bizonyára bearanyozta életüket. A keresztelőt az evangélikus anyaegyház templomában, Tállyán tartották az egyik szeptember végi napon. Mivel a tállyai egyházi anyakönyv egy tűzvészkor megsemmisült, Kossuth születésének pontos dátuma megkérdőjelezhető. Egy helyi legenda szerint: egy nagyon öreg Mihály bácsi kint ült a ház előtt, amikor a kis pólyás Kossuth Lajost levegőzni kihozta a dajkája. Mikor meglátta a csecsemőt, felállt a lócáról. Öregesen közelebb lépett, felhajtotta a baba terítőjét, és így szólt: „Ebből a gyermekből Magyarország vezérlő csillaga lesz.”

Élete, érdemei közismertek, de halának részletes körülményeiről már kevesebben tudnak. 1894. március 20-án halt meg Torinóban, 92 éves korában, természetes halállal. 1894 februárjában gyakran volt lázas. Március első napjaiban súlyos tüdőgyulladást kapott, melyhez csakhamar veseelégtelenség is járult. Fiait, Ferencet és Lajos Tódort sietve hívatták haza. Amikor Lajos Tódor, a kiváló vasútépítő-mérnök megérkezett, Kossuth már csak annyit tudott mondani: „Fiam, rosszul vagyok!” Parányi, öreg teste szívósan küzdött az elmúlás ellen, de 1894. március 20-án , este 10 óra 55 perckor mégiscsak lekaszálta a halál. A szenvedéstől eltorzult arcvonásai kisimultak és az orvos lezárta a fennakadt pilláit.

Látjátok, Őt sem a haza (nem Magyarország) sorsa érdekelte az utolsó óráiban, hanem a fiai.

ADY ENDRE ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában”. - írta kurtán az életrajzában.

Állítólag egyik kezén hat ujjal látta meg a napvilágot, mint a táltosok, de erre bizonyítékot nem találtam. Ady életrajzaiból, prózai és verses írásaiból kétségtelenül kiderül, hogy anyja, a „szent asszony” valóban szent volt előtte. A költő és anyja, egymással szemben tökéletesen be tudták tartani a szeretet törvényét. Egymáshoz való állandó figyelmességük, gyöngédségük örök-szép dokumentuma lesz mindig az emberi léleknek. Ady egyik írásában a következőket írja édesanyjáról: „Érmindszent nekem leges-legelőször is az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani se mer, ha én netán alszom és álmodom”. De ugyanez az áhítatos szeretet nyilatkozott meg mindig az Édes (Pásztor Mária) szavaiból is, amikor „lelke Bandikájáról” beszélt.

Ady Lőrincnének, Pásztor Máriának három terhessége ismeretes. Az elsőből született egy leány, Ilona, aki korán meghalt. A második volt a sorban Endre, aki keresztlevele tanúsága alapján András.
Végül Lajos zárta a sort. Az Ady- család alacsony gyermekszáma hátterében valószínűleg Ady Lőrinc gyakori házon kívüli „nőügyei” álltak, de ez nem oszt, nem szoroz.

Sokszor bizonyítgatott közhely, hogy a költők anyjuktól öröklik költői képességüket és lelkületüket. Csokonairól, Petőfiről, Goethéről, Byronról, Heinéről és sok más nagy lírikusról egy csomó életrajzíró és esztétikus állapította meg újra és újra, mennyire anyjuk mivolta határozta meg az ő költői egyéniségüket. Ady és édesanyja temperamentuma, egész lelkisége szinte megdöbbentően emlékeztettek egymásra.

A beteg Adyt, a Veress Pálné utcai lakásukban felesége, Boncza Berta ápolja éjt nappallá téve. Ady 1919 januárjában többnyire már csak ágyban feküdt. Bár néha felkelt, de nem sokáig bírt talpon maradni, hiszen októbertől a végzetes januárig ötször esett át tüdőgyulladáson. Bertuka végül úgy döntött, hogy beutaltatja férjét a szanatóriumba.

„Csinszka, már Te sem tudod megfordítani a dolgokat” – mondta a költő és ez valóban így is lett.

Az agónia január 27-én hajnalában kezdődött el. Ady ágyánál ekkor csak egyetlen ápolónő, Papp Mariska tartózkodott. A költő halálának másnapján elmesélte, hogyan teltek a költő utolsó órái, percei. Elmondása szerint este Ady megvacsorázott, aztán elszenderedett. Az egész napos magas láz ekkorra alábbhagyott. Éjféltájt köhögni kezdett, de azután újra visszaaludt. Reggel nyolc körül nehezen lélegzett. Gyorsan kámforinjekciót kapott, de már nem segített rajta semmit. Reggel negyed kilenckor beállt nála a halál.

