Születés és halál

Bár hasonlóan vélekedem, mint Eckhart Tolle, aki a következő gondolatokat vetette papírra: „A halál nem az élet ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök”, mégis fontosnak vélem, hogy ráirányítsam a figyelmet a jelenlegi életünk törékenységére, hiszen csakis egyetlenegy dolog biztos: valamikor meghalunk!

Lehet, hogy egy új testben, valamikor új lehetőséget kapunk, de a születés és halál két végpontja, dátuma között mindenképpen érdemes arra törekednünk, hogy az utolsó pillanatokban lepergő „életfilmünknek” legyenek olyan szép, emlékezetes filmkockái is, amiket látva, az utolsó lélegzetvétellel egy időben, arra gondolhatunk: mégiscsak érdemes volt megszületni, élni.

Néhány híres magyar ember első és utolsó napjairól szól ez a bejegyzésem. Persze a történetekkel nem a halál elkerülhetetlenségét óhajtom bizonyítani, hiszen az tök felesleges volna, hanem azt, hogy a két végpont (a születés és a halál dátuma) közötti időszak életregényeinek tartalmi minőségéért mindig a „szerzők, az „írók” felelősek.

A híres emberek bizonyos értelemben halhatatlanok, de némelyikre – 30 vagy 40 év után- már a kutya sem emlékezne, ha nem tettek volna le az „asztalra” valami olyasmit, amire egyszerű halandóként mi képtelenek vagyunk. Ki emlegetné például a gyermektelen, utódok nélkül meghalt Adyt, ha nem lett volna híres költő? Valószínűleg senki…

Viszont azokat, akik egy szeretetteljes emberi közegben, családban élnek, jó emberként, a családi krónikák, illetve azon települések emlékezete, ahol valami értékeset tesznek a közért, akár 100 év múltán is emlegetik.

Először egy rövid személyes történetet adok közre.

Nagymamám egyedüli gyermeke volt a szüleinek. A dédim rendkívül nehezen esett teherbe, pedig még a csodatévő gyógyvizes kúrákat is becsülettel végigcsinálta, de méhében csupáncsak egyetlenegyszer fogant élet.

Amikor nagymamámat a „tepsin” betolták a halottas kocsiba, a fehér lepedő alól kilátszottak a csupasz lábfejei, talpai… és én akkor arra gondoltam, hogy 88 esztendővel korábban azok a picike, rugdalózó talpacskák bizonyára hatalmas örömet okoztak egy félig „meddő” asszonynak, aki akkor még véletlenül sem sejthette, hogy sok-sok évvel később az egyik ismeretlen dédunokája – vagyis én- fogom azokat utoljára látni.

Teljesen véletlen, hogy létezem, hiszen ha a dédim meddősége végérvényes marad, akkor én sem születek meg soha. A nagymamám egyszerű, mégis rendkívüli asszony volt, akinek neve mindaddig, amíg én élek, soha nem fog elhalványulni, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki.

Most pedig következzenek azok a hírességek, akik bár meghaltak, mégis halhatatlanok!

BABITS MIHÁLY ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A költő életrajzából idézek:
„Anyám aznap, amelynek estéjén megszülettem, mustostököt evett, ezt nagyon megkívánta, s utána hosszú levelet írt egy barátnőjének. A levél olyan gyönyörű lett, hogy anyám azonnal föl is olvasta apámnak, s később szentül meg volt győződve, hogy költői pályámat ennek a levélnek kell tulajdonítani, hiszen akinek a születése előtt pár órával az édesanyja ilyen levelet fogalmaz, abból nyilván csak költő lehet. Mikor születtem, már késő november volt. A szüret már régen lezajlott, a pincékben csípős, szappanos mellékízű újbor forrt, mely karcolta és égette a torkot s már alig tűrte a «must» nevet”.

Babits saját halálát sorokba már nem szedhette, de talán jobb is, hiszen rendkívül megszenvedett érte. Az utolsó ismert fényképéről, melyet egy esztergomi fotóművész készített - halála előtt pár nappal - már „csak a csont és bőr és fájdalom” poétája néz vissza ránk. http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/image/1011/babits.jpg

Az esztergomi „zárófejezet” fájdalmas részleteiből csupáncsak néhány képet villantok fel.
A költőnek nem a nyelési, hanem a vizelési problémák okozták a legfőbb gondot, ugyanis a morfium és egyéb alkaloidák beadását követően hólyagürítési és székelési nehézségek léptek fel nála. Beszélni akkor már a gégeműtétei miatt nem tudott, ezért a „beszélő” füzetei segítségével, írásban kommunikált a külvilággal. A nővérkék abból a füzetből olvasták fel a telefonüzeneteit is, amik egyikéből most idézek: ” Kedves Főorvos úr, nagyon rosszul vagyok. Tegnap előtt este óta nem volt vizeletem, irtózatosan feszít, mit lehetne csinálni, hogy megkönnyebbüljek? A katéter, attól félek, megint nem sikerülne, mint ahogy a kórházban sem sikerült. Nagyon szomjas vagyok, ihatom? Attól is féllek, hogy a tegnap a vesekő elzárta a kivezető utat, lehet ezen segíteni?”

