Kozma Szilárd: A fogamzás mágikus titkairól II.

Kozma Szilárd, gyakorló asztrológusi megfigyeléseimből:

A magzatfoganási lehetőségekről, a fogamzás mágikus titkairól

Az ember nem csak a fizikai létével, biológiai felépítettségével és öntudatával, hanem az egész (spirituális és kauzális) létstruktúrájával: EGÉSZ LÉNYÉVEL egyéni és faji és sorsával, leképezi az egyetemes létezést, a teremtést, mivel nem csak teremtett lény, hanem a mágikus erejű életképzelete által, teremtő lény is egyben. Nem csak mikrokozmosz, hanem mikrotheosz is, ahogy Hamvas Béla írja. A baj csak az, hogy a kisisten mellett a kisördög (a karma) is ott van bennünk, és miközben mi azt képzeljük, hogy az értelmünk és az akaratunk irányít, a kisördögünk manipulál a háttérből, és ez még nem elég, de ráadásul szabadon és automatikusan használja az isteni eredetű mágikus képességeinket. És ez által olyan, igazából komolyan soha nem kívánt, káros eseményeket és hátrányos életkörülményeket idéz be sorsunkba, amelyek sokasodva, végül is, a karma-szabadítást célzó sorsdrámáinkból sorstragédiává változtatják az életünket.
Miről is van szó tehát? Miközben modern asztrofizikának köszönhetően végre lemondtunk a makrokozmoszról alkotott középkori babonáinkról és az újkori mechanikus elképzeléseinkről, a spirituális világ felépítettségéről még mindig a különböző vallások és az erős misztikus – mitologikus befolyásoltság alatt álló metafizikák valóságképeivel vagyunk kénytelenek beérni. Holott, a Hermész Triszmegisztoszi kinyilatkoztatás, ami szerint „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami kint van, ugyanaz, mint ami bent van.”, egyetemesen érvényes. Ezért, mindössze annyit kellene tennünk, hogy miután a természettudományok segítségével a fizikai – természeti világról, vagyis a kinti világról végre egy eléggé megbízhatóan ellenőrizhető képet kaptunk, abból amit lent és kint, tehát a fizikai és a biológiai területeken felfedeztünk és megismertünk, vissza kellene következtetni mindarra, ami fent és bent van.

Az asztronómiai és a biológiai világ majdhogynem azonosan analogikus (holisztikus) felépítettségéről és annak működési mechanizmusaiból, vissza lehet és vissza is kell következtetni a spirituális, a mentális és a pszichológiai világunk felépítettségére. A jelen tanulmánynak nem célja, hogy egy ekkora munkát elvégezzen, de az újkori és a modern asztrológia által felfedezett és felvetett központi létkérdésre: a Lilith gyűjtőnéven ismert abszolút-őserő eredetére, illetve a Lilith hatásának és természetének a követési – leírási lehetőségére mindenképpen megpróbálja a lényeges válaszokat megtalálni és felfedni.
A múlt század és évezred végére, a kvantummechanikai felfedezések segítségével megerősödött asztrofizika kimutatta, hogy minden galaxis középpontjában (És így a mi galaxisunk: Tejútrendszer galaxis középpontjában is!) egy – egy hatalmas Feketelyuk áll, amely nem csak azt a csillagközi port és törmeléket nyeli el a fénnyel együtt, amely a gravitációs terébe kerül, hanem olyan nagy és erős csillagokat is, mint a mi napunk, feltételezhetően a hozzuk tartozó bolygókkal együtt. Ugyanakkor, a legújabb tudományos számítások szerint a világegyetem még sem az őt alkotó kb. 30 milliárd galaxis középpontjában álló feketelyukának lesz az áldozata, hanem őt e csillagűr megsemmisítő vonzáskörétől távol tartani hivatott folytonos expanziójának. Az egyes galaxisokat, a bolygórendszereket (Pl. a Naprendszert) és magukat a bolygókat is összetartó egyetemes gravitációs erőnél, létezik tehát, egy vele egyenesen ellentétes erő, az un. Huble-erő, amely ezeket az anyag-rendszereket egymástól elnyomja – eltaszítja. Ez az egyetemes kozmikus expanzió, a mai tudomány álláspontja szerint, 12 évmilliárd múlva, oda fog hatni, hogy megbomlanak a csillagrendek, az őket alkotó csillagok és bolygók anyaga széthull, a az egész kozmikus világegyetem szétszóródik és egy híg masszává változik, amit aztán, a nagy központi Feketelyuk lassan beszív és eltüntet. – Minthogyha csak a több ezer éves védikus irodalom elevenedne meg e tudományos elméletekben, illetve, az nyert volna tudományos bizonyítást a modern kor legpontosabb és legmegbízhatóbb (mivelhogy materiálisan ellenőrizhető) tudományában. És hogy milyen köze van mindennek a mi parányi kis élettörténeteinknek ezekhez a nagy távlatokhoz, illetve mindössze a Naprendszer bolygóit és a nappályával egy irányban található 12 konstelláció viszonyrendszerén belül mozgó, kauzális (Nem jósoló!) asztrológiához?
