Masírozunk egyenest a hülyeségbe, és büszkék vagyunk rá!

Egyre többet látom, olvasom, hogy az úgymond ezoterikus körök milyen felfogást igyekeznek az emberekben meggyökereztetni. Ne törődj semmivel, ne gondolkodj, az olyan jó, ne nézd a múltat, csak a jövőt…

A NAGY FENÉT! – mondom erre én. Felmegyek egyes közösségi oldalakra, és egyebet sem látok, mint hogy a nagy felvilágosult ezoterikus csoportok álló nap mással sem törődnek, mint az evészettel, mit együnk, mit ne együnk, és ez megy napi 24 órában, egész héten, egész hónapban, egész évben.

Hát, ez már tényleg az a bizonyos majom szindróma, a majmokat se nagyon érdekli más, csak hogy hol a banánjuk.

Ne nézd a múltat?
Miért ne?
Mert esetleg ráébredsz, hol szakadtál el őseid lelkiségétől, s miért nem érkezik hozzád az az energia, ami a családod lélekcsoportján át képes csak eljutni hozzád?
Ne nézd a múltat, mert esetleg rájössz, hogy eleid sokkal okosabbak voltak nálad, és szerették volna, ha te sem süllyedsz le a majom szintjére, de ha nem tekintesz feléjük, ezt sosem látod meg? Sőt, még azt sem látod meg, hogy a majmok szintjén élsz?

Ne gondolkodj?
Miért ne? Annyian emlegetik itt is, meg másutt is Istent, de ha Isten észt, elmét adott az embernek, vajon nem azért adta-e, hogy használja?
Tényleg! Ne gondolkodj! Mert a végén még eljuthatsz a tudáshoz, az pedig nagyon veszélyes dolog azokra nézve, akik fennen hirdetik, hogy gondolkodni nem szabad, nem természetes, természetes az, ha csak vagy, és bámulsz ki a fejedből, esetleg néha vetsz egy-egy pillantást a banánfára.

Könyörgöm, vegyük már észre, mi folyik itt!

Sok ezer évig a kereszténységgel hülyítették a népeket, mára ezek kezdtek rájönni, hogy becsapták őket, most kaptak mást, ami talán még a kereszténységnél is rosszabb, de mindenképp ugyanaz a célja. Te csak törődj magaddal, senki és semmi mással, csukd be a szemed, ha olyasmit látsz, ami nem tetszik, az nem a te dolgod, majd mások elintéznek mindent helyetted. Tényleg elhiszi valaki, hogy ha homokba dugjuk a fejünket, akkor a vihar majd elkotródik?

Ne nézd a múltat?
Hát, nem is nézi senki, aki mégis, azt meg senki sem hallgatja meg, hiszen mit számít ez már? A jelen számít, meg a jövő, még akkor is, ha közben azért érkeznek ám értelmes spirituális tanok is, mondjuk a közös családi lélekről, az ebben bekövetkező energiablokkok káros mivoltáról, és egyebekről, amit azonban nem értünk, hisz mi nem gondolkodunk, és csuda büszkék vagyunk rá. Érkeznek tanítások szakrális királyokról, akik véletlenül épp magyarok voltak, de hát mi lehet jó, ami magyar, ugye? Táltoskirályok? Hülyeség, a táltosok mi vagyunk. Mi, akik nem gondolkodunk, nem látunk, nem hallunk, csak a banánunkat keressük, és ha megtaláltuk, markolásszuk kicsit, nehogy elvegye valaki. Hű, de spirituálisak lettünk mindettől. Múlt? Ugyan, mit nekünk múlt!

Nos, aki nem akar, ne gondolkodjon, de pillanatig se higgye, hogy különb azoknál, mint akik a tévé előtt ülve eszegetik a popcornt – leánykori nevén pattogatott kukorica -, és csak bámulnak bele a semmibe! Aki nem akar, ne törődjön semmivel, de akkor ne papoljon folyton az egymás felé nyúló kezekről! Aki nem akar, ne tudjon semmit a saját, meg a nemzete múltjáról, de akkor ne papoljon nekem lélekről, nemzetről, eszmékről, és főleg nemzeti karmáról!

Aki mégis a TUDÓK sorába vágyik inkább, mint a banánlesőkébe, az bátran olvasson tovább, mert olyasmit szeretnék megosztani Vele, ami igenis nagyon fontos, és jelentőségteljes mind a saját, mind a nemzet sorsára nézve.

Tizenegy éven át volt egy álmom. Nem is álom, inkább belső kényszer, ami – ha őszinte akarok lenni -, inkább volt megszállottság. Akkoriban kezdtem történelmi regényeket írni, és ehhez elengedhetetlenül szükséges volt adatokat gyűjteni, sok-sok adatot. Ezen adatgyűjtés közben felfigyeltem valamire. Jelesül arra, hogy állítólagos első királyunkat, az állítólagos államalapítót mennyien szidják. Mocskolják, sározzák, befeketítik, és ez, magam sem értettem mi okkal, bennem valami mélységes-mély szomorúságot élesztett. Valami azt súgta, ez az ember nem ezt érdemelné, oktalanul, alaptalanul és érdemtelenül mocskolják az emlékét.

11 év telt el azóta.

11 év, adatgyűjtéssel, töprengéssel, gondolkodással, akár éjszakákon át. Éveken keresztül, szinte alig törődtem mással, az egész életem Szent István körül forgott. Még álmodtam is Vele párszor. Mintha mondani akarna valamit, mintha figyelne, biztatna. A családomtól, a gyerekeimtől vettem el az időt, nem jártam sehová, csak ültem a könyvek felett, gyűjtöttem az adatokat. 16 spirálfüzetet írtam zsúfolásig tele, Mezopotámiától Egyiptomig, Sumérig, Asszíriáig, a görög és latin mondákon át, a magyar krónikákon keresztül, a skandináv mitológiáig mindent elolvastam, és kijegyzeteltem.

Aztán elkezdtem gondolkodni, következtetni, és akár a puzzle darabjait, összerakosgatni a tények és adatok alapján kikövetkeztetetett részleteket.