Babits nemcsak testileg, de pszichésen is sokat szenvedett. A gyakori gégekanül-cserék és egyéb beavatkozások felőrölték erőtartalékait, ezért orvosai, ápolói minden erőfeszítése ellenére is rohamosan romlott az állapota. Hozzátartozói és a körülötte lévők kimerültek, ezért szorgalmazták a fővárosba való visszaszállítását. Babits azonban tiltakozott: „Én szívesebben maradnék itt, Esztergomban” – írta, de augusztus 3-án, amikorra már teljesen magatehetetlenné vált, mentővel átszállították a budai Siesta Szanatóriumba, ahol másnap befejezte földi pályafutását. Utolsó útjára sokan elkísérték és övé maradt a költői halhatatlanság.
Babis temetése: http://jozsefvarosanno.ucoz.com/kerepesi/babits_tem.jpg

II. RÁKÓCZI FERENC ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született, a borsi kastélyban, két nevezetes család, a Rákócziak és a Zrínyiek sarjaként. Borsiból Munkácsra vitték, és ott belefektethették abba a szép, vörösrézből kivert, monogramokkal és képekkel díszített, selyemmel és strucctollakkal ékesített függő bölcsőbe, amely az Erdélyi Múzeum raktárában még ma is megvan. A bölcső eredetileg nem Ferencnek, hanem az elsőszülött Rákóczi Györgynek készült, akit elveszítettek a szülei. Az újszülöttet fejedelmi udvartartás, különleges gondoskodás és szeretet vette körül.

Visszaemlékezéseiben erről Rákóczi így vall:
„Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül.”

A fejedelmet március 25-én hideglelés kínozta, ami napokig nem csillapult. A szegény bujdosók nagy remegéssel gyűltek a betegágya köré, de a közeledő katasztrófát nem tudták feltartóztatni. 1735. április 8-án – II. Rákóczi fejedelem- éppen úgy befejezte a földi pályafutását, mint más halandók.

Mikes Kelemen leveléből ismeretesek halálának részletei: „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat” siratjuk.

Rákóczi holttestét mindjárt a halála után felboncolták és aprólékjait egy ládába tették, majd a rodostói görög templomba eltemették. Szívét, ahogyan kérte, Franciaországba küldték. Végül a bebalzsamozott testét Konstantinápolyba helyezték örök nyugalomra, amit később mégiscsak megháborgattak, de ez már egy másik történet.

Cifra bölcsőben kezdte … és szétszabdalva végezte, de nevét a magyar történelem örökre jegyzi. Úgy gondolom, hogy emléke előtt illik minden magyarnak fejet hajtani!

MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A szabolcsi író életrajzából származnak a következő sorok.

„Vasárnap reggel volt. Éppen egy héttel Péter-Pál után. A magyar aratási ünnep. Akkor születtem ugyanis; s rá egy héttel meg lehetett tartani a keresztelőt.

Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. Én felsírtam a bölcsőben, s édesanyám magához vett...
Péter-Pál a reformátusoknál nem ünnep - a szenteket "bálványoknak" mondta édesanyám -, kivételt tett azonban Péter-Pál napjával, amely engem adott neki. Ennek az egy napnak megbocsátott, s hogy igazolja magát, egész pogány hitet alkotott, hogy Péter és Pál nem is voltak zsidók, ezek a mesékben a Jézus magyar kísérői voltak. Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. Dupla ünnep s hozzá: délben tizenkét órakor lett meg a gyerek. Édesanyám mindenben szimbólumot látott, s el volt telve büszkeséggel, csak éppen azon sírt, versenyt a mindig síró kicsivel, hogy a fiát mindenki Péternek vagy Pálnak akarta keresztelni... Neki nem kell se Peti, se Palkó. S ebben benne volt az irtózás annak a világképnek legkisebb jelétől is, amit a férje hozott az életébe. Hiába szépítjük, hogy "finomult ízlése volt", ez a finomultság a paraszt ízléstől való távolságot jelentette.Micsoda szívós és lankadatlan harcot intonált ez az ő hajnali sírása, hogy neki nem kell se Peti, se Palkó. Abban az időben ez a két név túlkoptatott volt a falun. Anyám sírása azt jelentette, hogy neki nem kell se ásó, se kapa. Neki nem kell se kondás, se bíró. Neki nem kell se bocskor, se gatya. Se árvalányhaj, se falusi romantika.

- Mi lesz az újszülött neve? – kérdezték a keresztelőn.
Akkor megszólalt édesapám valahonnan hátulról, s mondta nagy hetykén:
- Zsig-mond!
Zsigmond?!... Soha ezt a nevet nem hallották... Az egész rokonságban, de az egész faluban sem volt egyetlenegy Zsigmond sem. Senki se tudta, hogy apám honnan vette ezt a nevet, de édesanyám oly rendkívüli módon megörült neki, hogy nem leszek hát se Peti, se Palkó, hogy hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelésem szertartása, hogy mi történt vele?...De én túlsivítottam, azt mondják, mikor a hideg vizet a fejemre öntötték”

Móricz Zsigmond halálát állítólag egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik leánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én hajnali két órakor elhunyt agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.

KOSSUTH LAJOS ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A Kossuth-házaspár első szülött csecsemője meghalt, ezért Lajos, a második gyermek, aki 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot bizonyára bearanyozta életüket. A keresztelőt az evangélikus anyaegyház templomában, Tállyán tartották az egyik szeptember végi napon. Mivel a tállyai egyházi anyakönyv egy tűzvészkor megsemmisült, Kossuth születésének pontos dátuma megkérdőjelezhető. Egy helyi legenda szerint: egy nagyon öreg Mihály bácsi kint ült a ház előtt, amikor a kis pólyás Kossuth Lajost levegőzni kihozta a dajkája. Mikor meglátta a csecsemőt, felállt a lócáról. Öregesen közelebb lépett, felhajtotta a baba terítőjét, és így szólt: „Ebből a gyermekből Magyarország vezérlő csillaga lesz.”

