Macska-álom

Szenvedélye-M

Álmomban dó-re-mi-fá hangokat énekeltem. Szürkült. A külváros kapujában álltam.
Hozzám lépett egy idős asszony. Ekkor dúdoltam a ré-t másodszor. Mindenféle bevezetés nélkül azt mondta nekem, hogy tartsam magamban a szenvedélyemet. Ne eresszem ki, ne éljem át, bárhogy vágyok is rá egészen addig, míg fekete macskákat nem látok felém jönni. Sokat. Rengeteget. Egyszerre, egymás után.

Nem tudtam mire vélni a történetet. Vártam a macskákat. Őriztem a vágyamat, s bevallom gyakran szenvedtem tőle. Továbbra is énekeltem a dó-re-mi-fá hangokat. Megtanultam transzformálni, babusgatni, ringatni, dédelgetni a bennem lakozó szenvedélyt.

Egy éjszaka erdei túrán vettem részt egy számomra addig ismeretlen csoporttal. Egyedül sétáltam egy náddal benőtt, mocsaras dombvidéken. Sötét volt. A zöldeskék levelek halkan susogták a dó-ré-mi-fá-t; a szívemnek ismerős dallamot. Hirtelen, a semmiből fekete macskák bukkantak elő. Egy-kettő-három-négy... fehéren világló szempárok meredtek rám. Kormos, cirmos talpak rótták a poros csigautat. Szívem hevesen vert. A fülem zúgott. Vérem egész testemben lüktetett. Perzselt. Szédültem. Tudtam, hogy most, eljön a Férfi.

S jött. Közvetlenül a macska-sereg nyomában. Épp olyan volt, mint álmaimban. Kábultan vártam bálvánnyá meredve. A nőnek igaza volt... Eljött Ő, eljött az éjszaka.

A féltve, fájdalmasan őrzött szenvedélyt tenyeremben adtam át neki. Közel lépett hozzám. Szó nélkül, mosolyogva átölelt. A mellkasára simultam. Jó "nem érzés" volt. Elvesztem, szétoszlottam, atomjaimban a térbe visszahulltam. Üressé, teljessé váltam. Csupa, csupa vér lett minden. Betakart, elöntött bennünket a bíborvörös szenvedély.

Szenvedély,
macskaság

Címkék:

Hozzászólások



Édesek. :-)

Pont ilyen az életem. :-)
Dó-ré-mi-fá nélkül, hála az égnek. :D
Vagyis most gondoltam csak bele, hogy mennyire hálás is vagyok. :-)
Köszike, ég! :-)