Felállítottam egy elméletet. Leírtam, de elakadtam egy résznél. Ez volt hét évvel ezelőtt, és onnan sehogyan sem bírtam továbblépni. A már leírt szövegek pedig ott lapultak a számítógépen.

Akkoriban vert fel nagy port Heribert Illig elmélete, ami szerint Európa időszámítása téves, hamis, hazug – mindenki nevezze, ahogyan akarja. Utóbb aztán szárnyra kapott a hír, hogy kamu az egész, mert a csillagászat utánanézett, és minden bolygót rendben a helyén talált, pontosan ott, ahol lennie kell. Persze miután tudom, hogy az egész világ egyetlen nagy hazugság, éppenséggel a csillagászoknak sem kell feltétlenül hinnem, de bizonyítani nem tudom az igazamat, hisz csillagászatot momentán még nem tanultam, persze ami késik, nem múlik.

Leírtam valamit hét-nyolc évvel ezelőtt, és soha nem mondtam el senkinek. Miért? Mert meggyőződésem volt, hogy úgysem érdekel senkit, hisz koránt sem tehetségkutató kategória, hacsak nem a legtehetségesebb hazudozókat keressük, mert akkor igenis az. Valóság shownak is beillik, hisz ma is ezek a hazugságok alakítják világunkat.

De mennyire!

Nem mondtam el, mert sosem hittem, hogy nekem bárki elhinné – hisz nálamnál sokkal okosabb, műveltebb, rangosabb embereknek sem hisznek ebben a témában. Okos mai világunkban csak az lehet, akinek papírja van róla, akinek papírja van róla az meg rendszerint azoktól kapta, akik el szeretnének hallgattatni mindenkit, aki ebben a témában meg mer szólalni.

De – kérdem én -, miért kellene a parasztnak azzal törődnie, hogy amikor szórja a magot, kiknek mennyire tetszik az ő személye, vagy vetőmagja? A paraszt törődjön csak azzal, hogy elszórja, amije van, és aztán a Természet kezére bízza. Ha kikel, kikel, ha nem, nem. Ő megtette, amit tudott.

Nem untatnám tovább az olvasót, a lényegre térek.

Magyar krónikáinkat hazugnak nyilvánította a nagy híres „tudomány”. Állítólag összevissza beszélnek, helytelen, pontatlan adatokkal dolgoznak, telis-tele vannak kitalált részletekkel, meg csodás elemekkel, így aztán egészen alkalmatlanok arra, hogy pontos történelmi dokumentumként kezeljék őket.

Például nem átallja a magyar krónikás azt állítani, hogy Attila fia apja halála után Honorius császár udvarába költözött, ott élt a császár haláláig, egészen pontosan 13 évig, és a császár – aki mellesleg a nagyapja volt – halála után ment vissza népéhez Szkítiába.

Nos, ugye ez eleve nonszensz – „tudósaink” szerint -, hisz Honorius császár 423-ban halt meg, míg Attila király 453-ban.

Arról azonban elfelejtik értesíteni a jámbor parasztembert, hogy Róma i.e. 44-ben, Cézár halálakor indította az ő időszámítását, amit jó ideig használt is még, jelesül addig, míg át nem vette azt a bizonyos mai, Jézus születésétől datálódó időszámítási rendszert.

Számoljunk:

Ha Attila Jézus után 453-ban halt meg, akkor az a cézári időszámítás szerint 409. ha halála után fia – aki véletlenül sem Ernák, meg ilyesmi, hanem Írmag, hisz Attila jósai azt jövendölték, hogy ez az egyetlen gyermeke viszi majd tovább apja vérét -, szóval ha Attila halála után becsülettel meggyászolta apját – a gyász kötelezőnek számító ideje ma is egy év -, összeszedelőzködött, és Rómába ment, akkor pontosan 410-ben költözött oda, és 423-ig kereken 13 esztendőt tölthetett ott, pontosan úgy, ahogyan azt a magyar krónika közli. Hogy Honorius császár halála marad 423, az egyértelmű, hisz Rómában látták fontosnak feljegyezni, ez nyilván római adat.

Ezek után a magyar krónika közli, hogy Attila és Árpád között 5 generáció született, és ezeket név szerint fel is sorolja. Folytatja azzal, hogy az ötödik Álmos, aki hetedmagával visszatért, hogy birtokba vegye jussát, a Kárpát-medencét, ami apai ágon az ő öröke. Ehhez képest azonban évszámként 895/896 szerepel.

A „tudós” társadalom jót nevet ezen, hisz hogy a csudába létezne, hogy 453 és 896 között mindössze öt egyenes ági leszármazottja lenne Attilának. Tehát mese az egész, a vak is látja.

Itt jött be Heribert Illig azon elmélete, ami szerint az európai idővonalba 300 évet önkényesen betoldottak. Majd ezt az elméletet cáfolták, mert – higgyük el -, a magyarokon kívül senkinek sem lenne az jó, ha az igazság kiderülne, de még a magyarok közül sem mindenkinek, a „tudós” társadalomnak például nagyon nem.

Én viszont, jelentem, szemernyit sem bánom, hol állnak a bolygók, vagy hol nem, toldottak-e 300 évet, vagy nem, mert van ennél sokkal kézzelfoghatóbb magyarázat is.

Bíborbanszületett Konstantin császár, az nagy unalmában azzal foglalta el magát, hogy feljegyezte a Kárpát-medence történelmét. Persze Róma környékén is feljegyezték, mert ahhoz képest kérem, hogy mi itt sem voltunk, azért mindenki árgus szemekkel leste, mikor mit csinálunk. Nyilvánvaló, hogy a magyarok maguk is feljegyezték történelmüket, de ezek a feljegyzések valahogy kézen-közön elsikkadtak. Nem akarok itt külön kitérni a nemrégiben Kijev területén, az ún. Magyar dombon talált, 9000 tekercsre, melyek a magyar történelmet írták le az ősidőktől fogva, s melyek hipp-hopp eltűntek a nagy semmiben, anélkül, hogy bárki elolvashatta volna őket – már persze a „tudósokon” kívül, akik meg úgy hallgatnak róla, mint a sült rák.