Teste több mint tizenkét órán át feküdt a halotti ágyon a Liget Szanatórium II. emeletének 30-as számú szobájában. A megboldogultnak azonban nem volt nyugta, mert hatalmas tolongás támadt körötte. Százak kerekedtek föl, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá.

Ady a halottas ágyán: http://nyugat.oszk.hu/html/galeriak/fotok_album/pages/images2/021hub1_ar...

Az első, aki az ágynál megjelent, Móricz Zsigmond volt. Ő munkához is látott azonnal. A lebírhatatlan erejű barát mindig dolgozott ugyanis. Akkor is, ha temetett. Most is: jegyzettömböt vett elő, ceruzát, és a még ki sem hűlt, felkötött állú holttest felett nekilátott a riportnak, amely Ady Endre a halottas ágyon címmel jelenik meg majd a Nyugat Ady-emlékszámában. Kora délután Móricz elment, hogy intézze a temetést.

A rajzolók továbbra is ott tolonganak az ágya körül. ,,Nehéz fej - súgja az egyik - nehéz, de szép." Mire a másik: ,,Háromnegyedből a legjobb lerajzolni." ,,Háromnegyed nekem rossz - szól egy harmadik, aki fotósként felülnézetből próbálkozott megörökíteni a halott arcvonásait.

Ó, Istenem, mint a dögkeselyűk egy dög fölött, úgy keringtek az ágya körül! Később, a költő sötétszürke ruhájával karján visszatért Móricz, és kizavart mindenkit, majd az ápolónő segítségével felöltöztette a holtat.

Pásztor Máriának, a nagyobbik fia halála után gyakran az ajkára buggyant a „lelkem Bandikája” siránkozás. Halottak napján, a születési vagy halálozási évfordulón mindig meglátogatta fiát a kerepesi temetőben, 18 esztendőn keresztül. Legutoljára november 22-én, Ady hatvanadik születése napján. Ady Lőrincné, Pásztor Mária tizennyolc évvel élte túl költőt. Nagy ajándéka volt a Sorsnak ez a tizennyolc esztendő, ugyanis megérte sokat üldözött és sokszor megcsúfolt gyermeke lángelméjének, kivételes költői nagyságának teljes elismerését és világhírét.

**
Kedves olvasóim, mi még itt vagyunk … és sokunknak sem a történelem, sem az irodalom nem fogja jegyezni a nevét, amikor elmegyünk. Csakis családtagjainkra és azokra a tartalmas emberi kapcsolatainkra számíthatunk emlékőrzőként, akik jelenleg is körülöttünk vannak. Próbáljunk hát minél több jót cselekedni, a szűkebb és tágabb környezetünk örömére és megelégedésére, hogy amikor eljön az idő, ne üres „tarisznyával” induljunk útnak.

Abba a „tarisznyába” csakis mások tudnak „tenni” tiszteletet, megbecsülést és szeretetet, de csakis akkor, ha előbb mi adunk.

Egy olyan idézetcsokorral zárom a bejegyzésem, ami segíthet megtanulni nekünk ezt a „leckét”!

„Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni”. (Popper Péter)

„Tégy jót, és mindig gondolj arra, hogy lehet, hogy az utolsó órádat éled”! (Talmud)

"Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj, és körülötted mindenki sírjon." (régi indián mondás)

Zen koan mondta: "Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" Ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legeslegutolsóbbig” (Feldmár András)

„Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?” (Szilvási Lajos)

„Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet” (Kimi Raikkönen)

„Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van” (Wass Albert)

„Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” (Marcus Aurelius)

„Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza”! (Andy Biersack)

„Nem választhatjuk meg a halálunk módját. Az időpontját sem. Csak arról dönthetünk, hogyan élünk. Most.” (Joan Baez)

„A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne”. (Justina Chen Headley)

„Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért” (Gárdonyi Géza)

„Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni” (Steve Jobs)

„Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyűlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél?
Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap”. (Dan Schmidt)

„A SZÜLETÉS PILLANATÁBAN MINDEN JÖVŐ. A HALÁL PILLANATÁBAN MINDEN MÚLT. DE KÖZBEN? MI VAN KÖZBEN?”

No, éppen ez az, ami csakis rajtunk múlik, mert valamennyien „írók” vagyunk. életünk regényének írói!