- A válasz nagyon egyszerű: Amiként nem csak a fizikai világegyetem és nem csak az egyes galaxisok közepén található egy – egy hatalmas fekete lyuk, hanem kisebb feketelyukkal úgymond tele van tűzdelve minden galaxis és az intergallagtikus tér is, úgy minden egyes emberi személyen belül is létezik egy – egy spirituális feketelyuk, aminek az egyéni természetét és a színezetét (karakterét) a személyi horoszkópok segítségével tökéletesen ki lehet mutatni és a horoszkópban való pozíciója segítségével nagy mértékben le lehet írni.
Ezért, a személyi horoszkóp-értelmezés segítségével történő, spirituális fejlődési sorsprogramunk feltárása nélkül, vagyis a negatív karmikus meghatározódások megismerése és tudatos feloldása nélkül, képzeletünket és gondolatainkat, de érzelmeinket és tetteinket is, a tudattalan szellemvilágunk legmélyebb rétegeiben rejlő, a horoszkópban a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett sóvárgásaink, irracionális vágyaink, szorongásaink és félelmeink, vagyis a tudattalan és önkéntelen negatív késztetéseink: életellenes (pl. magzat-és gyermekellenes), személyiség-ellenes, vagy sors-ellenes (Isten-ellenes) ambícióink befolyásolják - manipulálják.
Hiába képzeli magát az ember tudatos és értelmes lénynek, képességeinek és tehetségeinek a kiélési a vágya, ezek érvényesítésének a vágya és az általános emberi alapösztönök kiélési vágya, valamint a jellegzetesen emberi, szellemi - kulturális és anyagi - technikai megvalósítások iránti vágya és igénye mellett, a képzeletvilágát és így egész sorsát is, háttérből az anyai ági őseitől öröklött negatív szellemi - spirituális determinációk határozzák meg, befolyásolják és irányítják. És ezt anélkül, hogy az egyén erről tudna. Az anya ugyanis a lét-alap, de a folytonosság alapmatrixa is, és nem csak biológiailag, hanem spirituálisan is. Ezt abból az egyszerű tényből is kikövetkeztethetünk, hogy miközben az egyediséget, az egyedi jellegzetességeket adó férfiivarsejtek folyamatosan kicserélődnek, azok a női petesejtek, amelyek a biológiai eredetünket adják és az alap-genetikai struktúránkat meghatározzák, amellett, hogy százszor olyan nagyok és összetettek, mint a változó felépítésű ivarsejtek, már azelőtt kialakulnak és véglegesen készen állnak az édesanyáink petefészkében (nagyanyáink méhében tehát), mielőtt ők megszületnének! Magyarán: nem csak, hogy az anyáink szervezetében és aurájában (spirituális struktúrájában), nem csak, hogy az anyánk érzelem, gondolat és képzelet-világa által közvetlenül befolyásoltan alakultunk ki kilenc hónapon át embrió-magból megszületni képes emberkévé. Hanem minderre ráadásként, annak a petesejtnek a létrejöttéhez és kifejlődéséhez, amely az anyánk petefészkében várt évtizedeken át az apánk ivarsejtjére – a megtermékenyítésre - anyánknak a megszületése óta, és amit az apánknak az éppen "aktuális" ivarsejtje később megtermékenyített, még az anyai nagyanyánk szervezete, vérrendszere szállította az alapanyagot! Vagyis: ez, az egyéni létünk alapját képező anyai petesejt, amiből lettünk, az anyai nagyanyánk lelki és szellemi világának, aurájának – teljes anyai spirituális struktúrájának: tudattalan érzelmeinek, gondolatainak és képzelgéseinek a kauzális bélyegét viseli magán, még akkor is, ha férfinak születünk.
