thesecret.hu

Akik olvassák Eckhart Tolle műveit, azok számára nem idegen a kifejezés; fájdalomtest. Tolle elég sokat beszél róla, de meglátásom szerint nem elég sokat, ugyanis gyakorlatilag a fájdalomtest itt a Földön mindenek oka, és főleg, mindenek ura. Tovább »

Valahol legmélyen bennem
zokog egy kis angyal,
mert ölelné a világot ő
szélesre tárt karral,
de becsapták és ámították
évtizedek óta…
Gonosz, és rossz emberekről
szólt mindig a nóta.

Remegett, félt, rejtőzködött,
s néha most is teszi,
néha most is elkábul még
s szó nélkül elhiszi
mindazt, mi a levegőben
sugarakkal terjed,
beszél, sugdos, hazudozik Tovább »

Amikor egy új emberke megszületik, édesanyja a karjaiba veszi, enni ad neki, ő pedig azt érzi; minden rendben, biztonságban vagyok, MOST JÓ. Közben akár egy rádió az adótornyot, úgy érzékeli édesanyja összes érzéseit, vagyis ha apuka is a közelben van, s a szülés után, kisgyermeket gondozva élete legkiszolgáltatottabb helyzetében lévő anyuka is azt érzi; itt a párom, itt a picim, minden rendben, most jó, akkor a gyermekben még erősebb lesz ez az érzés. Tovább »

Miért olyan fontos múlt?
Miért olyan fontos a korona?
Miért olyan fontosak az Ősök?
Miért olyan fontos Isten?

Hát kérem, a válasz igen egyszerű. IS-TEN szavunk jelentése – bár ködösítenek körülötte rendesen -, „minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan”, azaz MINDENSÉG. Ugye, milyen ismerős gondolat? Tovább »

Egyre többet látom, olvasom, hogy az úgymond ezoterikus körök milyen felfogást igyekeznek az emberekben meggyökereztetni. Ne törődj semmivel, ne gondolkodj, az olyan jó, ne nézd a múltat, csak a jövőt…

A NAGY FENÉT! – mondom erre én. Felmegyek egyes közösségi oldalakra, és egyebet sem látok, mint hogy a nagy felvilágosult ezoterikus csoportok álló nap mással sem törődnek, mint az evészettel, mit együnk, mit ne együnk, és ez megy napi 24 órában, egész héten, egész hónapban, egész évben. Tovább »

xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxx xxxxxxxxx
xxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxx

Minden energia. Lassan ebbe a kijelentésbe ütközünk nap mint nap, mindenhol. De vajon akik annyit mondogatják, belegondolnak-e, mit is jelent ez?
Nem egyebet, mint azt, hogy MINDEN ENERGIA.
Az összes érzés is energia.
És az energiának van egy olyan tulajdonsága, hogy nem vész el, sőt, behatás nélkül, csak úgy önmagától, mégcsak át sem alakul. Át kell alakítani – vagy megbékélni vele. Tovább »

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát Neked, folytatva az Általad megkezdett "családregényt".
Eredetileg Felismerések 3.-nak indult, de közben felismertem, hogy ez bizony más lett:)
Rád bízom, mit kezdesz vele:))) Tovább »

Szóval az eredendő bűnt az Asszony követte el, méghozzá azáltal, hogy evett a jó és rossz tudása fájának gyümölcséből, és erre vette rá a párját is.
Itt máris van némi bibi a dologban. Tovább »

Azt hiszem, az ismeretszerzés – ahogyan minden más is -, úgy működik, akár a lélegzetvétel. Ki kell eresztened, hogy újabb adaghoz juss. Ha magunkban tartjuk, nem csak elvész – talán velünk együtt -, de nem juthatunk újabb ismerethez, míg „túl nem adtunk” az előző adagon.

Jó nagyot „lélegeztem” az elmúlt pár napban. Tovább »

Alcím: A MÁRTÍROKAT MEGÖLIK, UGYE?

Tegnap azt mondtam, szeretnék mondani Neked valamit. Végül úgy éreztem, nem elég ehhez egy hozzászólás, inkább naplóbejegyzést írok – és érdekel a véleményed.

Talán emlékszel, beszéltünk már arról, hogy ami a világban történik, az valójában mind a szellemi világban történik, s mivel a fizikai világ a szellemi világ leképeződése, minden, ami a szellemi világban – tehát az érzések, és gondolatok világában – megtörténik, óhatatlanul megtörténik a fizikai világban is. Tovább »

Valahol, egy távoli világban...:)

A négy ember – három férfi és egy nő – elgondolkodva üldögéltek a szegényesen megterített asztal körül, melyen az amúgy is szűkös vacsorának mostanra csupán a maradványai árválkodtak. Mind a négyük arcán gondterhelt kifejezés ült, arcbőrükbe mély barázdákat vésett a nélkülözés, noha koruk alig haladhatta meg a harminc esztendőt. Tovább »

Az öreg órás mester jó fertály órája üldögélt rezzenéstelenül, vén nagyítójával a szemén, és meredten bámulta az előtte fekvő, halk ketyegésű óraszerkezetet. A tanonc többször odapillantott rá időközben, de nem volt mersze megzavarni az öreget. Legalábbis addig nem, míg az előzőleg kiadott feladatát el nem végezte. Tovább »

Egy időre ez az utolsó "tanmesém". Anno kicsit hosszúra sikeredett, de talán - remélem -, aki elolvassa, nem bánja majd meg, hogy rászánta az időt. :) Tovább »

A lány sűrű, sötét erdőben járt. Pillekönnyű léptei csendesen neszeltek a tavalyi avaron. Egyetlen, apró reccsenés sem hallatszott, a lehullot, száraz gallyacskák mintha rendre kitértek volna útjából. Tovább »