thesecret.hu

Azon gondolkodok,mit adnak az emberek egymásnak mostanában?
Szerintem nem sok mindent. A valódi „adás” belülről jön. A lélek figyelme a lélek felé.
Amikor belülről próbáljuk meg átélni egymást, tudunk egymásról mindent, a másik a rezdülését is érzékeljük, és azt is,hogy a másik mit gondol, mit érez.
Ha ez összhangban működik két embernél, akkor teljes Egységet alkotnak, nincs félelem, nincs titok, nincs semmi, és senki, ami ezt az erős láthatatlan kapcsolatot szétszedhetné.

Ebben a lelki kapcsolatban, ebben a lelki Egységben, benne van Isten, át lehet élni a boldog létezést egymással, és olyan ez mintha megszűnne az idő. Akik meg tudják ezt valósítani, azok jól érzik magukat, elégettek, és lelki örömök tulajdonosainak mondhatják magukat. Az ilyen emberek, akik így tudnak szeretni, még idős korukban is fiatalosak, szellemileg épek, mert ez egy kegyelmi állapotnak tudható be.
Ez a fajta kapcsolódás létrejöhet többféle emberi kapcsolatban..Nem csak a szerelemre vonatkozik, hanem az összes emberi kapcsolatra. Még szerelmesnek sem kell lenni, mert aki így tud kapcsolódni másokhoz, annak mindene megvan, természetesen nem anyagi szinten.
Szegényes kapcsolatok azok,ahol csak a külsőségek a döntőek, mindent egyeztetni kell,hogy valamiféle kötődés meglegyen két ember között.
A lelki kapcsolatot nem pótolja semmilyen egyeztetés, nem is lesz tartós az ilyen kapcsolat, sőt, egyre több lesz a konfliktus forrás.
Azok az emberek tudnak másokhoz belülről kapcsolódni, akik a saját lelkükkel is kapcsolatban vannak..Ismerik magukat, a saját belső rezdüléseiket is. Így ismernek fel a másik emberben is dolgokat, érzéseket, gondolatokat.
Sajnos sokszor egy ilyen sensitiv ember sokat szenved, mert ő kapcsolódna másokhoz, de a többiek annyira elzárkóznak mindentől, hogy ez a lelki összhang nem jöhet létre.
Sok esetben ráérez az ember másik lelkiállapotára, és a másik azt letagadja, pedig érezhető, mert azt sugározza ki magából. De a zárkózottságra pont ez jellemző, a lélek megtagadása, a belső Énünk létezésének a lezárása, megélésének a megtagadása, ami nagy fájdalmat és boldogtalanságot okoz magunknak és másoknak is.Ez súlyos belső hiányérzetet okoz az embereknek.
Ebben a sötét korban, a figyelmet az emberek különféle manipulációs technikákkal akarják egymástól kicsikarni, tudatosan, vagy öntudatlanul. Így mindig lesznek olyanok akik a rövidebbet húzzák, mások pedig az ellopott energiával emelik magasabbra a saját energiaszintjüket. De nem tartósan, mert mindig e módszer alkalmazása lesz a mindennapi feladatuk, ellenkező esetben rajtuk vámpírkodnak, és ezt nem engedhetik meg. Ez a fajta kapcsolat rendkívül káros, hosszú távon boldogtalanságot okoz. Az ilyen kapcsolat teher, és nem áldás. Rendkívül lehúzó, amikor az ember azt érzi, hogy mások folyamatosan „akarnak” valamit tőle, de ezt nehéz beazonosítani. Ilyenkor energiacsapolásról van szó, csak azt érezzük, rosszabbul vagyunk mások társaságától. Figyeljünk erre oda, és arra is, hogy mi se legyünk mások terhére, próbáljuk megtartani az egyensúlyt.
Nincs kapcsolat belső lelki megélés nélkül, semmilyen anyagi ezt nem pótolhatja, nem lehet megalkotni a boldogságot, a bizalmat, a szeretetet mesterséges külső módszerekkel, mert mindez belül van , Istentől kapjuk, és miután olyan kegyelemben részesültünk, hogy ezt megkaptuk Tőle, használjuk is, magunk és mások érdekében önzetlenül.

Szeretettel, K.Zsuzsa

Saját írásom

Látogass meg:

www.lelkunktitkai.lapunk.hu

www.visszahozzad.lapunk.hu