Nem csak azért haszontalan tehát minden, a szexuális kiegyenlítődési elmélettel egybe kötött unio mystica-ról szóló tantrikus és taoista tan, minden misztikus, vagy materialista koncepció szerint megírt szex bedekker és keleti szex - tanítás, mert a sikerorientált guruk és szerzők a szexuális élvezetek kicsikarási lehetőségeire, valamint a csábítóan zavaros és zagyva, "misztikus átélési" technikák vonzatára alapozzák tanaikat, miközben a szexualitást nem kapcsolják össze a lét és a teremtés metafizikai alapjaival és eredeti rendeltetésével. Ezért természetes hogy, úgy adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy mi lesz az utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolat esetében, amelyben a nő - vagy fiatal lány- nem akar gyermeket szülni, hogy közvetlenül, vagy rejtetten, de nem hajlandó az egyetemes teremtés első törvényével való együttműködésre, hanem egyenesen ellenkezik azzal. Minden olyan módszer és eljárás tehát, amely a nem kívánt magzatfoganás elleni védekezés gondolatából indul ki, szembeállásra buzdít a teremtés és a lét eredeti célját és rendeltetését szolgáló, teremtés első törvényével szemben, azzal a törvénnyel szemben, amely alapján a létnek lenni kell, a teremtésnek meg kell történni és a földi életnek folytatódnia kell – és ezen belül az emberi lényeknek – fenn kell maradnia, tehát szaporodnia kell mindenképpen. Ezért oly nagy erő és kivételes hatalom a teremtés törvénye, amely az egész fizikai világegyetemet is létre hozta, és amely szoros összefüggésben áll az Abszolútum, vagyis a megváltás törvényével. És ez akkor is így van, ha a világot, az életet és a létet az önző érdekeinek a górcsövén keresztül szemlélő ember ezt közvetlenül nem érzékeli.
És, mivel a hatás – visszahatás törvénye is létezik, természetes, hogy azzal szemben, aki a teremtés első törvényével szemben „védekezik”, maga a teremtés törvénye, vagyis az éltető szellemi energiákat és finom szubsztanciákat biztosító élet törvénye is „védekezni” fog... – Vagyis: azzal szemben, lassan, lassan, de megvonja az éltető energiákat, aminek következtében ilyen jellegű – misztikus – betegségeknek lehet az áldozata. És amennyiben az illető személy olyan nő, akinek kiskorú gyermekei vannak, akkor a gyermekei lesznek ennek az energia-megvonásnak az áldozatai. (Pl. diagnosztizálhatatlan immunrendszer gyengülés, ennek következtében erős fertőződések, rákosodás, vagy végzetes balesetek érik az utódokat.)
Mi legyen hát azzal a személlyel, aki tényleg szerelmes, vagy legalábbis szexuális harmóniában akar élni, de esetleg igen fiatal még, vagy más okok miatt nem szánta el magát a gyermeknemzésre, de ugyanakkor fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel, vagy tudományos trükkökkel sem akar "védekezni", egészségi elgondolásai, a vallásos, vagy spirituális meggyőződése következtében, a "teherbe esés", illetve a várandósági állapot ellen?
Nem minden nő van állandóan felkészülve és "bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de lehetséges biológiai fogamzás ellen. Olyan állapotban viszont, amelyben valaki fél a „teherbeeséstől”, nem lehet képes a szerelem és a szexuális aktus spirituális átélésére és akkor megint csak egy, többé-kevésbé "jó", szexuális élmény, vagy egy „szükséges rossz”-ként átélt esemény marad számára az egész párkapcsolat. És ekkor, a férfi is csak egyet-egyet "élvez", hogy más ilyen események jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelő kifejezéseket itt ne említsek. De még ez is másodlagos kérdés amellett, amit e probléma felvet. Az tudniillik, hogy metafizikai alapállás szempontjából, amennyiben a hitet egy olyan átélt és gyakorolt tudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és evidenciának (és használata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze nincs a hiszékenységhez, (vagyis a vallásos szentimentalizmushoz), bármilyen védekezési forma, vagy akárcsak a gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés" lehetőségét hivatott megakadályozni, érvénytelenné teszi az egyetemes léterőkkel való együttműködést és így az egész metafizikánk, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítő miszticizmussá, esetleg középkori dilettáns varázslók nevetséges okkultizmusává süllyed.