-----------------

források: http://www.ekor-lap.hu/babits_utolso_hetei_esztergomban
Babits: CURRICULUM VITAE
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00623/19901.htm
http://home.hu.inter.net/kortars/0007/czeize.htm
http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00553/17282.htm
Veresegyháziné Kovács Jolán: Híres magyarok utolsó napjai

Hozzászólások



"Kora napkeltekor itt imádkozom gyönyörűséggel”

Kazinczy a kolerajárvány áldozataként 1831. augusztus 23-án hunyt el. Kálinczky András kovácsvágási református lelkész temette el szűk körben, tizenötöd magával.

A sírkertről az özvegy ezt írta Guzmics Izidornak:
„Kazinczy nyughelye csodálatos. Kőből padok s asztalok vannak a művészet nélkül kialakított, természetes kápolnában. Kora napkeltekor itt imádkozom gyönyörűséggel”.

forrás: világháló



"Harang és ének nélkül tették földbe"

Kazinczy Ferenc széphalmi kúriájának kertjében 1806 augusztusában ásták meg az első sírt.

Kazinczy levélben tájékoztatta Kiss Jánost arról, hogy első gyermeke, Iphigenia augusztus 18-án meghalt, majd annak részleteiről így így számolt be:

"Még akkor nap írtam a kassai püspöknek, hogy kertemnek azt az egy nyomát, ahova a gyermek temettetni fogom, engedje felszenteltetni, s megengedte. Ott fekszik Széphalmon, a sírban, nem kriptában. Jobbja és balja mellett Sophie és én fogunk feküdni.
Harang és ének nélkül tették földbe. A plébános csak halkan végezhette el, a mit tőle tiszte kívánt”.

„A sír csak 60 ölnyire van ablakomtól, szeretetnek érzéseivel járulunk most is kis Angyalunk fekvő helyéhez. Én magamban is elmegyek, el néha még a hold fénye mellett is, és nekem édes gyönyörűség ott mindent tulajdon kezemmel dolgoznom”.



Vajon létezett olyan nő, aki hajdanában szerelmes volt...

Joseph-Ignace Guillotin úrba? Ha igen, igencsak érdekelne, hogy vajon milyen vonzó tulajdonságokat fedezett fel benne?



Joseph-Ignace Guillotin emberséges volt?

"A nyaktilót egy francia orvosról, Joseph-Ignace Guillotin-ról nevezték el, aki korának híresen emberséges és kiváló tudósa volt. Bár nem az ő nevéhez kötődik az első guillotine megalkotása, viszont ő volt az, aki 1789. október 9-én javasolta a francia nemzetgyűlésnek, hogy a halálra ítélt embereket az addigi módszerekhez képest kevésbé fájdalmas eszközzel, nyaktilóval végezzék ki. Ez a javaslat a megkülönböztetés ellen irányult, vagyis ebben az esetben az arisztokratákat megillető bánásmód mindenkire való kiterjesztésére. Addig az időpontig ugyanis a szegényeket akasztották, a nemeseket pedig karddal fejezték le. " (https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph-Ignace_Guillotin )

Én az édesanyja helyében egyáltalán nem lettem volna rá büszke!



Joseph-Ignace Guillotin szörnyű találmánya

Még nézni is rettenetes!

https://www.youtube.com/watch?v=XB5fyimVXUo
https://www.youtube.com/watch?v=Knd9UeQCnO0

Ezen a napon, 1814. március 26-án halt meg Joseph Ignac Guillotin (francia orvos), akiről a fenti szerkezet a nevét kapta. Egyesek szerint nem Ő a feltalálója, csak a használatát támogatta.



Az élet élni akar...

Az Béres József (Széchenyi-díjas kutató, a Béres-csepp feltalálója) mesél most nekünk egy érdekes történetet, aki ezen a napon, 2006. március 26-án hunyt el.

4 perces videó: https://www.youtube.com/watch?v=l9MqY0Rr4rE



Beethoven halálának napjáig dolgozott

Befejezetlenül hagyott egy vonósötöst, a X. szimfónia vázlatait, két kánont, két vonósnégyest és a B-dúr vonósnégyes fináléját.

Sokat betegeskedett, kiváltképp húszas éveinek közepétől, amikor is komoly hasfájásoktól kezdett szenvedni.

1826-ban egészségi állapota drasztikusan megromlott. A következő évben bekövetkezett halálát májbetegségnek tulajdonítják, bár Beethoven halálának idejéből származó hajmintáin végzett modern kutatások azt mutatják, hogy ólommérgezés is hozzájárulhatott gyengélkedéseihez és idő előtt bekövetkezett halálához (az ólom szintje több mint 100-szorosan múlta felül a mai embereknél mérhetőt).