Nem akarok kitérni arra a különös tényre, hogy amikor anno a nagyobb hatalmak szíves-örömest fizettek kisebb népeknek azért, hogy elérjék, amire vágynak, akkor jöttek a tatárok, felégették a Székesfehérvári irattárat, aztán hirtelen elkotródtak. Valami különös módon az összes ősi magyar geszta elveszett, bezzeg a nyugati népeké mind megvan.

Nos, a királyok azonban szerették tudni, kiktől származnak, honnan jöttek, vagyis hajlamosak voltak megíratni népük történelmét. Így esett, hogy római, görög, és szájról-szájra terjedő, vagy rejtve itt-ott lapuló magyar adatok alapján szedték össze a magyarság történelmét. Csakhogy akkor már nem tudták, nem is számított – lentebb elmondom, miért nem -, melyik történet milyen évszámhoz tartozik, tehát a római adatok 44 évvel csúsztak, a bizánciak azonban 323 évvel, merthogy a görögök Nagy Sándor halálától eredeztették időszámításukat. Vagyis, ami bizánci idő szerint – és Konstantin szerint -, 896, az Jézus születésétől számítva még csak 573. Ezenképpen Attila és Árpád között már csak 120 év van, és ez kereken 5 generáció, hisz egy generációra 25 évet szokás számolni.

Milyen furcsa!

Nemdebár???

Nos, idáig jutottam sok évvel ezelőtt, de nemigen tudtam mit kezdeni ezzel a felismeréssel, tudniillik engem egyetlen kérdés mozgatott.

Ki volt Szent István király, és miért irtotta a saját népét, meg a saját ősei vallását?
Ha nem irtotta – ahogyan én hittem, éreztem -, akkor meg miért kenik Rá ezt a mocskot?
Kinek érdeke, és főleg miért érdeke bárkinek bemocskolni egy király emlékét, aki mellesleg Szent, Apostoli, és Államalapító?

A magyarázat persze egész idő alatt ott volt a szemem előtt, épp csak ki nem tolta.
Nem számoltam tovább.
Beértem annyival, hogy a honfoglalásnak nevezett hon visszafoglalás nagyjából 600 környékén volt, nem pedig 896, és törtem a fejem tovább valamin, amire réges-rég megvolt a válasz.

Pár napja eldöntöttem, hogy feladom.
Nem érdekel tovább, ha gyilkos volt, hát az volt, mit bánom én!

Erre mondja Pap Gábor, hogy a „téma keres engem”, ugyanis rögtön másnap vitába keveredtem egy ismerősömmel, aki foggal-körömmel védte István királyt – akárcsak jómagam 11 éven át -, és nem volt hajlandó fontolóra venni sem annak a lehetőségét, hogy a mocskolódóknak lenne igazuk. Elém tárt egy nagy rakás anyagot, olvassam el, nézzem meg, satöbbi, és utána beszélgetünk.

Nos, kiderült, hogy a fentebbi dologra már mások is rájöttek.

Tehát akár helyükön vannak a csillagok, akár nem, a magyar történelem mindenképp hamis, mert – szerintük – kétféle időszámítási mód keveredik benne – szerintem meg háromféle, de ez már igazán mellékes.

SZENT ISTVÁN NEM IRTOTTA SEM A SAJÁT NÉPÉT, SEM A SAJÁT VALLÁSÁT. SZENT ISTVÁN SOHA!!!!!! NEM VITTE MAGYARORSZÁGOT A NYUGATI KERESZTÉNYSÉGBE. SOHA NEM KAPOTT KORONÁT SEM RÓMÁBÓL, SEM BIZÁNCBÓL, VOLT NEKI SAJÁTJA, AMIT ŐSEI HAGYTAK RÁ. SZENT ISTVÁN AZON UTOLSÓ KIRÁLYOK EGYIKE VOLT, AKI MÉG SZÍVÉN-LELKÉN VISELTE A MAGYARSÁG SORSÁT, ÉS EGÉSZ ÉLETÉBEN A NEMZETÉT ÓVTA.

Amikor végre összeállt a kép, első gondolatom az volt, hogy most minden magyarnak – MINDEN MAGYARNAK – térdre kellene borulnia, és sírva könyörögnie István király lelkéhez bocsánatért. Felének azért, mert véres kezű nemzetgyilkosnak, és ősvallás-gyilkosnak titulálta, a másik felének meg azért, mert olyasmiért tisztelte Őt, a Nagy Királyt, amit NEMHOGY NEM TETT SOHA, DE A HAZUGSÁG, HOGY MEGTETTE, AZ JUTTATTA NEMZETÜNKET ÉS HAZÁNKAT ABBA A HELYZETBE, AHOL MA VAN.

Még egyszer mondom:

1. SZENT ISTVÁN SOSEM TERELTE A MAGYARSÁGOT A NYUGATI KERESZTÉNYSÉG AKLÁBA, SŐT!

2. SZENT ISTVÁN SOSEM KÉRT, S EZÉRT NEM IS KAPOTT KORONÁT A PÁPÁTÓL SEM, ÉS MÁSTÓL SEM, SAJÁT, SZENT KORONÁJA VOLT, AMIVEL A NEMZET KIRÁLYÁVÁ TETTÉK.