Élete, érdemei közismertek, de halának részletes körülményeiről már kevesebben tudnak. 1894. március 20-án halt meg Torinóban, 92 éves korában, természetes halállal. 1894 februárjában gyakran volt lázas. Március első napjaiban súlyos tüdőgyulladást kapott, melyhez csakhamar veseelégtelenség is járult. Fiait, Ferencet és Lajos Tódort sietve hívatták haza. Amikor Lajos Tódor, a kiváló vasútépítő-mérnök megérkezett, Kossuth már csak annyit tudott mondani: „Fiam, rosszul vagyok!” Parányi, öreg teste szívósan küzdött az elmúlás ellen, de 1894. március 20-án , este 10 óra 55 perckor mégiscsak lekaszálta a halál. A szenvedéstől eltorzult arcvonásai kisimultak és az orvos lezárta a fennakadt pilláit.

Látjátok, Őt sem a haza (nem Magyarország) sorsa érdekelte az utolsó óráiban, hanem a fiai.

ADY ENDRE ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában”. - írta kurtán az életrajzában.

Állítólag egyik kezén hat ujjal látta meg a napvilágot, mint a táltosok, de erre bizonyítékot nem találtam. Ady életrajzaiból, prózai és verses írásaiból kétségtelenül kiderül, hogy anyja, a „szent asszony” valóban szent volt előtte. A költő és anyja, egymással szemben tökéletesen be tudták tartani a szeretet törvényét. Egymáshoz való állandó figyelmességük, gyöngédségük örök-szép dokumentuma lesz mindig az emberi léleknek. Ady egyik írásában a következőket írja édesanyjáról: „Érmindszent nekem leges-legelőször is az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani se mer, ha én netán alszom és álmodom”. De ugyanez az áhítatos szeretet nyilatkozott meg mindig az Édes (Pásztor Mária) szavaiból is, amikor „lelke Bandikájáról” beszélt.

Ady Lőrincnének, Pásztor Máriának három terhessége ismeretes. Az elsőből született egy leány, Ilona, aki korán meghalt. A második volt a sorban Endre, aki keresztlevele tanúsága alapján András.
Végül Lajos zárta a sort. Az Ady- család alacsony gyermekszáma hátterében valószínűleg Ady Lőrinc gyakori házon kívüli „nőügyei” álltak, de ez nem oszt, nem szoroz.

Sokszor bizonyítgatott közhely, hogy a költők anyjuktól öröklik költői képességüket és lelkületüket. Csokonairól, Petőfiről, Goethéről, Byronról, Heinéről és sok más nagy lírikusról egy csomó életrajzíró és esztétikus állapította meg újra és újra, mennyire anyjuk mivolta határozta meg az ő költői egyéniségüket. Ady és édesanyja temperamentuma, egész lelkisége szinte megdöbbentően emlékeztettek egymásra.

A beteg Adyt, a Veress Pálné utcai lakásukban felesége, Boncza Berta ápolja éjt nappallá téve. Ady 1919 januárjában többnyire már csak ágyban feküdt. Bár néha felkelt, de nem sokáig bírt talpon maradni, hiszen októbertől a végzetes januárig ötször esett át tüdőgyulladáson. Bertuka végül úgy döntött, hogy beutaltatja férjét a szanatóriumba.

„Csinszka, már Te sem tudod megfordítani a dolgokat” – mondta a költő és ez valóban így is lett.

Az agónia január 27-én hajnalában kezdődött el. Ady ágyánál ekkor csak egyetlen ápolónő, Papp Mariska tartózkodott. A költő halálának másnapján elmesélte, hogyan teltek a költő utolsó órái, percei. Elmondása szerint este Ady megvacsorázott, aztán elszenderedett. Az egész napos magas láz ekkorra alábbhagyott. Éjféltájt köhögni kezdett, de azután újra visszaaludt. Reggel nyolc körül nehezen lélegzett. Gyorsan kámforinjekciót kapott, de már nem segített rajta semmit. Reggel negyed kilenckor beállt nála a halál.

Teste több mint tizenkét órán át feküdt a halotti ágyon a Liget Szanatórium II. emeletének 30-as számú szobájában. A megboldogultnak azonban nem volt nyugta, mert hatalmas tolongás támadt körötte. Százak kerekedtek föl, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá.

Ady a halottas ágyán: http://nyugat.oszk.hu/html/galeriak/fotok_album/pages/images2/021hub1_ar...

Az első, aki az ágynál megjelent, Móricz Zsigmond volt. Ő munkához is látott azonnal. A lebírhatatlan erejű barát mindig dolgozott ugyanis. Akkor is, ha temetett. Most is: jegyzettömböt vett elő, ceruzát, és a még ki sem hűlt, felkötött állú holttest felett nekilátott a riportnak, amely Ady Endre a halottas ágyon címmel jelenik meg majd a Nyugat Ady-emlékszámában. Kora délután Móricz elment, hogy intézze a temetést.

A rajzolók továbbra is ott tolonganak az ágya körül. ,,Nehéz fej - súgja az egyik - nehéz, de szép." Mire a másik: ,,Háromnegyedből a legjobb lerajzolni." ,,Háromnegyed nekem rossz - szól egy harmadik, aki fotósként felülnézetből próbálkozott megörökíteni a halott arcvonásait.

Ó, Istenem, mint a dögkeselyűk egy dög fölött, úgy keringtek az ágya körül! Később, a költő sötétszürke ruhájával karján visszatért Móricz, és kizavart mindenkit, majd az ápolónő segítségével felöltöztette a holtat.