Vízkórságban halt meg 1827. március 26-án éjjel, a Bécs fölött átvonuló vihar mennydörgése közepette.

A március 29-én tartott temetési menetben a becslések szerint 20-30 ezer ember vett részt. A fáklyavivők között volt Franz Schubert is, aki másfél év múlva halt meg; kérésére Beethoven mellé temették. (http://webcache.googleusercontent.com)

Holdfény szonáta: https://www.youtube.com/watch?v=TCwXOQ1d9lk

Csodaszép holdfényes éjszakát, szép álmokat kívánok mindenkinek!



„Nem halok meg egészen”

Kempelen Farkas tudós, feltaláló, a sakkozógép megépítőjének sírjára - aki Bécsben halt meg, 1804. március 26-án- Horatius szavai kerültek: "Non omnis moriar" (Nem halok meg egészen).

S valóban a magyar nemzet számára Kempelen Farkas nem halt meg egészen, hiszen ma is számon tartjuk találmányait.
A sakkozógépe közismert. http://index.indavideo.hu/video/Egy_torok_hany_ember

Hoztam azonban egy olyan érdekes információt is, ami kevésbé ismert.

1774-ben himlőjárvány tört ki Közép-Európában. Mária Terézia is megkapta a betegséget s így Ő is ágynak dőlt. (Népi hagyományokkal próbálták a betegséget gyógyítani: vörös lepellel takarták be a beteg testét, hogy védelmezze a himlőhólyagok elhatalmasodását. Később tudósok bebizonyították, hogy a vörös lepel valóban véd a fénysugarak ingerlő hatásától. A lepel alatt nem éri fény a bőrt, így nem maradnak hátra himlőhólyagok.) A királynő legyengült, meghízott, asztmája és szívbaja is egyre jobban kifejlődött, s nagyon beteges lett (járni alig tudott). Kempelen a királynő betegeskedését látva készített a királynőnek egy mozgatható ágyat, amivel meg tudták oldani a királynő kényelmes szállítását, és így még otthoni tartózkodása is elviselhetőbb lett. Az ágy nem maradt fent és még a tervrajza sem került elő.

Kempelen Farkas negyvenhárom éven át szakadatlanul tevékenykedett, ötletei és azoknak megvalósításai a kor szellemét messze meghaladták.

Teste ekkorra elgyengült, s nem bírt már lépést tartani zseniális eszének szárnyalásaival. Kérvényt adott be a királyhoz, hogy mentsék fel a további tisztségviselés és szolgálatok alól. 1798-ban bocsátotta el a király Kempelen Farkast hivatalából.

1804 március 26-án halt meg. Amíg az esküvőjén részt vett a királynő és egész udvara, a koporsóját a családján kívül csak néhány ember kísérte el végső útjára. Ilyen az élet….

forrás: http://iroklub.napvilag.net/iras/31755



„… és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt"

Novalis (német romantikus költő, író) 1801. március 25-én hunyt el, egészen fiatalon, hiszen még a 29 életévét sem töltötte be.

"Novalis 1772. május 2-án született. Valódi neve Hardenberg volt. Egy fiatal lányba volt szerelmes, aki tüdőbajban szenvedett és halt meg.
E szomorú történet áthatja minden írását - élete csak álmodozó elmúlás volt, s ő is tüdőbajban halt meg 1801-ben, mielőtt betöltötte volna huszonkilencedik évét és befejezhette volna regényét...

Novalis mindenütt csak csodákat látott, és kedves csodákat; kihallgatta a növények beszélgetését, tudta minden fiatal rózsa titkát, azonosította magát végül is az egész természettel, és mikor ősz lett és lehullottak a levelek, meghalt." (Heinrich Heine)



Magyarország nem volt hajlandó elismerni a diplomáját…

Hugonnai Vilmának, az első magyar orvosnőnek: http://www.fokusz.info/Image/131._szam_-_2015_augusztus/01.jpg … aki Budapesten halt meg, 1922. március 25-én.

A társadalmi haladásnak, például a nők jogainak mindig is voltak elvakult ellenzői – és az idő, a történelem soha nem igazolta őket.

Vilma grófi családban született, 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. A házasság boldogtalan volt, Vilma sokat maradt egyedül, és a vagyont elkártyázó, párhuzamos viszonyt folytató férj még a néhány tudományos szaklap, és az éjszakai világítás árát is felrótta neki.
Mivel Magyarországon a nők nem járhattak egyetemre, Vilma – fájdalmas döntést hozva: fiát ideiglenesen hátrahagyva – Zürichbe utazott tanulni. Az ehhez szükséges engedélyt megszerezte a férjétől, anyagi támogatást viszont nem kapott, így családi ékszerek árából finanszírozta a tanulmányait - ezeket hálás apósától kapta, akit halálos betegségből sikeresen kigyógyított.