3. NEM ÖLTE MEG, NEM NÉGYELTETTE FEL KOPPÁNYT, AHOGYAN NEM VAKÍTTATTA MEG VAZULT SEM.

Aki koronát kért és kapott a pápától, az a VALÓSÁGOS 1000 táján uralkodó KÁROLY RÓBERT mindjárt kettőt is kapott – ahogyan Istvánról hazudták -, mert tudniillik hiába koronázták meg a pápától kapott koronával, a magyarok nem ismerték el királyuknak, csakis azt, aki a Szent Koronával lett királlyá avatva, márpedig a Szent Korona akkoriban épp Erdélyben volt. Az első elvetélt kísérlet után a pápa küldött még egy koronát, azzal is megkoronázták Károlyt, de a magyarok továbbra sem tekintették őt királyuknak. Végül a pápa arra kényszerült, hogy nagy alkudozások árán megszerezze a Szent Koronát, amit azonban nyilván nem csak úgy, minden ellenszolgáltatás és elvárás híján adott át az Anjou Károly Róbertnek, ki attól fogva magyar király volt. Ja! És hogy milyen néven nevezték az akkori pápát?? Egészen véletlenül III. Szilveszter volt a böcsületes(?) neve. Ilyen néven több nem is létezett, pontosabban még volt egy negyedik, aki azonban ellenpápa volt.

1000 után valóban pusztítani kezdték a szkíta hit-, és vallásrendszert, de NEM ISTVÁN KIRÁLY. 1000 után valóban fizettek a rovásírásos emlékek, használati tárgyak beszolgáltatása fejében, amiket azután elégettek, de NEM ISTVÁN KIRÁLY. 1000 után valóban irtani kezdtek mindent, ami ősi magyar, azaz szkíta, de NEM ISTVÁN KIRÁLY.

Ugyanis akadtak okos, szemfüles emberek, akik észrevették, micsoda lehetőség rejtőzik a magyaroknál pontatlanul adatolt történelmi tényekben, hiszen a római adatok is a maguk, meg a bizánci adatok is a maguk, eredeti évszámával ellátva szerepeltek, itt-ott megtűzdelve némi magyar időszámítás szerinti adattal. Ne csodálkozzon senki a „magyar időszámítás” kifejezésen, ugyanis a jelek szerint az egyetlen nép volt a szkíta-hun-magyar, aki Jézus születésétől számította az időt. A szkíták-hunok-magyarok SOSEM VOLTAK HITETLEN POGÁNYOK, Jézus hittel érkeztek, és aligha nem ők terjesztették el azt Európában, ahogyan annyi mást is, miről a „tudomány” szintén hallgat. A nagy művel európai kultúrnépek talán ma is kézzel(lábbal) ennének, ha a magyarok nem tanítják őket némi jó modorra, de végül is ez lényegtelen.

Nem maradt más hátra, mint a „fölös” 300 év körüli időt kitölteni. Mivel? Hát avarokkal, kazárokkal, szlávokkal, meg effélékkel. Aki olvasta a krónikákat annak talán feltűnt, hogy mintha minden kétszer lenne leírva benne, pontosabban mintha ugyanaz lenne kétszer leírva, egyszer avarokkal, egyszer meg magyarokkal. És ez nem azt jelenti, hogy avarok márpedig nem léteztek, hanem azt, hogy „az avarnak nevezett hunok”, meg „az avarnak mondott magyarok” ugyanaz a nép, és nem szaladt vissza azért a Vereckei-hágóhoz, hogy egyszer avar, egyszer meg magyar néven jöjjön vissza. Millió megnevezés élt akkoriban, melyeket a magyarokra használtak. Avar, hun, szkíta, szittya, alán, szabír – és ez töredéke csupán az egésznek. Mindez pedig a VI., NEM PEDIG A IX. SZÁZADBAN TÖRTÉNT.

Értelemszerűen – ami az én csöpp agyamig már nem tudott eljutni – az Árpád házi királyok is rendre 300 évvel korábban uralkodtak, gyakorlatilag 1000 táján halt ki az Árpád-ház, és ONNANTÓL FOGVA KEZDTEK IRTANI MINDENT, AMI MAGYAR, ŐSI SZKÍTA, mégpedig a pápától koronát kapott Károly Róbert uralkodása alatt.

Nos, én a fentebb elmesélteken okulva úgy határoztam, nem félek többé kimondani azt, ami a fejembe tolakodik. Mégpedig azért nem, mert nyilvánvaló hazugságokkal szemben csönddel nem lehet szembeszállni, és bár sokan várják, hiszik, hogy Isten majd igazságot tesz, én úgy hiszem, az isteni igazságszolgáltatás eszköze az ember. Ellenben azt is szeretném, ha sokan, nagyon sokan elkezdenének gondolkodni a magyarok közül, ezért most csak kérdéseket teszek fel ahelyett, hogy következtetéseket írnék le.

Heribert Illig az Ő könyvében – címe: Kitalált középkor -, kerek perec kijelenti, hogy akik betoldották a 300 évet, s átállították az órát, azok egyike pl. II. Szilveszter pápa.

II. Szilveszter pápa I. Ottó római császár nevelője, és tanítója volt. Ottóról tudjuk, hogy fiatalon meghalt.

Szent István magyar király eredeti örököse OTTÓ nevű fia volt, akiről tudjuk, hogy fiatalon meghalt. Ottó halála után lett az örökös IMRE –eredeti nevén eMeRiCi, amit jómagam MERÉSZ alakban írnék, s ezenképp máris az egyiptomi királyi cím egyik szinonim megfelelője, a BÁTOR, BOT-ÚR kerül elő, mely név a PÉTER, PÁTER, ÁRPÁD nevek anagrammája -, aki szintén fiatalon meghalt, a magyar Szent Király utódai különös módon mind fiatalon vonultak át az árnyékvilágba.

Vajon miért?

Az ÁRPÁD név – sok egyébbel, ami történetünkben fontos szerepet játszhat – feltűnik ősi egyiptomi véseteken, s több tudós bizonyította, hogy létezett kor Egyiptomban, amikor magyarul beszéltek, sőt, töméntelen mennyiségű felirat létezik ma is – hieroglif feliratok, és egyebek -, melyek csakis magyarul értelmezhetők. A hivatalos „tudomány” mindezt tagadja.

Vajon miért?