Pásztor Máriának, a nagyobbik fia halála után gyakran az ajkára buggyant a „lelkem Bandikája” siránkozás. Halottak napján, a születési vagy halálozási évfordulón mindig meglátogatta fiát a kerepesi temetőben, 18 esztendőn keresztül. Legutoljára november 22-én, Ady hatvanadik születése napján. Ady Lőrincné, Pásztor Mária tizennyolc évvel élte túl költőt. Nagy ajándéka volt a Sorsnak ez a tizennyolc esztendő, ugyanis megérte sokat üldözött és sokszor megcsúfolt gyermeke lángelméjének, kivételes költői nagyságának teljes elismerését és világhírét.

**
Kedves olvasóim, mi még itt vagyunk … és sokunknak sem a történelem, sem az irodalom nem fogja jegyezni a nevét, amikor elmegyünk. Csakis családtagjainkra és azokra a tartalmas emberi kapcsolatainkra számíthatunk emlékőrzőként, akik jelenleg is körülöttünk vannak. Próbáljunk hát minél több jót cselekedni, a szűkebb és tágabb környezetünk örömére és megelégedésére, hogy amikor eljön az idő, ne üres „tarisznyával” induljunk útnak.

Abba a „tarisznyába” csakis mások tudnak „tenni” tiszteletet, megbecsülést és szeretetet, de csakis akkor, ha előbb mi adunk.

Egy olyan idézetcsokorral zárom a bejegyzésem, ami segíthet megtanulni nekünk ezt a „leckét”!

„Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni”. (Popper Péter)

„Tégy jót, és mindig gondolj arra, hogy lehet, hogy az utolsó órádat éled”! (Talmud)

"Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj, és körülötted mindenki sírjon." (régi indián mondás)

Zen koan mondta: "Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" Ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legeslegutolsóbbig” (Feldmár András)

„Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?” (Szilvási Lajos)

„Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet” (Kimi Raikkönen)

„Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van” (Wass Albert)

„Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” (Marcus Aurelius)

„Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza”! (Andy Biersack)

„Nem választhatjuk meg a halálunk módját. Az időpontját sem. Csak arról dönthetünk, hogyan élünk. Most.” (Joan Baez)

„A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne”. (Justina Chen Headley)

„Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért” (Gárdonyi Géza)

„Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni” (Steve Jobs)

„Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyűlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél?
Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap”. (Dan Schmidt)

„A SZÜLETÉS PILLANATÁBAN MINDEN JÖVŐ. A HALÁL PILLANATÁBAN MINDEN MÚLT. DE KÖZBEN? MI VAN KÖZBEN?”

No, éppen ez az, ami csakis rajtunk múlik, mert valamennyien „írók” vagyunk. életünk regényének írói!

-----------------

források: http://www.ekor-lap.hu/babits_utolso_hetei_esztergomban
Babits: CURRICULUM VITAE
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00623/19901.htm
http://home.hu.inter.net/kortars/0007/czeize.htm
http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00553/17282.htm
Veresegyháziné Kovács Jolán: Híres magyarok utolsó napjai

Hozzászólások



Kivégzése előtt végig kellett néznie, hogyan fejezik le társait

Martinovics Ignácnak kivégzése előtt végig kellett néznie, hogyan fejezik le társait.

Amikor 1755. július 20-án meglátta a napvilágot, senki se gondolta, gondolhatta, hogy a későbbi ferences rendi szerzetesnek, a magyar jakobinus mozgalom vezérének irtózatos lesz az utolsó órája.

A kivégzés részletei:
http://24.hu/tudomany/2016/05/20/igy-avattak-fel-verrel-a-budai-vermezot/



„Izzó vastrónon őt elégetétek”

Petőfi eme izzó verssorokat vetette papírra Dózsa Györgyről.

„Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

A parasztháború vezére ezen a napon - 1514. július 20-án – szenvedett kínhalált.

„Dózsa Györgyöt mezítelenre vetkőztették (mint minden középkori kivégzéskor, a főuraknak járó lefejezést kivéve, amikor az elítélt legszebb ruháját ölthette fel), majd egy trón formájú durván ácsolt fa karosszékbe ültették és odakötözték. Ezután a hóhér egy vas abroncsból sebtiben összekovácsolt, koronát formázó pántot izzásig tüzesített és azt Dózsa György fejébe nyomta.

Egyesek mindezt cáfolják!

Az izzó vastrón legendája tévedés; pirosra tüzesített vasszéket szinte még megközelíteni sem lehet, nemhogy valakit odavezetni és beleültetni. Egyetlen kortárs sem említi a tüzes vastrónust.

Ulászló király - bár ő nem volt jelen a kivégzésnél, de nyilván pontosan tájékoztatták - így írja le a kivégzést, kollégájához, Miksa német-római császárhoz intézett levelében 1514. július 24-én:
"Először is tüzes vassal koronázták meg, azután pedig a még élőnek meztelen testét lábainál fogva odakötözvén, saját katonái, akiket közönséges nyelven hajdúnak hívnak... fogaikkal széttéptékés felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel." (forrás: http://www.nimrod-mohacs.hu/content/1514-d%C3%B3zsa-gy%C3%B6rgy-kiv%C3%A...)



„Lángoljatok, hisz lánggal égek én is”

Ezzel a sorral zárta Francesco Petrarca az örökzöldnek számító, sokat idézett szerelmi vallomását.
A költő éppen ezen a napon - 1304. július 20-án - látta meg a napvilágot.

A Daloskönyv 162. verse: Ti szerencsés füvek, boldog virágok...
https://www.youtube.com/watch?v=MPDKdtE0P74

„Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,

sima fácskák, friss lombbal ékes ágok,
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán
a Nap tüzében, oly sudárra váltok,

ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske,
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyúlsz tündökletesre,

irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.”



Petri György: Mosoly című verse

Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –
az erkélyen reggelente leszívott
első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,
és egy kazánház tekergő csövei
burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyők közt
és a levegő üveghidege. Egy eldobott
üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
összevissza szálldosása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
áni ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása – a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól
iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –
Mert az angyal a részletekben lakik.