Azon Jóga-szekták elméleténél, amely a férfi magömlése teljes visszafojtásával, visszaszorításával vélik egy kalap alatt elintézettnek a dolgot, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárásokban való hit lehet irracionálisabb és nevetségesebb. És nem csak azért, mert pontosan ők, az Indiában rég óta csődöt mondott misztikus tanítások hívei - akik minden olyan probléma okát, amire valójában nem tudják az igazi (metafizikai és racionális) választ, a Karma törvényével magyarázzák - vétenek elsősorban a Karma törvénye ellen. Hiszen ezzel az ósdi mechanikus "védekezési" módszerrel a Sors és a Teremtés Törvényének beteljesedése ellen vétenek, vallásos kifejezéssel: ki akarják cselezni az Istent. Ráadásul a szexuális inger alatt álló, merev, vagy fél-merev férfi hímvesszőből kiszüremlő folikulin is tartalmaz bőségesen olyan férfi ivarsejteket, amelyek minden technikai ügyeskedés (coitus interruptus) ellenére, képesek a méhbe jutásra és a rájuk váró női petesejt megtermékenyítésére!
Nem hiába tettem idézőjelbe a teherbe-esés és a védekezés kifejezéseket. Ugyanis az a személy aki nem együttműködik az egyetemes (Isteni) törvényekkel, hanem még védekezik a KARMA TÖRVÉNYE ellen, annak egyszerűen nincs hite, csak vallása. Az nem rendelkezik egyetemes személyiségtudattal. Így nem tudja, hogy amennyiben ő nem csal a szerelemben, illetve, nem akarja valamilyen szinten átverni a partnerét – férjét, szerelmét, stb. – amennyiben nem spekulál, nem erőszakoskodik öncélúan sem tettben, sem szóban, de legfőképpen gondolatban senkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben az egyetemes törvények szellemében, nem erőszakoskodik még maga az Abszolútum (Isten) sem. Ez a Lét, amiben élünk, egy olyan rendszer, amelyben nincs megadva a lehetőség semmiféle külső hatalomnak (erőnek), hogy a felnőtti öntudattal – integrális személyi tudattal - rendelkező ember, úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes, határozottan fenntartott és szilárd szabad akarata ellenére.
A mai nők ráadásul, a tanulmányaiknak – tudományos, gazdasági, technikai, kulturális, stb. felvilágosultságuknak - köszönhetően és a társadalmi - közösségi tevékenységeiknek köszönhetően, egyrészt hamarabb „férfiasodnak” spirituális szinten mint régen, értve ez alatt, hogy a Szoláris én-tudatuk (termékenyítő tudatuk) hamarabb kifejlődik mint régen és elnyomja a Lunáris (anyai - megtermékenyülő) énjüket. Ennek a következménye az, hogy ma már a 3O éven felüli nők is képtelenekké válnak a spontán (természetes) magzat foganásra. Vagyis: a 3O éven felüli nőknél – Sőt: sok esetben már a 28 éven felüli nőknél is! – megszűnnek azok a veleszületett természeti automatizmusok, amelyek régebb biztosították a megtermékenyülési képesség megtartását még negyven – negyvenöt éves korig is.
Ezt, a manapság idejekorán elveszített természetes megfoganási képességet, már csak spirituális úton – pl. szintetikus horoszkópértelmezés segítségével - lehet helyrehozni, orvosilag nem. A méregdrága lombik bébi programokról is tudjuk, hogy csak 1O százalékban sikeresek, mindamellett a rengeteg lelki és fizikai megpróbáltatás és megaláztatás mellett, amin a házastársak át kell menjenek...