Szilveszter pápa neveltje, I. Ottó alapította azt a Német-római Birodalmat, ami Illig elmélete szerint sosem létezett, ugyanis kitalált része a betoldott 300 évnek, amivel sehogyan sem lehet elszámolni. A magyar SZENT KIRÁLY nevelőjét, tanítóját TATA néven említik a magyar krónikák. Volt Neki neve is, de állítólag az ifjú csak így nevezte. Azt azért vegyük észre, hogy a TATA szinonim megfelelője a PAPA! (Általában figyeljünk oda a szinonim kifejezésekre, mert meglátásom szerint a magyar nyelvű népek nem véletlenül tartogattak mindenre annyi kifejezést. Egyszerűen utálták ugyanannak a dolognak mindig ugyanazt a nevet adni, így eljátszadoztak a szinonim kifejezésekkel. Kényelmetlen téma, de gondoljuk végig, miért szék a szék, melyik testrészünk illeszkedik hozzá, amikor használjuk, milyen szógyökkel rendelkezik a szék-ely népnév, és akkor ehhez képest, ennek miféle szinonim megfelelője a VLACH, akikkel akkoriban tele volt Erdély. Hát, nem oláh, az biztos! És gondoljuk végig azt is, miért van az, hogy Egyiptomi ábrázoláson az egyik istenség ül/székel, míg a másik lép, megy(er)!) Na és egy utolsó példa a "pogány" szó. Eredeti jelentése "falusi, vidéki, paraszt, földműves", és több is akad, de gondoljuk végig, miért mondja Anonymus, hogy "Szkítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak...Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig...Szcítiának első királya Mágóg volt...és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet." DENT jelentése mind a mai napig - hogy stílusosak legyünk - FOG, ami a POG-ány szó gyöke. Igen ám, de "fog" egy másik jelentésben TART, és ezzel máris kilyukadtunk Tar/Szár Lászlóhoz, aki Árpád-házi herceg volt. TAR viszont egy másik jelentésben KOPASZ, ami már Koppány nevéhez vezet, meg az egyiptomi földisten, KEB, GEB nevéhez, akit neveznek ÁRPÁD-nak is. Játék a betűkkel? Mert "nyelvében él a nemzet"?

A nyugati történetírás üdvöskéje, NAGY KáRoLY sem létezett, Illig elmélete szerint, ellenben abban az időben uralkodott egy Magyar NAGY KiRáLY, akit igen erősen igyekeztek kiiktatni az akkori történelemből. Egy magyar NAGY KIRÁLY, aki még a magyarokra vadmacskaként fújó nyugati krónikák is APOSTOLI jelzővel illetnek, a világon egyedül álló módon, és akinek apját mára csak GÉZA néven ismerjük, ám e név eredetije a nyugati feljegyzések szerint is JESSE, miközben a JÉZUS név egyik írásmódja az ISS, s mint tudjuk, a hunok is már Jézus hitűek voltak, nyilván leszármazóik is. (Egy magyar Nagy Király, akinek Szent Koronája minden kétséget kizáróan feltűnik azon a festményen, ami Nagy Károly koronázása címen mai napig létezik?) Aligha nem ezért kell olyan makacsul tagadni még a rokonság gondolatát is Attila és Árpád között, hogy az ilyesmi véletlenül se tűnjön fel, még annak sem, aki esetleg gondolkodásra adja a fejét. S miután Jézus pártus származására is elég sokan utaltak már, amin persze a „tudomány” csak nevet, mindazonáltal makacsul tagadni kell azt is, hogy Attilának, Árpádnak, Szent Istvánnak bármi köze lett volna a Nimród leszármazóiként nyilvántartott pártusokhoz. Hogy a magyarok egyik felének a PÁRDUC volt a jelvénye, ami olyan gyönyörűen rímel a PÁRTUS szóra, s hogy a magyar szüzek viselete a PÁRTA volt? Na és? Hogy e szó jelentését, meg a viseletet magát, s a kettő közötti nyilvánvaló összefüggést magyar nyelven gyönyörűen magyarázni lehet? Na és? Hogy a másik felének az oroszlán volt az úgymond totemállata? Na és? Hogy a Régi Kelet eredeti népei, akik később Egyiptom államalapítói lettek, szintén PÁRDUC és OROSZLÁN nép voltak? Na és?? Hogy a régi Egyiptom területén, sőt, Kánaán területén hemzsegnek a szkíta emlékek? Na és? Hogy Kánaán neve lehetett akár KANNA-AN, ami egyértelműen a Vízöntőre - asztrológiai jele a korsó, amfora -, meg ellentétpárjára, az Oroszlánra utaló név, s hogy egyetlen-egy, vízzel bőségesen ellátott, termékeny hely közel s távol azon a vidéken, a kopár sivatag közepén, és mi értjük, miért hívják így? Na és? Ja, és ott is "pogányok" laktak? Csak nem "földműves" népek, akik kannában tartják a vizet? És vajon lehetséges, hogy ha már ilyen buja termékenység vette őket körül, akkor a "pogány" jelzőnek köze lehet a "fogan", "termékenyül" kifejezésekhez? És Nagyboldogasszonyhoz a Vízöntő jegyében? A csudába! Minden mindennel összefügg, de MAGYARUL?? Na és???

A Római Birodalmat és Bizáncot manapság előszeretettel emlegetik Nyugat-római, meg Kelet-római Birodalom nevek alatt, de közben kiderült, hogy ilyen sosem létezett. A római meg a bizánci császár nemhogy társuralkodók nem voltak, de egyenest meg tudták volna fojtani egymást egy kanál vízben, és még a hitük is KÉT KÜLÖN HIT ÉS VALLÁS VOLT. Ráadásul ez a birodalom összeomlott a MAGYAR ATTILA KIRÁLY halála után 23 évvel, különös módon épp akkor, amikor az évszázadok óta ezen a területen lakó szkíták valami oknál fogva nem tudtak nagy királyt adni a nemzetnek.

A magyar NAGY KIRÁLY - AKI APOSTOLI - országában, a világon egyedülálló módon, két érsekség jött létre – mindenhol máshol egyetlenegy, mert minden keresztény országnak egyetlen érseke van. Ez a két érsekség az esztergomi, az ország nyugatabbi felén, valamint a kalocsai, az ország dél-keleti részén, Bizánchoz jóval közelebb.