„Oly mindegy, hogy mibe halok bele”

Oly mindegy,
hogy mibe halok bele: végességem,
mulandóságom tudata elég ahhoz,
hogy élvezzem az életet.

A fenti sorokat Petri György, Kossuth-díjas költő vetette papírra, aki pontosan ezen a napon - 2000. július 16-án – hunyt el Budapesten.

A költő fotója: http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/petri2.jpg



Pandúr szeretett volna lenni :)

Szegény Rózsa Sándor pandúr szeretett volna lenni, de az Univerzum ezt a kívánságát nem teljesítette!

Szabadulása után, immáron 55 évese, sokadszorra is megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Az elnyomó Államot csapolta meg: Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így rövid időre megint elfogták, de képes volt megszökni.

A szabadkőműves nagymester, Ráday Gedeon pandúrfőnök végül csapdába csalta, azt ígérve Sándornak, hogy végre felhagyhat a bujkálással és jó oldalra állhat: pandúrvezető lesz Szegeden. :)

A betyárkirálynak mindig ez volt a vágya, ezért besétált az aljas kelepcébe. Amikor bezárult mögötte a szegedi vár kapuja, szuronyok meredtek rá. Az 1872-es per során életfogytig tartó rabságra ítélték. 1873-ban került a szamosújvári börtönbe, ahol vezérnek kijáró tisztelet övezte. Fogsága kezdetén szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, és a gümőkór mely megtámadta szervezetét végül 65 évesen elpusztította 1878 november 22 –én a legendásan erős és legyőzhetetlen betyárvezért. (forrás: http://tortenelemcikkek.hu/node/80)



Esik eső…

Ó, ezt kislánykoromban rengetegszer énekeltem, hiszen véletlenek ugyebár nincsenek! :)
https://www.youtube.com/watch?v=lS6gjlavdDE

Egyébként Rózsa Sándor csakis a nehéz gyermekkorra miatt lett betyár! :)

„Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására, ahogy az is, hogy élete első botlása miatt igazságtalanul, túlzottan szigorú büntetéssel sújtották.

Kiskunhalas határában két meddő tehén ellopása miatt 1836-ban indult ellene eljárás 23 éves korában, ekkor került a szegedi börtönbe. A hosszú évek letöltése helyett innen megszökött és futóbetyárrá lett (sőt bandavezér) s hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez”.



Ezen a napon született Rózsa Sándor…

alföldi betyárvezér, akinek fotográfiája is fennmaradt: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/95/R%C3%B3zsa_S%C3%A1nd... (született: 1813. 07. 16-án)

Zúg az erdő: https://www.youtube.com/watch?v=KTMOOshUXU8



2,74 méter magas „óriás” ezen a napon halt meg

A valaha élt legmagasabb ember, Robert Pershing miközben 1940. július 4-én „Nemzeti Erdei Fesztiválon vett részt, kórházba kellett szállítani, mert az egy héttel korábban felhelyezett, hibás lábmerevítő felsértette a bokáját és a seb elfertőződött. Vérátömlesztést kapott és meg is műtötték, de állapota romlott, és július 15-én, hajnali 1:30-kor álmában elhunyt”.

http://www.erdekesvilag.hu/kepek/robert-wadlow/legmagasabb-ferfi-9.jpg

Hosszú koporsóját ilyen sokan vitték:
http://m.cdn.blog.hu/ha/hataronkivul/image/4c392b8b60208_image.jpg



Passuth László is július közepén született

Az író, műfordító pontos születési dátuma: 1900. 07. 15.

Regényei, tanulmányai, útirajzai, önéletrajzi kötetei hosszú sorokat töltenek ki a könyvespolcokon. Azok a folyóiratok és újságok, amelyeknek kritikai rovatai következetesen rásütötték az érdekesség valamely magyar vagy idegen nyelvű szakkifejezésének bélyegét, lelkesen fogadták, sőt kérték kultúrtörténeti ismeretterjesztő vagy elmélkedő cikkeit, tanulmányait, útirajzait. Kezdetben a Nyugat, a Szép Szó, a Válasz ugyanolyan otthona volt, mint idővel az Irodalmi Újság, majd az Élet és Irodalom.

A múltidézés műfajában nagy művészeket, főleg muzsikusokat saját korukba állító korrajz és jellemrajzait készítette el.

- Talán a legkitűnőbb ezek közt a Monteverdiről szóló "A mantuai herceg muzsikusa" .
- De lélektani regénynek nem kevésbé kitűnő a Gesualdo életét nyomon követő "Madrigál".
- E világtörténelmi körképekbe illeszkedik a magyar múltat történelmi arculatok sorával érzékeltető néhány regénye, amilyen a Zrínyi Ilona alakját és sorsát rajzoló "Sasnak körme között", a Báthoryakról szóló "Négy szél Erdélyben" és talán legérdekesebb magyar történelmi tárgyú regénye, a "Hétszer vágott mező", amely II. Endrében - a történészek régi közvéleményével szemben - egy társadalmi reformokról ábrándozó jelentékeny államférfit mutat be.
- Nem kevésbé egyéni, új szempont utolsó nagy regényében, a "Tört királytükör"-ben Zsigmond király-császár alakjának belehelyezése a reneszánsz korai évtizedeibe.

Amikor az óriási életművet hátrahagyva meghalt, méltatói méltatták ugyan, de mégiscsak a nagyon sikeres szórakoztatót búcsúztatták, és azóta sem merte a legutóbbi irodalomtörténeti mű sem kimondani, hogy századunk egyik jelentékeny, maradandó értékű, most már nyugodtan klasszikusnak mondható regényírója. ( forrás: http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/passuth.htm)



Szent Cabrini anya ezen a napon született

Francisca Javiera Cabrini:
http://spiritualdirection.com/wp-content/uploads/2013/11/FrancescaCabrin...