Amennyiben tehát nem akar gyermeket nemzeni és/vagy szülni egy felnőtt nő, mert úgy érzi, hogy még nem találta meg a szellemi élet-párját, vagy bizonytalanná vált a a férjének az iránta táplált szerelmét illetően, és ezért, egy "nem kívánt" gyermek megzavarná őt a spirituális fejlődésében (a spirituális személyi tudata elérésében), akkor, a fentiek alapján tudatosítania kell magában azt, hogy neki egyáltalán nem kell félnie a teherbeeséstől. Az egyetlen ok ugyanis, ami miatt egy józan (Nem érzelgős és nem önámító!), átlagos felelősség -tudattal: egy normális személyi tudattal rendelkező nő "teherbe eshet", az nem más, mint az ő, anyai ági női őseitől öröklött, véletlenszerű, vagy „korai” teherbe eséstől való nyílt, vagy rejtett, indokolt, vagy nem indokolt (irracionális) félelme, tudattalan szorongása.
Az egyetemes felelősségtudat vállalása segítségével határozott személyi és szellemi tudatot kialakító és így tiszta akaraterővel rendelkező nő már nem lehet áldozata a saját, vagy a partnere tudattalanjában tenyésző gyermek-ősképzeteknek (magzat - ősmintáknak). A tudattalanunkkal kapcsolatban álló asztrális léterők nem használhatják fel az életképzelete érvényesítésével másokat nem támadó és másokat a spirituális fejlődésükben nem hátráltató nőt egyszerű "szülő edénynek" de a férfit sem, egyszerű (fizikai) megtermékenyítő eszköznek, önkéntelen "donátor”- apának.
Ez tehát a különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között. Ugyanis az a nő, aki tudatosan, felelősségteljes szeretettel engedve természetes vágyainak, létrehív magában, vagyis a tudattalanjában rejlő teremtőerők révén egy új emberi lelket, az ő jövendő gyermekét, annak a szerelmi aktus természetes következménye, vagyis a gyermek materializálódása: áldás. Ugyanakkor annak, aki találomra, egyetemes tájékozódási készség és átlátszó életvitel nélkül, önmagával és másokkal az öncélú élvezetek minél nagyobb méretű és számú kicsikarása érdekében, öntudatlanul is erőszakoskodik mind a szellemi és mind a lelki szférákban egyaránt, tehát aki felelősségtudat nélkül éli meg életének ezt a legfontosabb részét, annak tudatában természetesen teherként jelentkezik egy esetleges gyermekfogamzás.
A probléma abban áll, hogy a materialista koncepciókon alapuló tudomány által félrevezetett ember (nő), már el sem tudja képzelni, hogy pontosan a gyermek képzetet félelmében és az erőszakosan magától elhárítani akaró gondolkozása közben létrejött negatív gondolatképek mind, de mind behatolnak ("lesüllyednek") a tudattalan képzeletvilágába, amely nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív érzelmek inger-hatásait érzékeli (még ha diszharmonikusak is azok). És a nő anyai teremtő képzelete, az érzelmi ingerekből származó energetikai töltet segítségével, azok hatására hozza létre a mentális, az asztrális és az éteri dimenzióban, a vágyott gyermek és a „létrehívni nem akart” gyermek spirituális struktúráját egyaránt. Az egyetemes megváltást szolgáló teremtőerők szempontjából ugyanis, teljesen mindegy, hogy a gyermek képzetének az energetikai feltöltését miféle emóciók (pozitív, vagy negatív érzelmek) hozták létre. Ezért, éppenséggel az intenzív ellen-érzelmeknek a huzamos átélésétől, vagyis a teherbe-esés képzetétől, vagy más (pl. egzisztenciális) félelmeknek a hatására (a nő tudattalanjában rejlő asztrális léterők által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális-központtal: az abszolút Lilithel) a tudattalan anyai képzelet mindig felépítve tart, egy olyan magzati lelki-szellemi struktúrát, amely összhangban áll a nő időleges pszicho - mentális állapotával és vibrációs színezetével (skálájával) és, többek között, ez az anyai képzet képezi majd a spirituális magját a jövendő gyermekének. És így indul el a biológiainál magasabb létszínvonalakon egy nem várt gyermekfogamzás, amelyben az elsődleges szerepet mindig az automatikusan működő anyai képzelet által létrehozott spirituális struktúrák az elsődlegesek és csak azt követően lehetséges a biológiai fogamzás, amelynek a során a férfi millió ivarsejtjei közül egynek a női petesejtbe történő behatolása mindössze a korábban már létrehívott spirituális struktúrának a fizikai - biológiai megvalósulási lehetőséget biztosítja.
