2011. április 14. csütörtök - 14:52 | beküldő: Kazsu
A hiányérzet
Ha jól megfigyeljük magunkat, egész életünkben egyfajta hiányérzettel küzdünk.
Már a megszületésünkkor elkezdődik. Sírva jövünk a világra, nem tetszik a fizikai fény, a zaj, a durvaság ami körülvesz bennünket. Hiányzik valami. Az a világ ahonnan jöttünk, amihez születésünk előtt közelebb álltunk mint most amikor újra testet öltöttünk,hogy valamilyen feladatot végrehajtsunk, vagy valamit megtapasztaljunk, ami által tanulni fogunk.
Amikor Istennél voltunk, mindenünk meg volt. Nem szenvedtünk hiányt semmiben. De nem felelt meg nekünk ez az élet az Édenkertben, a vágyak és a kíváncsiság feszítettek bennünket, hogy megtapasztaljuk, megéljük őket, és hogy megismerjük az anyagi világot.Nem akartuk Istent szolgálni, hanem ki akartuk próbálni magunkat nélküle. Ám be lettünk csapva, mert a ,,kígyó" elfelejtette elmondani, hogy nem csak tudást kapunk, hanem szenvedést, és halált is.
Az anyagi világ megismerése és szépségei mellett mégis folyamatos hiányérzet van az emberben. Istentől elvágyódtunk a Földre, a Földről vágyódunk Istenhez. Tehát mégsem találtuk meg a számításunkat, a földi boldogság mellett ott van a szenvedés, ami Isten országában nem volt, csak folyamatos lelki boldogság, tudás, és biztonságérzet.
Ezt a bizonyos biztonságérzetet, melegséget, szeretetet keressük folyamatosan, amit a lelki világban már megismertünk, de itt soha nem fogjuk megtalálni, mert ez nem a lelki világ, hanem az anyagi. Olyan távol vagyunk Istentől, hogy a teremtő energiái durva anyaggá sűrűsödtek, nekünk egy durva anyagi testben bezárva kell élni az életünket, de ezt bizony mi választottuk, nem hibáztathatunk érte senkit.
Sokan kérdezik, hogy miért van ennyi szenvedés a földön, ha van Isten, miért engedi ezt, miért nem csinál valamit, hogy enyhüljön a sok földi élet általi megpróbáltatás?
Ezek az emberek nem tudják hogy Isten nem hibás semmiben. Ez a mi választásunk volt, bármilyen fájdalmas. Fel kell ismernünk, hogy a vágy, ami bennünk él, és hajt előre, az igazából Hozzá vezet vissza, csak út közben sok akadállyal találkozunk, hátráltatnak a körülményeink, és a vágyainkat tévesen értelmezve a Maya ( illúzió) hatása alá kerülünk.
Elkezdődik a hosszú és szenvedéssel teli életünk. A vágyak a hiányérzetből fakadnak, mi pedig különféle módszerekkel megpróbáljuk kielégíteni őket, a hiányérzetet folyamatosan tárgyakkal, kapcsolatokkal, pénzzel, karrierrel, stb. igyekszünk így vagy úgy pótolni. Csak egy idő után azt vesszük észre, hogy hiába szereztünk meg valamit, hiába birtoklunk bármit, a hiányérzet újra és újra felbukkan, és megint ki kell találni valamit a tátongó lyuk befoltozására. Tulajdonképpen ezzel tevékenységgel telik az életünk, de nem csak ez, hanem a múltbeli életeink, és az elkövetkezendő életeink is ezzel fognak eltelni.
Kemény és fáradságos munka az anyagi világ múlandó ,,boldogságát" fenntartani.
Ahogy közeledünk a Káli-kor felé, a helyzetünk egyre romlik. Az emberek durvák, és kegyetlenek, nem csak a Földdel, hanem az állatokkal is, és a többi emberrel is. Sokan bármit megtesznek a saját jólétükért, másokat kizsákmányolva, nincstelenné téve. Az anyagi világ rohamosan fejlődik, a szórakozás már nem nevezhető igazi kikapcsolódásnak. Maya megteszi a magáét, a technika magasan fejlett, sok a szép testű ember, ebből is látszik, hogy az anyagi energiák hatása milyen erős. A szép és formás külső, vágyat, szexuális izgalmat ébreszt másokban, és nehéz neki ellenállni, ez pedig egy igen erős kötőanyag, sőt a legerősebb,amely garantálja azt, hogy még véletlen se találjunk rá a lelki útra..
Amilyen tartalmakkal teletömjük a tudatunkat, olyan helyzetekkel, szituációkkal fogunk a külvilágban találkozni. Itt is érvényes a vonzás törvénye, a hasonló a hasonlót vonzza elv működik.
Ha valakinek az evés a szenvedélye, állandóan finomságokkal tömi magát, és ez előbb utóbb meg fog látszani rajta. Ugyanígy jár az az ember is aki sok alkoholt iszik, az egész élete erről fog szólni, és már reggel ez itallal teli pohár látványa lebeg a szeme előtt.
A szexfüggő tudata tele van szexuális fantáziákkal, azon agyal hogyan, mikor és kivel élhetné ki a vágyait, főleg azokat, amiket otthon, vagy még saját maga előtt is titkol szégyell. Nagy problémák ezek, lefoglalják az ember elméjét napi 24 órában, és rengeteg stresszel járnak. Ha a vágy megvalósulása akadályokba ütközik, düh és csalódottság lesz úrrá az emberen.
Az anyagi energiák mindig megpróbálnak földközelben tartani bennünket, nekik nem érdekük a mi visszatérésünk Istenhez, sőt, mindenfélével megtévesztenek hogy maradásra bírjanak bennünket. Ha beleragadunk a kötődéseinkkel a hétköznapokba, nem tudunk kiszállni, mert azt hisszük az a természetes, és az egyetlen valóság.
Sok-sok élet és szenvedés után jön rá az ember, hogy valami nem stimmel, valami hiba van a rendszerben, bármit tesz, jobbnál jobb ötleteket agyal ki, mégis valami hiányzik, és ezt a hiányt igazából nem pótolja semmi az anyagi világban.
Amikor erre a felismerésre jut valaki, általában megtapasztal valamit, van egy spirituális élménye, amit át kellett élnie, és így tudást és bizonyságot szerez egy másik világról, amit eddig nem ismert, csak hallott róla, de nem hitt benne. Ezt nem lehet könyvből megtanulni, nem lehet átadni. A spirituális élményt azok élik át, akik a szellemi fejlődésben egy bizonyos tudati szintre elértek.
Amikor útra kelünk, hogy felfedezzük és megismerjük a Lelki birodalmat, akkor kezdünk egy kicsit megnyugodni, jobban lenni, és érezni azt, ha nem is rögtön, de valamikor esélyünk lesz arra hogy visszatérjünk Istenhez. Így már máshogy látjuk az anyagi világot is, sok mindent könnyebb lesz kívülről szemlélni, mert már nem kötődünk hozzá teljesen. A további sikereink azon fognak múlni, mennyire vagyunk szorgalmas tanulók, mennyire vagyunk befogadók ezekre a lelki energiákra, tanításokra, amelyek Istentől jönnek.
A szellemi fejlődés nem csak a tanulásról és információszerzésről szól, hanem arról is, hogy helyes életmódváltással, a fokozatosság elveit szigorúan betartva, a gyakorlatban is megvalósítsuk a tanultakat, és a szellemi törvények szerint éljünk, elégedetté téve a Teremtőnket.
Szeretettel, K.Zsuzsa
Saját írásom..
Honlapjaim:







Új hozzászólás