2011. április 18. hétfő - 10:49 | beküldő: Kikerics
Kedves Társaim!
Írtam egy levelet néhány perce, de nem ment át. Ez sem véletlen?
Még egyszer nekikészülök, annyira szükségem van támaszra, vígaszra, tanácsra.
Még nem mondtam el senkinek.
Már elég öreg vagyok ( 41) és amikor már nem számítottam rá, megfogant bennem egy élet.
A férjemmel elkezdtünk számolni ( !?) már ez is téboly, és oda lyukadtunk ki, hogy a hitelek-kiadások-mindenek és a csekély kis pénzünk újra nyomorba visz bennünket, mint a lányunk születésekor.
Én, aki valaha annyira hittem az életben, teljesen elvesztem. Már nem tudom, hogy mit is akarok ( pedig annyira vágytam egy kisbabára). Az őrület határán vagyok, sírok és nem tudom abbahagyni, valamit dönteni kellene, de béna vagyok.
Hogyan neveljük fel? Így is alig boldogulunk. Már nincs hova összehúzni magunkat.
De hogyan élhetnék egy percig is tovább, ha nem vállalom? Hogyan néznék a tükörbe?
Egy élet, és mérlegelünk, már most megvetem magam. Miért kerültem ilyen helyzetbe?
Hogy lehet ebből jól kijönni?
Másfél millió forint kellene, kifizetnm a hitelek zömét és megnyugodnék. Ezen múlik egy élet? Hihetetlen.
Ki segít? Hogyan, hová lépjek? Még elmondani sem mertem senkinek. Még orvosnál sem voltam.
Mit nehezít még rám az élet?
Segítsetek!
K. , aki valaha tudta, mit akar.
- Kikerics blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 673 olvasás
-
Hozzászólások
Hogy vannak-e véletlenek, nem
Hogy vannak-e véletlenek, nem tudom. Szerintem minden történésnek megvan az oka. Mi anno 5 évig hiába próbálkoztunk. Hogy nem sikerült, annak nem emberi okai voltak. Nehéz helyzetben vagytok, de a döntés a tiétek, tanácsot nem lehet adni. Szildikóval teljes mértékben egyet értek.
Még egy dolog jutott eszembe. Nagyanyámék cselédsorban éltek, nagy szegénységben egy uradalomban. /Tudom, az akkori állapotok nem hasonlíthatók össze a mostanival, de talán a lényeg igen./ Hét gyereket neveltek fel, mikor nagyanyám közelebb az 50-hez, mint a 40-hez ismét várandós lett. Náluk nem volt döntési lehetőség. Megszülte - apámat. Én hálás vagyok nekik érte, a sírjuknál ezt minden alkalommal elmondom.
Egyszerűbb lenne
Egyszerűbb lenne elfogadnod.
Éld azt a szerepet, hogy kismama vagy és feleség. A korábbi csak feleségnek meg kell halnia. Nincs mese. Az élet mindenhonnan rád köszön. Ha majd kezedben tartod, máshogyan látod, de ezt te jobban tudod nálam. Talán azért ez a sors ajándéka, hogy ismét megéld a jelent, hogy ismét eljöjjön hozzád a nagybetűs Élet, még akkor is, ha sok mindent fel kell adnod.
Megijedtél, úgy gondolom. Mit fogunk enni, ha én nem keresek, ez jár benned? Írták lentebb, hogy teher és csak annyit kapsz, amennyit elbírhatsz. Legyél nyitott a megoldásokra, és beköszönt hozzád. Bízzál ismét abban, hogy így lesz, mert így lesz. Ha figyelsz, és az eljövendő körülményeket is tárt karokkal várod, így lesz.
"Mindegy" mit teszel. Ha
"Mindegy" mit teszel.
Ha elveteted, gyászoljátok el mind a ketten a férjeddel. Ez nagyon fontos amiatt, hogy egy más szinten ugyan, de tovább tudjatok együtt élni. Gyászoljatok, és vállaljátok a felelősséget a döntésetekért! A gyerek lelke nem haragszik azért mert el kell mennie. Ő ezt általában tudomásul veszi, és vállalja.
Ha úgy döntötök, hogy megtartjátok, akkor a hitet, és a bizalmat szükséges megerősítenetek. Magatokban, a sorsban. Hogy minden rendben lesz.
Szia,
Isten nem mér ránk olyan terhet, amit nem bírunk cipelni. Amikor úgy érzed elvesztettél valamit, az jól van úgy. Teret kell adni egy másiknak. Gyakran amikor kérdéseinkre, imáinkra azt hisszük nem kapunk választ, csak épp akkor vagyunk süketek, mert az Ég akkor is üzen: Türelem, várj.
A könnyek a tisztulás jelei. Valamit el kell engedj. Csak úgy léphet új az életedbe/életetekbe. Ha magunktól nem engedünk el valamit, akkor kellemetlenségek közepette úgymond "kényszerítenek" rá. Engedd el a szük(ös)séget és szegénységet, hogy helyébe léphessen a bőség. Bár az új Életke benned, ennek egyik jele. Nyisd ki a két kezed, hogy áramolni tudjon az energia.
Egy blogom végére ezt írtam(azt hiszem ide is remekül illik): Ha Isten adott báránykát, ad hozzá legelőt is. Csak higgy, higgyetek! :)
Kívánok Nektek Bőséget az életetekbe! :)
Szeretettel,
Zsu :)
Szia!
Tudom milyen nehéz helyzetben vagy. Én 6 évvel ezelőtt éltem át ugyanezt, de engem elhagyott a gyerekem apja. Nekem már lehetőségem sem volt mérlegelni,mert már késő volt ahhoz. Senkinek nem kívánom,hogy átéljen hasonlót de hidd el ez egy csoda. Olyan a kisfiam, mintha egy angyalka lenne, még kinézetre is. Utólag megvetem magam azért, hogy mit meg nem tettem volna, hogy ne szülessen meg. Akkor már a két nagyobbik gyerekem megvolt. Én sem voltam könnyebb helyzetben, de melletted ott áll a férjed. Nem akarlak rábeszélni, de mindennél többet ér egy Élet és ha van egy olyan Társad, aki mindenben támogat. Úgyis Te döntesz, a Te életed. Nagyon gondold végig, és inkább a szívedre hallgass. Szép napot!