A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzális szintekről indul és ahhoz, hogy megtörténhessen, az ember (és elsősorban a nő, tehát az anya!) akarva - akaratlanul, azaz akár ellne-akarva (is) elsődlegesen és személyesen részt vesz ebben a lélek-teremtésben.

De, figyelem: mindennek az ellenkezője is igaz!

Azok a hölgyek, akik rendszeres, vagy alkalmi szexuális élet folyatása mellett, illetve annak ellenére, 10 éven át tudatossággal és ennek megfelelő, többé – kevésbé tudományos eszközökkel és módszerekkel ellenszegültek a magzatfoganásnak, esetleg abortáltak is, vagy mindössze ügyesen kicselezték azt, hiába is járnak lombikbébi programokra és a misztikus mágusok tanácsára, hiába rendeznek be akár egész lakásokat is a jövendő baba és gyermek számára, mivel az éveken át tönkretett, elfojtott, vagy becsapott és összezavart anyai képzeletük és szervezetük, már nem képes a gyermek – magzat - spirituális struktúráját létrehozni! Agykontrolozhat tehát a szülővé válni vágyó nő és férfi, kalapálhatják, drótozhatják és hegeszthetik tehát egybe a genetikusok és a nőgyógyász sebészek az anyukából kivájt petesejtet az apukából kiugrasztott ivarsejttel és mindezt ültetheti vissza az anyukába, mert a mesterségesen megtermékenyített és kicsíráztatott sejtekből nem lesz gyermek, amennyiben az éveken át lefojtott, becsapott és összezavart anyai képzelet elveszítette a természetes teremtőerejét. Ezért találkozunk egyre gyakrabban számtalan olyan esettel, hogy a biológiai vizsgálatok alapján, bizonyos százalékban mindkét fél képes lenne ugyan a gyermeknemzésre (Nők esetében általában száz százalékban), de nem hogy a petesejt érésének az optimális idején történt reményteljes, majd az egyre kétségbeesettebbé váló szeretkezések, hanem az ismételt lombikbébi programok sem hozzák meg a várt eredményt.
És persze: Mert azt a nőt, aki hosszú éveken át elutasította a gyermekáldást, miközben szabadon élvezte a természet rendje és az isteni törvények szerint a minél egészségesebb megtermékenyülést szolgáló, „eget rázó” orgazmusokat, még a tudós professzor urak sem képesek megtermékenyíteni, nem hogy az ő férje. Úgyszintén, a mai fiatal férfiak szervezete – A hangoltság és a hangolódás törvénye alapján (Rezonancia, magyarul: zsák megtalálja a foltját törvénye alapján.). – nem véletlenül „termel” csak ötven, vagy harminc százalékban életképes, de inkább megtermékenyítésre alkalmatlan, zavaros mozgású ivarsejteket. Sőt: az sem véletlen, ha az ivarsejtek képtelenek az őket tartalmazó ondó-nyákból kiválni. Utóbbi annak a jele, hogy az illető férfi akaratereje, spirituális szempontból legalábbis, még mindig az őt felnevelő édesanya áldatlan hatása alatt van, előbbi, hogy erélytelen, magyarul: férfiatlan. Vagy éppenséggel szerelmi szédelgő és minden nőt a magáénak szeretne tudni, illetve, hogy képtelen egyetlen nőnek (a feleségének) a spirituális, lelki és végül fizikai megtermékenyítésére koncentrálni.
Érdekes módon, a természet mindenütt visszaigazolja azt, hogy biológiai természetünk szerint, mindannyian nőnek indultunk. A klinikai és asztrológiai – metafizikai tapasztalat az ugyanis, hogy a megtermékenyítő férfierő hiányát korrigálni tudja a természettudomány (a genetika), de a női – anyai - megtermékenyülési képtelenséget nem.
