thesecret.hu

Hajnal van.. Már nem esik. A nap fénye játszik a víz fodrai között. Ő pedig csak mosolygott.
Álmában otthon járt,az ő asszonya karjaiban pihent.
Furcsa dolog ez,mert mikor a családjával van,akkor az éjjel ismeretlen tájakra viszi ugyanígy,ahogy most haza repítette.
Ő már csak ilyen marad. Kétlaki vándor.
Sokan kérdezték tőle,hogy lehet,hogy felesége így elfogadta őt.
-Szerencsés vagy!-mondták.
Pedig csak őszinte. Sok lánnyal hozta össze a jó sorsa. Csodás szerelmekkel.
Szerették is,abban nem volt semmi hiba.
A dolog ott bukott,mikor nem volt elég amit adni tud. Mikor többet akartak.
-Ha majd már együtt élünk,nem lesz kedved vándorolni.-mondta neki az egyik.
-Miért nem?
-Lesz elég dolog a ház körül,meg a gyermekeinkkel!-válaszolt amaz nevetve.
Utána hamar vége lett. Pedig tényleg szerette,csak...
Ő ilyen! Így kell elfogadni! Miért kéne a szerelméért lemondania a fél életéről? Hogy szeretheti az,aki cserébe azt kéri,mondjon le önmagáról?
-Tudod,egy kapcsolat mindig kompromisszumokra épül fiam. Vagy te,vagy a másik... de az egyiknek le kell mondania,hogy működjön a dolog egy életen át.-mondta neki apja egy csöndes téli este.
-Én nem akarok így kapcsolatot! Vagy mindketten megmaradhatunk annak,amik vagyunk... vagy semmi értelme.
Emlékszik apja lemondó sóhajára... látta rajta,hiszi is,hogy talán sosem lesz menye,unokája...
-Szerencse kell ahhoz,hogy ilyen lányra találj! Nagy szerencse! Gyémántot keresel a kavicsok között!
35 év telt el azóta. Igen,szerencsés!
Az őszinteségével megtalálta az igazit.
Bárcsak elmondhatná mindenkinek,hogy csak így lehet!
Csodát csak akkor élhetsz meg,ha az vagy aki vagy... nem az akinek látni szeretnének...
Mi értelme a feladásnak,hogy szeressen akire vágysz? Miért nem tud úgy szeretni ahogy vagy?
-Alkalmazkodj fiam!-mondta apja.
-Nem! Fogadjon el! Ha alkalmazkodom,már nincs mit elfogadnia! Így az talál meg,akinek tényleg rám van szüksége.
Nem kell magunkat megjátszani egy életen át. Félni attól,hogy jaj mi lesz,ha valamit rosszul csinálok.
Mindig arra törekedni,hogy megtartsuk a másikat. Nem!
A szerelem ennél többről kell szóljon. Az -Együtt egy életen át- pedig még inkább!
Egyetemi évfolyam társai már mind megnősültek,gyerekek futkároztak körülöttük,mikor ő még mindig egyedül vándorolt élete rögös
útjain.
-Csak egy kicsit add alább!-biztatták nevetve,de ő csak makacsul rázta a fejét!
Senki nem hitt benne,de ő igen!
Meg fogja találni!
S lőn... egy őszi napon új üzlet nyílt a cukrászda mellett. Saját készítésű dísztárgyakat és lámpákat kínált a Csoda.
Független és szabad volt,mint ő. A vásári mulatságban csak együtt táncoltak.
Aztán ő elbúcsúzott,mert másnap indult... várta őt az út. Csak három hónap múlva tért vissza,és Ő örült neki.
Mindennap találkoztak,beszélgettek. A lányt lenyűgözte a sok történet,amit vándorlásai során megélt.
Élni , látni akarta ő is mindezt.
Így történt,hogy hónapokra is bezárt a bolt. Együtt mentek felfedezni az életet.
De szép is volt!
Igen! Tényleg szerencsés! Érdemes volt nem feladnia.
Itt van akire mindig is várt.
Aki elfogadta ezt a három hónap munka,három hónap szabad életstílust. Tervező mérnökként megtehette,hogy a munka befejeztével leállt.
A többiek hétvégén is dolgoznak egész évben.
Minek?
Annyi kell,amennyi kell. Több nem!
Legyen időd élni!
Míg a gyerekek kicsik voltak,persze nem ment el hosszú időre. Ki nem hagyta volna az első mosolyukat, lépésüket szavukat.
Mégis szabadnak érezte magát,mert tudta bármikor elindulhatna!
Az ő csodája mindig is engedni fogja őt,és mindig hazavárja.
Mikor lánya megkérdezte,mit tanácsol a fiúkkal kapcsolatban,mert ő is ilyen boldog szeretne lenni,mint ő és anya,
csak ennyit mondott!
-Vállald Önmagad! Ne akarj megfelelni! Csak add magad! Elvárásaid se legyenek! A szeretet szabad!
Igen!
Akkor nem rabság a kapcsolat!
Házasságában még inkább azt érzi,mennyire szabad!
Köszönöm!-mondta a sugárzó napra nézve,s mosakodni indult a tó partra.

Tőlem szeretettel:Julcsi