A magyar király KORONÁJA, akár az egyiptomi királyé, két részből állt. Egy alsó, vörösebb színű, görögnek tűnő felirattal, valamint egy világosabb, latinnak látszó felirattal. Egyiptomban a hasonló jellegű korona azt hirdette, hogy viselője Észak-, és Dél-Egyiptom ura, egy személyben. Ezen kívül a magyar Szent Király országában, ahol szokás volt A BENNE LAKÓ ÚRRÓL ELNEVEZNI A HELYSÉGEKET, TALÁLUNK EGY PÁPA NEVŰ HELYISÉGET, elég közel a koronázó városhoz, Esztergomhoz. Hogy a latinnak látszó nyelvű, világosabb korona azért van felül, mert magasabb, égi hatalmat képvisel, s erre rímelve a koronázó város is a „latin” oldalon van?

Vajon miért?

Hogy a sötétebb, alsó korona, a sötétebb bőrű mediterrán népek nyelvén látszik beszélni, míg a felső, világosabb az északi, fehér bőrű népek képviselőjének tűnik? Na és? Hogy a régi görög nyelv könnyen összetéveszthető a pártusok nyelvével? Na és? Hogy Nyugat-Európa ősi lakói, az etruszkok ragozó nyelven beszéltek, akárcsak a sumérek, meg a magyarok, ami nyelvnek rengeteg jellemzője benne maradt a latin nyelvben, sőt, ők adták a latin írásjeleket, és kultúrát? Na és?

Hogy az Árpád-házi királyok mindegyike váratlanul, és megmagyarázhatatlan körülmények között halt meg? Na és?

Pap Gábor tér ki arra az érdekes kérdésre is, hogy amikor a krónikák állítják, hogy István király német – germán – lovagokat hozott az országba, valójában annyi történt, hogy egy olyan nációból való testőrséggel vette körül magát, aminek NEM VOLT ÉRDEKE ELMOZDÍTANI ŐT A TRÓNJÁRÓL. Kérdezem én: Ha akármilyen név alatt létezett volna akkoriban germán érdekeltségű birodalom, akkor a germán lovagok valóban a „barbár” magyar királyt védték és szolgálták volna????

Arra, hogy pontosan ki lehetett Koppány, még nem találtam választ. Pontosan nem. Neve azonban gondolkodásra késztetett. A krónikák alapján tudjuk azt is, hogy amelyik fejedelmi személyt a nép szerette, arról olyan legendák maradtak fenn, melyek egyértelműen hangot adnak ennek a szeretetnek.

Koppány neve azonban mintha gúnynév lenne.

KOPPAN.

Ez lehet KOP-PÁN, „megfakult Nap”, „régi Nap” (KOPOTT PÁN) jelentéssel, és akkor egy letűnt fejedelem, egy egykori NAPKIRÁLY viselte. KOPPAN – mert magasról zuhan le - ahogyan a lenyugvó Nap teszi. Ugyanakkor a „koppan” használatos „hoppon marad” értelemben is, de koránt sem sajnálkozva, hanem épp ironikus, kissé gunyoros hangvételben, vagyis a neve egyáltalán nem utal arra, hogy népe sajnálkozott volna miatta, legalább is a fennmaradt iratokban nem, persze ez nem jelent semmit, hisz a népdal, az népdal, a népművészet meg népművészet, s ezek mind arra valók – mint tudjuk -, hogy az igazságot, a valós történelmet, szájról-szájra szállva, megörökítsék.

A Koppány-kérdést függőben hagyom, de nem tartom kizártnak, hogy az a bizonyos Koppány elleni harc valóban 1000 körül zajlott, és Szent Istvánnak semmi köze nem volt hozzá.

Adós vagyok egy magyarázattal.

Fentebb ígértem, megmagyarázom, hogy miért is nem törődtek a magyar(szívű) írnokok a pontos datálással. Nos - saját meglátásom, amit még kicsit csiszolgatni kell -, leírásaikban afféle jelképeket jelenítenek meg, melyek csillagképekkel, csillagképek állásával hozható összefüggésbe, s így a hozzáértő könnyedén kiszámolja, melyik esemény pontosan mikor is következhetett be. Mondom, ez csak egy gondolat, amit még bizonyítani kell, de ahhoz előbb elmegyek csillagászatot tanulni:)

Hozzászólások



Nem, kedves Felebarátikérdés...

...olyan próféta - amennyire tudom -, nincs:) Mert a világosság csak a sötétségben fényeskedhet:)

Még nem kezdtem bele a csillagászatba, most egészen mást tanulok, de a csillagászatot mindig szerettem, azért egy-két dolog ragadt rám:)))

Érdekes ám, gyerekkorában az ember mennyire tisztában van a küldetésével, azzal, amiért a Földre jött, legalább is én 14 éves koromig mindig azt hajtogattam, hogy csillagász leszek, vagy régész. Aztán nem lettem egyik sem, az életem teljesen másként alakult, és cseppet sem bánom, de most sokat adnék érte, ha végül csillagász is, meg régész is lehetnék:)) Mert ha valami a világon érdekel, akkor az ez a kettő, s minden, ami ezek vonzata:)

Gyanítom, hogy Te sem véletlenül kérdezel rá épp a legjelentősebb hangzókra:)))

Az N elég kényes betű, pontosabban arról is ódákat lehetne zengeni.
Először is régen gyakorta keveredett az M betűvel - Isten szavunk használatos volt Istem alakban is -, a sumérek - azaz Ku-MaH-GaR-ok - pedig, főleg miután nyelvül kicsit változott az asszír időkben, ANU néven nevezték istenüket.

ONE, UNO a mai napig EGY jelentésűek a különféle nyelvekben.

Meglátásom szerint az N, M betűk az Univerzumot, azon belül is a női minőséget képviselik - AN(Y)U, MaMa.
A római korban létezett egy istenasszony, MA név alatt.