De azzal sincs minden megoldva, hogy amennyiben még maradt a nő spirituális struktúrájában valamennyi teremtői erő, és a tudós professzorok sikeresen beültetnek a méhébe egy mesterségesen megtermékenyített és osztódni kezdett sejtet és a kilenc hónapig tartó remény és szorongás, rengeteg felügyelet, óvatoskodás, aggodalom és vigyázat mellett, még gyermekké is válik az embrió és a szülész – nőgyógyász orvosok végül – csakis császármetszés útján természetesen! - kioperálják az édesanyjából azt sikeresen. Mivel nem a nemzéssel és a gyermek születésével kezdődik az igazi szülői munka és gondoskodás, hanem mindez mindössze egy hosszú, felelősségteljes (egyesek számára inkább gondokkal, szorongásokkal és szomorúsággal, mások számára inkább vidámsággal, örömmel és boldogsággal teljes) folyamatnak a kezdete. A császármetszéssel született, majd felnőtté vált gyermekeknek az enyhén eltérő pszichológiájáról vannak statisztikai felmérések. A mindössze 10 százalékos sikerrel járó lombikprogramokkal világra erőszakolt és a felnőtt korig eljutó gyermekek sorsáról még nincsenek. Én viszont találkoztam öt évvel ezelőtt egy, a sorstól ily módon kierőszakolt, a felnőtt kor küszöbén álló lánnyal. Fizikailag semmi baj nem volt vele látszólag, csak éppen nappal is maximálisan elsötétített lakásban tudott élni és narkós elvonási tüneteket produkált, ha nem kapta meg a napi fél kiló nyers hús adagját. Azóta nem is azért adok hálát, hogy az első gyermekünk orvosi segítség nélkül jött a világra, hanem azért, hogy nem orvosi segítséggel fogant meg.
Bár nem kimondottan a témához tartozik, de mivel a jelenség nem más, mint az imént leírtak egyenes következménye és folytatása és következménye, azt is meg kell itt újra említeni, hogy például a csecsemők és a hét éven aluli gyermekek egy az egyben leképezik betegségeikkel, rossz fizikai állapotaikkal az anyának a tudattalanjába lesüllyesztett és oda lefojtott, vagyis feloldatlan lelki vívódásait, félelmeit, vagy fojtott agresszivitását. Egy gyakorlott asztrológus a kisgyermekek és a csecsemők „nem kívánatos” állapotából azonnal ki tudja következtetni, hogy az anya milyen problémákkal viaskodik fél-tudatosan, vagy egészen öntudatlanul. Például a különböző allergiás (különösen a virágpor-allergia) tünetek jelentkezése, a gyakori és természetellenes ágyba-vizelés arra utal, hogy az anya olyan szerelmi-szexuális (érzelmi, vagy fizikai kielégületlenségi) problémákkal és ösztönös vágyakkal viaskodik, amelyeket esetleg erkölcsileg szégyenletesnek tart, vagy képzel. A csecsemő és a kisgyermek gyakori és természetellenes meghűlései, vagy fizikai ok nélküli hőemelkedései (lázasodás) arra utalnak, hogy az anya nem meri nyí1tan kifejezni ellenérzéseit és haragját valakivel, vagy valamivel szemben és rejtett gondolatban, fojtott érzéseiben igen intenzíven és kitartóan támad egy vagy több személyt, egy jelenséget, egy élethelyzetet, esetleg saját sorsát.
Összegezésképpen, nem arról van szó, hogy e sorok olvasása után, mindenkinek, aki a metafizikai alapállás szerint akarja folytatni az életét, azonnal félbe kell szakítson mindenféle (Nyugati és civilizált – vagyis "keresztény" szokássá vált) „gyógyszeres” védekezést (Valójában a hormontabletta szedés útján történő „védekezés” legveszedelmesebb eljárás, mert hamis genetikai információt tartalmazó - a szervezetet, vagyis a nő tudattalan világát: teremtői mágikus képességét becsapó, azt megtévesztő - méreg-tablettákat juttatnak a nők szervezetébe), vagy a mechanikus védekezési praktikát. Hanem az, hogy tudnunk kell arról, hogy mit vállaltunk egyelőre és arról is, hogy mi lenne a helyes és a helyes életmóddal hova lehet eljutni. Tudnunk kell azt, hogy egyszer, valamikor a spirituális és a testi tisztulásunk megfelelő színvonalán, elérhetjük majd azt az állapotot, amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadít minket mindenfajta, az egyetemes törvényekkel szembeni elhárítási - védekezési mechanizmus gyakorlása alól. Feloldván ezzel azt a szakadékszerű nagy ellentmondást, vagyis azt az alapvető és semmivel sem ellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a szellemi meggyőződésünk és a szexuális életgyakorlatunk között tátong.