Hazája úgy „hálálta meg” az elkötelezettségét, hogy a diplomáját nem volt hajlandó elismerni, és évtizedekig, megalázó módon, hivatalosan csak bábaasszonyként dolgozhatott (valójában gyógyított; elsősorban szegény nőket, saját megélhetési nehézségei dacára sokszor ingyen).
forrás: https://nokert.hu/sat-20120929-2309/983/6/dr-hugonnai-vilma-az-elso-magy...



Cserháti Zsuzsa - Édes kisfiam



Ágh István is március 24-én született

Eredeti neve Nagy István, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikál. Írói nevét 1968-ban hivatalosan is felvette.

Mivel 1938-as születésű, jövőre kerek évfordulós lesz!
Ágh István egyik verse, amit mindenki ismer: https://www.youtube.com/watch?v=KehN_h-rrrI



1905. március 24-én hunyt el Verne Gyula

Pontosabban Jules Gabriel Verne (francia író) a tudományos-fantasztikus irodalom legjelentősebb, legismertebb alkotója.

A mi számunkra talán a legérdekesebb — s talán a legszebb is — a „Sándor Mátyás". — Hőse magyar úr, az 1849 után osztrák elnyomás alá kerülő haza szabadsághőse, aki börtönből menekül. Sikeres szökése után álnévvel bosszút áll minden sérelemért. Kétségtelen a téma feltűnő rokonsága Dumas „Monte Christo grófja" című híres regényének cselekményével. Verne maga is úgy dedikálta Dumas-nak, hogy a téma alapmozzanatait tőle orozta. A zsákmányt ezzel az ajánlással tisztelettel visszaadja.

Verne soha nem járt Magyarországon. A személyek magyar neveit a térképről és a történelemkönyvekből vette. Szerepel itt Torontál Simon, Szatmár László, a hős leányát Szávának hívják, holott ez a folyónév inkább szerb férfinév. Egy tanárt Bátori Istvánnak hívnak. A gonosz ember neve Sárkány... — De a regény nagyon szép, szívhez szóló romantikus mű. A több mint 90 éve halott szerző élőbb és frissebb, mint példaképei és követői. Jules Verne francia író, de nálunk Verne Gyula, mert a miénk is. (Hegedüs Géza)

A regényíró halála után a fia - Michel Verne, aki egyébként is sok regényt jegyzett le a beteg édesapja helyett - számos kiadatlan kéziratot is talált, amit később publikáltatott.



Vajon a Tudor-ház utolsó sarja fiú volt vagy lány?

I. Erzsébet angol királynő, 1603. március 24-én hunyt el.

I. Erzsébet (1533–1603), Anglia királynője, a hírhedt VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna leányaként látta meg a napvilágot 1533. szeptember 7-én. Hosszú uralkodásának 45 évét az angol történelem aranykoraként tartják számon.

A királynő végig SZŰZ maradt, a kérőit elutasította. Találtam erre egy érdekes magyarázatot.

Bisley lakói évszázadok óta minden március elsején Erzsébet-kori női ruhába öltöztettek egy fiút, akit aztán nagy népünnepély keretében végigcipeltek az utcákon.

A történelmi konteós teória szerint Erzsébetet levegőváltozásra küldték a Bisleyben található Overcourt House-ba 1543-1544 környékén. Sajnálatos módon azonban az akkor 9-10 éves hercegnő hirtelen megbetegedett. Hamarosan felszökött a láza, és még az orvos érkezte előtt elhunyt. Bármelyik nap lehetett várni édesapja, a lobbanékony természetéről ismert VIII. Henrik király érkezését, ezért nevelőnője, Kate Ashley kétségbe esett.
A hercegnő holttestét elrejtette, és egy olyan gyermeket keresett, akivel helyettesítheti Erzsébetet. Eredménytelenül.

Miután korban és kinézetben alkalmas lány nem akadt, végső elkeseredésében fiú után kutatott.
Sikerült is találnia egy csinos, Erzsébettel egyidős ifjút, aki megfelelő hajszínnel és adottságokkal rendelkezett. Hasonló testmagassága és alkata révén a fiú megkapta a halott hercegnő ruháit, és olyan jól eljátszotta a szerepét, hogy Henrik nem vette észre a cserét. Így vált a „dublőrből” – aki végig megtartotta szerepét – „szűz királynő”, legalább is a konspirációs elmélet szerint.

