Édesen keserű

Kellemes érzés néha elmenekülni a mindennapokból nemde?
A szemedbe néztem és láttam az űzött vadat. Mindent tudok rólad, amit csak tudni lehet.
Mázlista vagyok, amiért megismerhettelek, amiért szerethettelek.
De úgy érzem, hogy most már végre vége van, ami megkönnyebbülés.
Nem engem akarsz édes. Keresed a megnyugvást és a csendet. Mázli, hogy ezt időnként én jelentem neked.
Jók voltunk együtt és boldogok. Azt hittem egy tündérmese az életem, de ha túl sokáig bánsz óvatlanul valamivel, akkor eltörik. És most így érzem. Megtörtem. Ripityára törtem.
Amióta megismertem érzéseidet, rémálomban éltem. Alvajáróként töltöttem a napjaimat. És ezt képtelen vagyok folytatni. De nem akarom, hogy elmenj.
Hogy mit akarok tőled? Azt, amit soha nem voltál képes megadni nekem. Hogy hosszan tervezhessek veled.
Sajnálod? Ne sajnáld. Az én hibám, minden az én hibám.
Ha még egyszer lefeküdhetnél valakivel, s tudnád, hogy ez az utolsó, milyen érzés lenne?
Szomorú?
Szomoríts el!