Mert aki mind az általános emberi életfeladataival szemben „védekezik”, mind a horoszkópjából kiolvasható, kiemelten személyi életfeladataival szemben (Az asztrológiában a Rákhoz, illetve a IV. házhoz és a Holdhoz kapcsolódó karmikus életfeladatokkal: Családanyai, illetve családapai szerepkör, feladat és un. áldozat vállalásával szemben, illetve gyermekek nemzésével, gondozásával és nevelésével szemben), azzal szemben, maga „az élet is védekezik” majd, ha nem is azonnal és látható módon, hanem hosszú évek múlva, a hatás – visszahatás törvénye hatására, még akkor is, ha ezt a kívülálló nem észlelheti. Azzal viszont, aki készségesen, és teljes bizalommal együttműködik (kollaborál) az egyetemes törvényekkel (Az élet törvényeivel!), azzal a törvények, az élet és a sors (A sorsot adó Isten) is együttműködik. Az a nő tehát, aki szerelmes már, és szexuális életet is folytat és ennek megfelelően gyermeket is akar, „de nem azonnal, hanem valamivel később”, mivel bizonyos, időigényes életkörülmények el kell még rendeződjenek, nyugodtan kérheti a saját teremtő képzeletétől (És ez által az Istentől) a – figyelem, ez igen fontos: nem végleges! – halasztást, mert egészen biztos lehet benne, hogy meg fogja kapni. Sőt: amennyiben nem biztos abban, hogy szerelmes-e igazán és pontosan annak érdekében kéri a halasztást, hogy ez tisztázódjon mind az ő lelkében, mind a partnere lelkében, akkor is meg fogja kapni. Amennyiben viszont ezt erőszakkal teszi (Mágiázik, vagy agykontrol segítségével önkényesen akarja a folyamatot irányítani), vagy nem biztos abban, hogy tényleg be akarja-e tartani az ígéretét, az jobb, ha fogamzásgátlót szed, vagy spirált helyeztet a méhszájában és későbbre halasztja a spirituális igényű életvezetést.
De mindaz, amit e kis tanulmányban leírtam, megvalósíthatatlan, misztikus fantazmagória, illetve steril elmélet marad és nem a mindennapi életgyakorlatban megélt valóság, amennyiben az asztrológiai adatainkból - személyi spirituális és gyakorlati életfeladatain térképét tartalmazó sorsképletünkből: asztrogrammunkból, is kiolvasható spirituális struktúránkkal összhangban levő, teljes életfeladatkör felvállalásával (életrenddel) a lelki és a fizikai egészségünket helyre nem állítjuk. És még ezen felül is van egy, az avatatlanok számára „különös”, az avatottak számára a napnál is világosabb feltétel, amit annak idején, nekem se jött, hogy elfogadjak. Mert az egyetemes elmével való finom együttműködés (Mai misztikus szóhasználatban: az univerzum energiáival), amit a fentiekben leírtam, a fizikai, de szervezetünknek, de a kauzális struktúránknak a teljes megtisztításán is múlik. Egészen pontosan, az akaratunkat és képzeletünket befolyásoló, az agyunknak és a szervezetünkben a legfinomabb vitális energiákat és információkat hordozó hormon-nedveknek, a számunkra hamis - és ezért feldolgozhatatlan - genetikai információtól való megtisztításán. Az alkoholtól és más kábulat keltő anyagoktól, valamint az állatok húsában található hormonális "mérgektől" (a hullaméregtől) való megszabadítása. Utóbbi viszont nem a vegetáriánus táplálkozásra való áttérés szükségét jelenti, hanem mindössze a természetes táplálkozásra való áttérést. Az ide vonatkozó részletes magyarázatokat - információkat a Táplálkozásról szóló tanulmányomban közlöm.
Kozma Szilárd, http://www.kozmaszilard.hu/
www.asztrologosz.com

Hozzászólások



Ezekért a pozitív mágikus informáciükért miért kell haragudni?

Nem tudom, hogy ezekért az információkért miért is kell ennyire eszelősen rám és ránk haragudni?

http://www.peticiok.com/forum/83179/start/10550#10568