Franciska egy tehetős lombard parasztcsalád leánya volt. Tizenkét idősebb testvére közül csak néhányan maradtak életben, s őt magát is, mert koraszülött volt, mindjárt a születése után megkeresztelték. (1850. július 15-én).
Franciska kisgyermekkora óta arról álmodott, hogy távoli országok hithirdetője lesz. Ebben az időben Olaszországban még nem volt női missziós kongregáció. Gyenge egészsége miatt a meglevő szerzetek kétszer is elutasították felvételi kérelmét. Tanulni kezdett, és megszerezte a néptanítói oklevelet. Úgy látszott, hogy tanítónő lesz egy faluban, amikor egyszer csak teljesen szokatlan módon mégis valóra vált az álma!

Két asszony 1857-ben Lodi egyházmegyéjének támogatásával Codogno városkában lányárvaházat nyitott, de alkalmatlannak bizonyultak az árvaház vezetésére.
Gelmini püspök 1874-ben Francesca Cabrinihez fordult, hogy teremtsen rendet a zűrzavarban. Ő, mivel értett hozzá, hogy megnyerje az árva gyermekek szeretetét és ragaszkodását, csakhamar olyan sikert ért el ápolásuk és nevelésük terén, hogy heten közülük később hozzá hasonlóan szerzetesi fogadalmat tettek.

Állhatatossága és céltudatossága végül megnyerte ügyének Róma bíboros vikáriusának, Lucio Maria Parocchinak a támogatását, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy ne csak egy házat alapítson a városban, hanem kettőt: egy ,,szabad iskolát'' és egy óvodát.

Amikor a Jézus Szent Szíve missziós nővérek szabályzatát 1901-ben bemutatták XIII. Leó pápának, fellelkesült rajta, és azonnal meg is erősítette a kongregációt. Magánkihallgatása alkalmával azt tanácsolta Cabrini anyának, hogy Amerikába menjen. Abban az időben a piacenzai Giovanni Battista Scalabrini (1839--1905) püspök már hozzáfogott, hogy olasz papokat küldjön az USA-ba; a pápa figyelmét az olasz bevándorlók nyomorúságos helyzetére és a segítség halaszthatatlan voltára irányította.

Már harminckilenc éves volt, amikor Corrigan érsek meghívására megérkezett New Yorkba. Meg kellett állapítania, hogy az érsek nem számított gyors megjelenésére, és hogy az árvaház megalapítására irányuló terve egyáltalában nem találkozott annak egyetértésével és jóakaratával. Cesnola grófnő, a Metropolitan Museum of Art igazgatójának felesége már szerzett egy házat a vállalkozás számára New York egyik előkelő negyedében, az érsek azonban attól félt, hogy a szomszédok ellenvetést tesznek majd amiatt, hogy a közelükben árvaház létesüljön rongyos olasz gyerekek számára. Afelől is aggályai voltak, hogy vajon tudja-e biztosítani az árvaház fenntartásához a szükséges pénzt. Cabrini anyának azonban végül sikerült elnyernie beleegyezését egy kísérlethez. Azzal, hogy állandóan kért Krisztus szegényei számára, társnői segítségével sikerre tudta vinni az árvaház tervét. 1892-ben pedig megalapította a Kolumbus kórházat. Valamennyi kórház, amelyet később más helyeken alapított, ugyanezt a nevet viselte.

1909-ben Cabrini anya megkapta az USA állampolgárságát. A Szent Szív hithirdetőinek fő tevékenysége iskolák, árvaházak és kórházak megnyitásából állt; sok nővért állítottak a szegénygondozás munkájába is. Élete folyamán Cabrini anya hatvanhét házat alapított, és amikor 1917. december 22-én Chicagóban meghalt, konventjeiben 1.500 volt a nővérek száma, 5.000-nél tö b árva gyermek állt a nővérek oltalma alatt, és több mint 100.000 beteget kezeltek kórházaiban. Halála után Svájcra és Ausztráliára is kiterjesztették a kongregáció hatáskörét. 1964-ben a nővérek száma 3.500 volt. Cabrini anyát 1938-ban boldoggá, 1946. július 7-én szentté avatták. Ő volt az első nő az USA-ban, akinek ez a megtiszteltetés osztályrészül jutott. (http://www.katolikus.hu/szentek/1222.html)



Liptai Klaudia tortáján ma 44 gyertya ég…

Jelenkori sikeréhez göröngyös út vezetett.

„1988-ban rossz magaviselete és számos igazolatlan órája miatt kicsapták a Kaffka Margit Gimnázium képzőművészeti szakáról. 1989-1993 között többek között számítógépes tenyérjóslásból élt.
Közben egy esti gimnáziumban 2 év alatt leérettségizett. Érettségi után elvégezte a Goór Nagy Mária Színitanodát; majd a Színművészeti Főiskolát (1993-1997). Még főiskolai évei alatt lett a Vígszínház tagja. (http://ezenanapon.hu/oldal/2?d=07-15)

Nagy hatással van a pasikra, az már tuti!
Liptai Claudia - Tilla : Belehalok: https://www.youtube.com/watch?v=JnqiY3skcHQ



Bódy Magdi szülinapos

Magdi néhány „arca”.

Jézus Krisztus Szuper Sztár - Mária Magdolna dala : https://www.youtube.com/watch?v=9TR1_muOEpE
Azt mondta az anyukám: https://www.youtube.com/watch?v=RQjsISYPQpY
Hová mész: https://www.youtube.com/watch?v=_pVinUuG62E

Isten éltesse sokáig!