Ostobaság, vagy lehet benne valami?
(forrás és folytatás: http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20150515-i-erzsebet-imposztor-no...)



Ezen a napon született Harry Houdini (mágus)

és szabaduló művész, Budapesten, 1874. március 24-én.

Hogyan halt meg?

A legenda szerint a magyar származású illuzionista halálát egy hasát ért ütés okozta, amelynek következtében megrepedt a vakbele. Régóta mesélik ezt a verziót, de egyáltalán nem biztos, hogy volt oksági kapcsolat a két esemény között. Sérülését csak itt, a színházi öltözőben látta először orvos, aki akut vakbélgyulladás gyanújával azonnal kórházba küldte volna. Houdini azonban az intés ellenére megtartotta aznapi előadását, igaz, az utolsó felvonásban néhány számot már a segédeire hagyott. Bár nagyon sok életrajzban beszámolnak róla (és a drámai jelenetet a fent említett filmben is láthatjuk), a Snopes szerint nincs bizonyíték rá, hogy ezen az utolsó előadáson Houdini összeesett volna a színpadon.

Sőt, a szabaduló művész még a szállodába való hazatérése után sem kért volna orvosi segítséget, és csak feleségének köszönhető, hogy végül kihívták hozzá a hotel orvosát. Bár ő is azonnal a kórházba irányította volna a beteget, Houdini még ekkor is menekült volna a kezelés elől, és csak miután konzultált New York-i személyi orvosával, William Stone-nal, döntött a kórházba vonulásról. Itt derült ki, a műtét után, hogy a művésznek hashártyagyulladása van, ami az antibiotikumok előtti időkben nem sok jóval kecsegtetett. Ennek ellenére október 28-ai, második műtétje után állapota még javult valamelyest, de végül 1926. október 31-én, Halloween napján elhalálozott.

(http://www.urbanlegends.hu/2016/01/hogyan-halt-meg-houdini/)



15 érdekes fotó halottakról

Vajon te észreveszed, hogy ki a "kakukktojás" (ki a halott) a fotókon?
https://www.youtube.com/watch?v=ncPXZEmFMAk



Élet a halál után - Vajon lehetséges? (14 perces válasz)

"Amióta az emberiség először magára eszmélt, azóta foglalkoztat mindenkit, hogy vajon mi is lehet a halál után. Erről a kérdésről filózok többféle szemszögből": https://www.youtube.com/watch?v=J8ATVB5GMmE

Nagyon sokan hozzászóltak a témához, amit szintén érdemes átolvasni a videó alatt.



Élet a halál után

Egy vallásos színezetű válasz: https://www.youtube.com/watch?v=-pXgK7ArLws



„Semmit nem tudok a születésemről”

Bodrogi Gyula ezzel a kijelentésével nyitja a visszaemlékezését, de aztán elmeséli, hogy az apja nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy 2 lány után végre fia született:
https://www.youtube.com/watch?v=dD6kGTkYRlQ



„Apám 50 szál rózsával fejezte ki örömét, amikor megszülettem”

Presser Gábor története: https://www.youtube.com/watch?v=46excwmobhA
Vajon véletlen, hogy a zongorákhoz közel született?



„Asszonyom, ébredjen, fia született”!

Kepes András édesanyjának erre a mondatra kipattantak a szemei.
https://www.youtube.com/watch?v=cJHabzQ0Uz8



Johann Sebastian Bach muzsikáját hallgatva…

emlékeztem arra, hogy a német barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész ezen a napon, 1685. március 21-én született.

Adagio - Johann Sebastian Bach: https://www.youtube.com/watch?v=-ywL_zokELE



Misztótfalusi Kis Miklós élete és tragédiája

Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, aki 1685-ben Hollandiában újranyomtatta a Károli Bibliát 1702. március 20 hunyt el.

Ha nem hiteles okmányok tanúsítanák a nagy magyar nyomdásznak, Misztótfalusi Kis Miklósnak* csodálatos tündöklését és életének tragikusan szomorú befejezését, talán legendának tartanánk regényes pályafutását.
A híres nyomdász nemcsak jó és szép kiállítású, de hibátlan és tökéletes szövegű magyar bibliát akart létrehozni.

Kassáról, bibliáival megrakodva, Debrecennek vette útját. A debreceni vásáron azonban a bibliák árusításával kudarcot vallott, mert a népnek annyi pénze sem volt, hogy az olcsón kínált gyönyörű könyvekből vásárolni tudott volna.