A sumér eredetmonda szerint a Hold szülte a Napot - NaP szavunk mássalhangzói egyszer az N, aztán az F-fel egyenértékű P, tehát gyakorlatilag aNu-Fia. FÉNY szavunk ennek fordítottja, Fi-aNu.

Egyszóval ISTENANYA betűje az N, én úgy gondolom:)



Keisla

Bekesseg nektek!

Kedves Keisla,

koszonom az ujabb elemzest, mar csak az 'N' beture vagyok kivancsi, mit lehet tudni rola.

Belekezdtel a csillagaszati ismeretek kostolgatasaba? :)

"...amikor is a Nap a legalacsonyabban jár, a fény a legkevesebb, és ekkor születik Jézus, a legnagyobb sötétségben Ő a Napkelte..."-irtad.

A profetak kozott vajon volt-e olyan, aki "vilagossag" idejen kezdte kuldeteset?

Szep napot! :)



Kedves Felebarátikérdés!:))

Nem így kezdtem, de ez sem rossz módszer. A lényeg az, hogy kezdjük el megérteni a nyelvünket, mert most csak beszéljük, de fogalmunk sincs, mit beszélünk:))

Az A betű - ALFA - mindig KEZDET, ELSŐ, ŐS jelentésű. Azért nem találod, mert azt töröltem ki, miután elolvastad:)

Egyébként - ha már az A betűnél járunk -, Egyiptomban volt egy hieroglifa, aminek hangértéke ED. Elsőszülöttet, Egyszülöttet jelent, az Istenfiú neveként szolgált Keleten.

Ha ránézel, maga a kép egy KAR, és nem tartom kizártnak, hogy egymás szinonim megfelelőiként mentek be a köztudatba - Elsőszülött, és KAR, azaz a hieroglif ábrázolás teljes megnevezése. Iskariótes Júdás nevének elemzésekor jutott eszembe ez a lehetőség. ugyanis akkor tökéletesen érthető ez a név.

IS-KAR-IÓ-TES - IS = Első, legelső, fejedelmi, KAR = Elsőszülött, herceg, fejedelem, IÓ - Egyiptom istenőse, aki a mítosz szerint alapította Egyiptomot -, TES pedig a magyar törzs szó ( Baráth Tibor gyönyörűen elmagyarázza, hogyan lesz a törzs-ből TES. )Tehát Iskariótes = Királyi elsőszülött Ió törzséből, magyarán Ió törzsének fejedelme.

Kar-A jelentése pedig akkor szó szerint a legelső elsőszülött, vagy első az elsőszülöttek között.

Ha belegondolsz, ez az egyetlen hieroglifa gyönyörűen elmondja, kicsoda Jézus. Felkar és alkar, felfelé forduló tenyérrel előre nyújtva. Ez a mozdulat az, amivel KÉR, ha üres a tenyér, AD, ha a tenyéren van valami. Kér, és nem parancsol. KAROL - ölel, mert szeret, de FEL is karol, azaz véd, óv, támogat. KAR visszafelé olvasva RÁK, ennek ellentét párja a Bak, amikor is a Nap a legalacsonyabban jár, a fény a legkevesebb, és ekkor születik Jézus, a legnagyobb sötétségben Ő a Napkelte.

Azt hiszem, szimbólumokban gondolkodni sokkal egyszerűbb, mert millió dolog köthető egy-egy ábrához, de nem kell magyarázni, csak ránézel, és mind a millió eszedbe jut. Na, idáig még fejlődhetünk:))))



Kedves Jimihendrix és Stefán!:)

Nagyon örülök, ha bármi újjal, hasznossal tudtam szolgálni:) Én köszönöm:)



Kedves Keisla Köszönet ezért

Kedves Keisla

Köszönet ezért a sok információért!Olykor 1000 liba legelt a bőrömön.Brutális.



Enti

Bekesseg nektek!

Kedves vagy En-ti,

koszonom a segitokeszsegedet.:)

Biztosan Keisla is vhogy igy kezdte, a szotarnal, lehet, hogy elfogadna teged tanoncnak!:)))
Komolyan mondom, tehetseges vagy! :)))

Szep estet! :)



Keisla

Bekesseg nektek!

Kedves Keisla,

"...a KOR-t - idős mivoltot -, másrészt a hajnalt - újjászületést, a FÉNY megérkezését jelölik, hisz EZ A TUDÁS SZIMBÓLUMA..."

koszonom a magyarazatot.
Vhol mar irtal az 'A' beturol is, csak nem talalom, melyik topikban.
(A torok 'kara' szonak masik jelentese is van: (szaraz) fold. Erdemes belegondolni. Nekem egy hajo jutott eszembe igy hirtelen.)

Szep estet! :)



Kedves Fafnirmaid!:)

Nagyon kedves Tőled, köszönöm.

És külön megköszönöm, hogy időt szakítottál nálam az olvasásra:)

Hasonló jókat kívánok Neked!:)



Kedves Felebarátikérdés!:)

A válasz végtelenül egyszerű.
Ahogyan volt egy ősnyelv, úgy volt egy ősvallás is - a kettő elválaszthatatlanul összetartozott -, s a ma élő vallások mindegyike az ősvallásból eredt.

Nevetni fogsz, de a vallás lényege anno - mára ez nem igaz, épp ezért nincs egyensúly, és ezért kapnak a vallások egyre kevesebb figyelmet -, a kapcsolat megteremtése volt azzal a bizonyos "minden, ami láthatatlan" világgal. Hisz IS-TEN-ből mi most csak azt vagyunk hajlandóak elfogadni, amit látunk.

Régóta mondom, hogy a Biblia eredetije nem volt más, mint spirituális kézikönyv.
A spiritualizmus lényege pedig az energiák érzékelése, és kezelése.

Mivel a megvilágosodás a cél, aminek egyértelműen a Nap a jelképe - TUDÁS jelkép -, s ha megnézed, nyelvünkben is, a tudással, ismerettel kapcsolatos mondások mind a fényre hivatkoznak - rávilágosodtam, hogy..., eszembe villant..., világosság gyúlt az agyamban... -, a tudást a különböző korok a Nap köré épített szimbolikával jelképezték.