Egy város, egy fiú, egy apa...

Emlékezzünk együtt a lenti 6 perces videóval Esterházy Péterre, aki 1 esztendővel ezelőtt tette le örökre a tollat!

Esterházy Péter: Egy város, egy fiú, egy apa...
https://www.youtube.com/watch?v=i17KHz8AJog
(Esterházy Péter felolvasása a Kapos Televízióban 1993-ban)



Kudlik Júlia szülinapos

Isten éltesse sokáig!

Kudlik Júlia, Antal Imre, 100 Folk Celsius – Júlia:
https://www.youtube.com/watch?v=mU25AdLFNL4



Janikovszky Éva: Milyen legyen a tanító néni?

Előadó: Schütz Ila: https://www.youtube.com/watch?v=zeMZdvhIeB8
(A szerző halálának évfordulója kapcsán)



Mitől jó egy nap?

„Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai”.

Így gondolkodott Janikovszky Éva, Kossuth-díjas író, akit hosszan tartó betegség után egy hétfő esti napon ragadott magával a halál. (2003. július 14-én).

Talán még aznap este is bizakodott abban, hogy a keddi napja már könnyebb lesz…

Egyik öröksége:
„Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy”.



Ezen a napon halt meg a királylány

Molnár Csilla Andrea 1986. július 10-én saját kezével vetett véget az életének.
Homonyik Sándor - Álmodj királylány: https://www.youtube.com/watch?v=VEyxtTF4wiU

Az egész ország döbbenten állt a borzalmas tragédia előtt. Az alig 16 éves Molnár Csillát 1985-ben választották Magyarország legszebb lányának. Csilla a verseny után egy csapásra sztár lett.

A tinédzserkorú lány nagyon nehezen dolgozta fel a hirtelen jött népszerűséget, egy évvel megválasztása után, 1986. július 10-én szülei házában halálos adag gyógyszert vett be. Búcsúlevelébe állítólag azt írta: „Anyuka, nem bírom tovább." (forrás: http://www.blikk.hu)



La Fontaine állatmeséi

1621. július 8-án született Jean de La Fontaine, az állatmeséiről ismert francia költő, meseíró.
La Fontaine állatmeséinek tanulságai örök érvényűek … írhatnám hangzatosan, de „A tücsök és a hangya” című verses meséje ezt már rég megcáfolta.

A tücsök és a hangya: https://www.youtube.com/watch?v=DheSXEPCn7U
A holló és a róka: https://www.youtube.com/watch?v=di7M6kXCQ2o



Rév Lívia tortáján tavaly 100 gyertya égett

https://www.youtube.com/watch?v=VlWp-n6KM6Y

Rév Lívia a világ legjelentősebb zongoraművészei közé tartozik. 1916-ban, ezen a napon született, tehát annak a legendás, világhírűvé vált nemzedéknek a tagja, amelyet Fischer Annie neve fémjelez (mindössze két évvel fiatalabb Fischer Annie-nál, akinek egyébként tanulótársa és barátja is volt.)

Csodagyerekként indult, 9 évesen koncertezett, és már gyerekkorában fontos díjakat nyert.
12 évesen zenekari estet adott, később Weiner Leó és Székely Arnold tanította a Zeneakadémián, azután Lipcsében és Bécsben is tanult. 1938-ban diplomázott a Zeneakadémián, Bartók, Kodály, Dohnányi jelenlétében. (http://port.hu)



Fischer Annie ezen a napon született

fotó: http://www.bien.hu/userfiles/cikkek/119281/753x440.jpg

Az egykori olvadozó kritikusok véleménycsokra:

„Amikor ő játszik, a mű maga szólal meg. Minden koncertje rendkívüli, végtelenül érzékeny és változékony.” (Pernye András).

„Egyfajta médiummá vált a koncertpódiumon, megszűnt Fischer Annie lenni, testét átadva Mozart, Chopin, Schubert, Schumann szellemének. Meghatározhatatlan, katartikus élményt éltünk át, amikor zongorázott.” (Mácsai János)

Vásáry Tamás, aki szinte a fogadott fia volt: „Annie igazi művész volt, aki felemel a földről. A játékát hallva elfelejtkeztem magamról. Jelenség volt, aki nem zongorázott, hanem történeteket mesélt a billentyűkön”. (forrás: https://wmn.hu)

videó: https://www.youtube.com/watch?v=bOy6tI_uJGc
1995. április 10- én a mennyekbe költözött … és talán Istennek muzsikál.



Az utolsó Habsburg-trónörökös…

is ezen a napon halt meg. Habsburg Ottót hosszú élettel ajándékozta meg a sors. 1961-ben mondott le trónigényéről. Bécsben temették el, de úgynevezett Szívurnáját a Pannonhalmi Apátságban őrzik.

https://www.youtube.com/watch?v=D78zRmZUf_M



Klösz György fotóira érdemes 1-2 percet rászánni!

1895. december 31-én éjfélkor Magyarország egész területén egyszerre megkondultak a harangok. Megkezdődött az egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat, amellyel a magyarság állama fönnállásának 1000. évfordulóját köszöntötte. A millenniumi ünnepségek keretében nagyszabású kiállítást rendeztek a Városligetben, melyet 1896. május 2-án Ferenc József nyitott meg.

A link alatt Klösz György 1896-ban készült fotói láthatók a millenniumi kiállításról:
http://maimanohaz.blog.hu/2015/08/13/10_klosz_gyorgy_foto_a_millenniumi_...

A fényképész ezen a napon - 1913. július 4-én - hunyt el Budapesten.