A sikertelen vásár után Misztótfalusi újra becsomagolta könyveit, s továbbindult Erdélybe, Kolozsvár felé. Megérkezése után Teleki Mihályt látogatta meg először, aki szívesen fogadta és száz bibliát vásárolt tőle ötszáz forint értékben.

Misztótfalusi úgy érezte, hogy nyugodalmasabb korszak következik életében, családalapításra gondolt, s nőül vette Székely András leányát, Máriát.

Nemcsak nyomdász és kiadó volt, hanem kitűnő író, tudós és nyelvész is, aki a magyar helyesírás kialakítása terén nagy érdemeket szerzett. Könyveinek nem csupán külső alakjával törődött, hanem mindig nagy súlyt helyezett a szöveg szabatos nyelvére. Eredetileg papnak készült, a görög és a latin nyelvben teljesen jártas, a grammatika, helyesírás terén otthonos volt. Épp ezért nem tudta megállni, hogy a kolozsvári tanárok és tudósok kinyomtatandó kéziratainak stílusán ne javítson, a szövegen ne változtasson. A nevesebb tudósok, mint Pápai-Páriz, ezt jó néven is vették, de a jelentéktelen emberek hiúságukban és önérzetükben megbántva érezték magukat. Hitvány vasművesnek nevezték és tiltakoztak az ellen, hogy "egy közönséges nyomdászember" kéziratukba belejavítson.

Az asszonyok is beleszóltak a férfiak dolgaiba, állandó szóbeszéd tárgya volt, hogy Misztótfalusiné, a mesterember felesége szebben öltözködik, mint ők, a papok és tanárok asszonyai. Az aljas kisvárosi pletykák mindjobban elkeserítették a mestert, akit egyéb megaláztatások is értek. Mindez 1697-ben az Apologia Bibliorum című védőirat megírására késztette. Ebben önérzetesen visszautasítja az ellene hangoztatott vádakat, védi az igazságtalanul támadott bibliáját, és lefekteti a sokat kifogásolt helyesírási elveit.

Ez az irat többet ártott, mint használt Misztótfalusinak, mert akik addig csak sértegették, most már mindenképpen megalázására törekedtek. Gúnyolják a művelt világból hazatért, sok földet bejárt, tanult és a teremtő vágytól égő mestert.

A kíméletlen személyi üldözés Misztótfalusit lelki beteggé tette, és ettől kezdve élete már csak lassú halódás volt. Testét féloldali gutaütés érte, keze és lába béna lett, beszéde értelmetlenné vált. Napjait most már teljes visszavonultságban töltötte, s 1702-ben, ötvenkét éves korában meghalt.

forrás: http://www.mek.oszk.hu/01600/01650/html/fejez25.htm



Kossuth Lajos temetése

Kossuth 1894. március 20-án hunyt el.

A kilencvenedik születésnapját még az egész ország ünnepelte. Több település, sőt a főváros is díszpolgárává választotta. 1892 után egyre többet betegeskedett. 1894 márciusában meghűlt, tüdőgyulladást kapott. Ezzel a kórral már nem tudott megbirkózni, március 20-án este 10 óra 55 perckor elhunyt.

Koporsóját – felesége és Vilma leánya hamvaival együtt – külön gyászvonaton hozták haza Turinból (Torinóból). A temetést a főváros rendezte. A résztvevők sokasága jelenlétében Budapesten április 1-jén búcsúzott tőle az ország.

Utolsó fontos írásában kijelölte saját helyét a XIX. század magyar történelmében: „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl jövőt a végzetek és annak a jövőnek: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség.”

(forrás: http://www.monok.hu)



" Szó szerint belehalt a szerelembe, illetve annak hiányába"

Szécsi Pál 1944. március 19-én született, és 1974-ben halt meg, mindössze 30 évesen. Szó szerint belehalt a szerelembe. Illetve annak hiányába. Egy ország rajongott érte, csodálta az állandóan mosolygó, magabiztosnak tűnő, sikert sikerre halmozó fiatal, sármos énekest, de a színfalak mögé csak nagyon kevesek láttak. Valójában egy hányattatott gyermekkorú, alkoholproblémákkal, pszichés gondokkal és szerelmi csalódásokkal küzdő ember volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék, máskülönben nem akart, és nem is tudott élni. Testvére szerint: „Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, akinek indult.”