Egyiptomban a Napnak három megjelenési formáját tisztelték, a reggeli (újszülött), a déli (ereje teljében lévő), valamint az esti, lenyugvó Napot. Mindháromnak külön nevet is adtak.

Ezek közül a KORÁN a reggeli, felkelő, ébredő napra utaló kifejezés, amikor is VILÁGOSODNI KEZD, megszületik a fény. A magyar nyelv ÖREG-ként ismerte a Napot - mint férfi természetű megtermékenyítő erőt, ami az ÉLET őse -, ebből lett a REG, REGI, REGIA cím. JÓ REGGELT annyit tesz: JÓ ÖREG KELT. Ez olyan örömhír volt, amit minden napon szívesen adott át egyik ember a másiknak, hisz a Régiek még az ÉLETÉRT, nem az élet ellen éltek, s minden, ami az Életet támogatta, fontos és szeretni való volt számukra.

KOR-a, KAR-a szótövek tehát egyrészt a KOR-t - idős mivoltot -, másrészt a hajnalt - újjászületést, a FÉNY megérkezését jelölik, hisz EZ A TUDÁS SZIMBÓLUMA. A török nyelvben például KARA "fekete" jelentésű, hiszen az ifjú Nap a sötétségbe érkezik, csak sötétben fényeskedhet.:)

Tehát szerintem itt keresendő a válasz a kérdésedre.
Mindenképpen a Fény jelképezte tudásra, a megvilágosodásra utal a KORÁN neve - magyar ésszel gondolkodva:)



*

Mély tiszteletem elszántságod, tudásod és elköttelezettséged iránt! Élvezettel olvastam minden sorodat.
Áldott napot! :)



Kedves 1/2 Barát

Mivel nekem ismereteim és tapasztalataim is vannak egyben, ezért merek segíteni.

Megnéztem a magyar értelmező szótárban a koran szó jelentését.

Két részből tevődik össze a szó.

kor: a történelem vmely időszaka.

an: -an/en hat-rag, Vmilyen következménnyel járó módon. Sértően. Vmilyen mértékben. Túlságosan.

Tehát, a koran szavunk, a kort túlságosan sértőt jelenti.

Vagyis az ősmagyarok Istenét sértő szó.

Remélem sikerült segítenem.



Keisla

Bekesseg nektek!

Kedves Keisla,

koszonom szepen a valaszt. En a te sajat velemenyedet kertem es kerdem ezutan is, halas vagyok a segitsegedert, mert nekem is nehez osszerakni a puzzlet egyedul. Neked ismereteid nekem tapasztalataim vannak, lesz belole vmi.:)

Igen, fontos tudni a multat. Mostmar csak azt szeretnem tudni, hogy milyen kullembeli hasonlosag ill. azonossag lehetett, a magyar kabarok es cserkeszek kozott? Ugyanis az az egyszeru keleti ember nem hagyja am annyiba, mikor megtudja, hogy nem egy cserkesszel beszel, hanem egy magarral(igy ejtik), es a vonasokkal jon, hogy milyen nagy a hasonlosag magar es cserkesz ember kozott.

Kedves Keisla,
megtenned, hogy kielemzed azt a magyar szavunkat, hogy 'koran', mert biza veletlenek nincsenek, es engem erdekel, hogy miert hivjak az Iszlam Szent Konyvet epp igy?
Arabul a kara'a szogyokbol szarmazik, ami olvas/recital jelentest hordoz.

Isten aldasa munkalkodasodra!

Szep napot! :)



Kedves Felebarátikérdés:)

Köszönöm, hogy eszembe juttattad ezt a témát, évekkel ezelőtt már sokat foglalkoztam vele, és mostanában is épp témába vágó:)

Tényleg csak a saját véleményemet tudom elmondani ezzel kapcsolatban. A magyar nyelvben ez a szó - cserkész - valaki olyat jelent, aki kóborol, tekereg. A magyaroknál is van csoport, akik hasonló névvel rendelkeztek, ők a KABAROK, kóborok, és ha megnézed, a cserkesz népet együtt is említik a KABARDOKKAL, akikkel még nyelvük is rokon.

Ezekről a kabaroknak nevezettekről tételezem én fel - amiről már beszéltünk -, hogy egykor elmentek a Kárpát-medencéből, aztán Árpádék idején visszatértek. Persze több helyütt is letelepedtek, mielőtt végképp hazajöttek, évszázadokig tartott útjuk keletről hazáig, s bárhol jártak, maradt utánuk egy-egy csapat, akik nem követték a hazatérők útját. Ezek a leszakadozott néprészek a mai napig ott élnek, ahol úgymond "hagyták őket" a többiek, csak időközben elvesztették eredeti nyelvüket. Véleményem szerint Julianus barát is egy ilyen "ott maradt" magyar népet találhatott, akik akkor még - vagyis 800-1000 évvel ezelőtt magyarul beszéltek.

MIvel valaha egy nép voltak a kabarok, és például a cserkeszek - de a cseremiszek is -, mindegyikük népnevében a "kóbor" egy-egy szinonim megfelelőjét fogjuk megtalálni, ami nevet ez a népcsoport egészen addig viselte, míg haza nem tért. Onnantól eredeti népnevüket viselték, úgymint matyó, palóc, barkó, bár a barkók neve tulajdonképpen anagrammája a kabarokénak:)

Még egyszer köszönöm a kérdést:)



Keisla

Bekesseg nektek!

Kedves Keisla,

szerinted miert van az, hogy ha egy magyar arra adja a fejet, hogy megprobaljon keleti emberrel az o anyanyelven beszelgetni, akkor az az egyszeru, keleti ember azonnal, az elso mondatnal beazonositja a magyar "tajszolast" vagyis akcentust? De nem magyarnak, hanem cserkesznek hisz!
Mi koze a magyaroknak a cserkesz(ekezet nelkul) nephez?
Velemenyedet elore is koszonom.

Szep napot! :)



Kedves Kila...

...köszönöm, hogy rászántad az időt:)