A Wall Street-i boszorkány is pénz nélkül „utazott” a túlvilágra

Ezen a napon - 1916. július 3-án – halt meg Hetty Green, a Wall Street-i boszorkány, aki korszaka legsikeresebb, de legfukarabb üzletasszonya volt.

A „boszorkány” fotója: http://kep.cdn.index.hu/1/0/1007/10079/100796/10079613_556e98f43d23091b9...

Hírnevét nem csak az üzleti sikereinek köszönhette; amint a nevéből is kiderül, Hetty nő volt, az első sikeres nő ebben a férfiak uralta szakmában. És ha még ez sem lenne elég ahhoz, hogy emlékezzen rá az utókor, legendák szólnak arról, hogy milyen extrém módon fukar volt. Milliárdokat keresett a tőzsdén, mégis elutasította a luxus minden formáját – és luxus alatt most olyasmiket kell érteni, mint a meleg víz vagy a gyerekei orvosi ellátása.

A pénzügyi sikereivel párhuzamosan nőtt a híre Hetty Green legendás fukarságának. Feljegyezték róla például hogy sajnálta a pénzt a meleg vízre, ezért télen-nyáron hideg vízben fürdött, szappan nélkül, amit drágállott. Két váltásnyi ruhája volt, azokat addig hordta, míg teljesen el nem rongyolódtak, a mosodában pedig direkt utasította a személyzetet, hogy spóroljanak a szappannal. Sosem látták mást enni, mint zabpelyhet, és olcsó, 15 centes pitéket. Olcsó albérletekben lakott New York (és pár évig London) szegényebb részein, és rendszeresen költözött, hogy az adóellenőrök ne találják meg. Sosem alkalmazott titkárt vagy bármilyen segítséget a pénzügyi manővereihez, minden apró részletet maga intézett, olykor hosszú utazásokat vállalt be egyedül egy pár száz dolláros adósság behajtásáért

A legdurvább sztorit az életrajzírója jegyezte fel: amikor a fia gyerekkorában eltörte a lábát, rendes orvos helyett a szegényeknek fenntartott ingyenklinikára vitte. Szerencsétlenségére túl híres volt, ezért felismerték, és fizetséget kértek tőle a törés ellátásáért. Ezt megtagadta, mondván, majd beforr az a csont magától. Nem forrt be, sőt, később annyira rosszabbodott a gyerek állapota, hogy amputálni kellett a lábat. De a saját orvosi ellátására is sajnálta a pénzt. Súlyos sérv gyötörte, de amikor megtudta, hogy a műtét 150 dollárba kerülne, azt mondta, inkább kibírja azt a kis kellemetlenséget, de nem fizet. (http://index.hu/tudomany/til/2015/10/09/a_wall_street_boszorkanya_volt_a...)



Ó, jaj, annak, aki csak testet, alakot, látszatot szeretett!

Ó, jaj, annak, aki csak testet, alakot, látszatot szeretett! A halál megfosztja mindettől. Igyekezzetek lelket szeretni: azt majd újra megtaláljátok.-- Victor Hugo

Láthatjátok, hogy segítettem a Google "cégnek" népszerűsíteni Hugo bácsit!
Várom a jutalékom! :D



Hm, rendkívül érdekes a síremléke!

Kinek? Ihász Gábornak (énekes, gitáros, dalszerző), aki 42 évesen korában, éppen ezen a napon halt meg. (1989. június 29-én)

fotó: https://i2.wp.com/retromuzsika.hu/wp-content/uploads/2015/09/ihasz_gabor...

Az egyik kedvencem tőle :) https://www.youtube.com/watch?v=JFNxDp6TBdM



Antoine de Saint-Exupéry ezen a napon született

Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry 1900. június 29-én született Lyonban, egy vidéki nemesi család harmadik gyermekeként. Az édesapját még gyermekként elvesztette, de egy nagy, nyüzsgő családban nőtt fel a Saint-Maurice-de Réemns-i kastélyban, tanulmányait a hagyományoknak megfelelően szigorú, katolikus iskolákban kezdte meg, majd építészetet tanult.
1921-ben behívták katonának, ami megváltoztatta az életét, megszerezte a pilótaengedélyt és a légierőnél szolgált, a repülés egy életre szóló szenvedéllyé vált.

(…)

Exupéry 1944 után már nem repülhetett volna a korára való tekintettel, de ebbe nem törődött bele, barátai és ismerősei is közben jártak érte, így még nyolcszor a levegőbe emelkedhetett. A nyolcadik útról sosem tért vissza, 1944. július 31-én szállt fel Korzikáról, és gépét valószínűleg a németek lőtték le, de halálát több legenda övezi.

1998-ban egy halász megtalálta a nevével ellátott karkötőt, majd 2004-ben bebizonyították, hogy a Marseilles mellett talált roncs valóban az ő repülőgépe volt. Később több évi kutatómunkával az is kiderült, hogy egy Horst Rippert nevű német harci pilóta lőtte le. (forrás: http://www.napvilag.net)



Akinek halála világégést okozott…

Ferenc Ferdinánd halála kifordította sarkaiból a világot. (2 perces videó):
https://www.youtube.com/watch?v=kep5CiC8kW8

(Meggyilkolásának időpontja: 1914. június 28)
+ egy videó: https://www.youtube.com/watch?v=wc7ruXSKHpU
(A gyilkosság fotói)



Így születtem: Feldmár András



"Happy Birthday to You"

dal szerzője, Mildred J. Hill, ezen a napon- 1859. június 27- én- látta meg a napvilágot.

https://www.youtube.com/watch?v=_z-1fTlSDF0

Néhány érdekesség: http://octo.blog.hu/2010/06/09/ki_irta_a_happy_birthday_cimu_dalt