Élete legnagyobb szerelmével, Domján Edittel két évvel a halála előtt találkozott az énekes. Ekkor már alkoholproblémákkal küzdött, és a lángoló szerelem nem bírta el ezeket a kilengéseket. Bár először Domján Edit szakított Szécsi Pállal, a kapcsolatuk egy ideig mégis fent maradt, és végül Szécsi hagyta el a színésznőt. 10 hónapig voltak együtt, és bár a színésznő teherbe esett Szécsitől, nem tartotta meg a babát. Végleges szakításuk után Domján Edit öngyilkos lett, éppen 40. születésnapján, karácsonykor, amit Szécsi soha nem tudott feldolgozni, és élete végéig úgy gondolta, miatta szánta el magát erre a lépésre a szeretett nő.

A színésznő halálának hírére Szécsi annyira összezuhant, hogy a környezete komolyan féltette őt attól, hogy végzetes lépést tesz. Jól gondolták.

forrás: http://www.nlcafe.hu



„Hogy huhognak a temetői fák, nem rak reájuk fészket a madár”

Jékely Zoltán író, műfordító, József Attila-díjas költő 1982. március 19-én hunyt el. Ennek kapcsán adom közre „A halál fái” című versét.

Hogy huhognak a temetői fák!
Nem rak reájuk fészket a madár
s messze kerüli lombjuk a bogár,
mert rettegi virágaik szagát.

Ott lenn a mélyben beteg koponyák
csészéiből szürcsölnek szörnyű nedvet,
féllábra állnak, úgy lerészegednek
s huhognak a vén temetői fák.

forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00604/19105.htm



Rábukkantak Vetsera Mária búcsúleveleire

A mai napon, 1871. március 19-én született Vetsera Mária, osztrák bárókisasszony, Rudolf trónörökös szeretője.
A közös tragédiájukról már írtam, de eddig arról nem tudtam, hogy 2015-ben egy osztrák bank széfjében megtalálták Vetsera Mária bárónőnek, Rudolf osztrák trónörökös szerelmének búcsúleveleit, amelyekről eddig úgy hitték, hogy megsemmisültek.

Most őt idézem:

„Kedves Anyám! Bocsásd meg nekem, amit teszek! Nem tudtam ellenállni a szerelemnek. Vele egyetértésben azt szeretném, ha mellette temetnének el az allandi temetőben. A halálban boldogabb leszek, mint az életben”.

További részletek: http://mno.hu/grund/rabukkantak-vetsera-maria-bucsuleveleire-1298052



„Holt csontok között különbsége nem marad az embereknek”

Pázmány Péter esztergomi érsek, 1637. március 19-én hagyta itt e földi világot.

Az egyik prédikációjában igencsak szemléletesen írta le a halált.

„Akik a halál képét írták, formáját úgy rendelték, hogy abból megismértetnék mindnyájunk állapotja.

Szem nélkül írván a halált, azt példázták; hogy a halál méltóságra nem néz: személyválogatás nélkül pápát, császárt, ifjat, vént, szegényt, boldogot egyaránt elviszen.

Fül nélkül írván, ismértették; hogy senki könyörgését, supplicálását, sívását, rívását elő nem vészi: a bölcsek okoskodásit, az ékesen szólók hitetésit, a prókátorok mesterséges fogásit fülébe nem ereszti: senki óhajtása, senki jajgatása, senki könyörgő vagy hízelkedő szava nem fog rajta.

Mezítelen írván, jelentették; hogy semmi szépségen és gazdagságon nem kap: senki kincsét és ajándékát bé nem veszi.

Végezetre kezében egy nagy kaszát vágólan írván, és a mellé ilyen mondást függesztvén: Senkinek nem kedvezek; arra mutattak, hogy valamint a kaszás a füvekben válogatást nem tészen, hanem, noha egyik magasabb a másiknál, egyik szebb a másiknál, de egyaránt mind levágja, egy rakásba hányja: úgy a halál nem nézi, hogy emez hatalmasb vagy gazdagb, szebb vagy ifjabb, erősebb vagy bölcsebb: hanem egyenlőképpen lekaszál, földhöz vér, és oly egyarányúvá tészen mindeneket, hogy a holt csontok között megválogatható különbsége nem marad az embereknek”.

Forrás: http://mek.oszk.hu/06200/06223/html/pazmany0198/pazmany0198.html



Néha már későn nyúlnak valakiért a segítő kezek

Az Operettszínház művészei jótékonysági estet rendeztek ma estére Görög Hajnalka énekesnő javára, a fiatal művész azonban tegnap elhunyt.

Görög Hajnalka - Mit tehetnék érted:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=38&v=iApAELIyrpY

(A http://www.life.hu portálon értesültem a haláláról)



*

Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól. -- Ernest Hemingway