Figyelj, és felejtsd el a korábban tanultakat!

Néhányunkat az élet nyers realitásai ébresztenek fel. Annyit szenvedünk, hogy felébredünk. De az emberek ismét és ismét beleütköznek az életbe. Ők még mindig alvajárók. Ők sohasem ébrednek fel. Tragikus módon soha eszükbe sem jut, hogy lehet más út is. Soha eszükbe nem jut, hogy lehet egy jobb út is. Mégis, ha téged az élet még nem zötykölt össze eléggé, és nem szenvedtél még eleget, akkor van egy másik út:

Figyelni.

Nem úgy értem, hogy egyet kell értened azzal, amit mondok. Az nem lenne figyelés. Hidd el nekem, valójában nem számít, egyetértesz-e azzal, amit mondok, vagy sem. Azért nem, mert az egyetértés vagy egyet nem értés szavakhoz, teóriákhoz, koncepciókhoz kapcsolódik. Ezeknek semmi közük sincs az igazsághoz. Az igazság soha nem fejeződik ki szavakban. Az igazság hirtelen lesz láthatóvá, egy bizonyos szellemi beállítottság eredményeként. Így folyamatosan eltérhet a véleményed az enyémtől, s mégis látod az igazságot.

Kell azonban a nyitottság attitűdje, a szándék, hogy fölfedezz valami újat. Ez a fontos, nem a velem való egyetértés vagy egyet nem értés. Elvégre, amit mutatok neked, annak nagy része valóban teória. Nincs olyan teória, amely megfelelő módon fedi a valóságot. Így aztán nem az igazságról beszélek neked, hanem az igazság útjában álló akadályokról. Mivel a teljes igazságot én sem ismerem. Tudom azt, hogy amit jelenleg érzékelek, az nem a teljes valóság, hanem annak egy része. Így azokat tudom ecsetelni. Az igazságot nem. Azt senki sem képes. Mindössze annyit tehetek, hogy ecsetelem hamis dolgaidat, hogy megválhass tőlük. Csupán annyit tehetek érted, hogy kétségbe vonom, amiket hiszel, és a hitednek azt a rendszerét, amely elégedetlenné tesz. Mindössze annyit tehetek érted, hogy segítelek felejteni.

Ez az, amit a tanulás a spiritualitás kapcsán jelent:
felejteni, felejteni csaknem mindent, amire tanítottak. Szándékot a felejtésre, és másfelől a figyelésre.

Azért figyelsz, mint a legtöbb ember, hogy megerősítsd, amit máris gondolsz? Figyeld meg a saját reakcióidat, miközben beszélek. Gyakran meghökkentelek majd, vagy megdöbbentlek vagy megbotránkoztatlak vagy irritállak vagy bosszantlak vagy frusztrállak.

Vagy azt mondod majd: "Nagyszerű!" Vagy azért figyelsz, hogy felfedezz valami újat? Az fontos. De nehéz azoknak, akik alszanak. Jézus kinyilatkoztatta a jó hírt, de visszautasították. Nem azért, mert jó volt, hanem azért, mert új volt. Gyűlöljük az újat. Gyűlöljük! És minél előbb szembenézel e ténnyel, annál jobb. Nem akarunk új dolgokat, különösen akkor nem, ha azok zavaróak, s kiváltképp nem, ha változást hoznak. Leginkább pedig akkor nem, ha magukban foglalják a kijelentést: "Nem volt igazam."

www.nyugodtelet.freeblog.hu

Hozzászólások



Egy szó

Komfortzóna. Ennyi.



Saját meglátás

Én azt tapasztaltam a világban, hogy az emberek nem hajlandóak elfogadni az újat, mert az akár gyökeresen megváltoztathatja az életüket, viszont az embereknek van egy beidegződésük miszerint minden új rossz, de kérdem én miért?? Miért rossz feltétlenül az új, és miért jobb a már megszokott, szerintem az emberek nagyrésze fél a változástól, és ily módon bezárkózik a már megszokott környezetébe, és hiába mondja hogy ki akar lépni belőle, ha nem tesz érte semmit.. Jézusnak igaza volt.. De ha megnézzük pl.: Egyiptomnak volt egy királya aki a katolicizmus előtt kb 2000 évvel bevezette az egyistenhitet.. Az emberek nem voltak felkészülve rá... De mikor vagyunk felkészülve akármire is???



Tetszik.

Szia!

Jó írás annak, aki vágyik valami újra, valami másra, valami szabadabbra.

Jézus ezt egyszerűen úgy mondta és konstatálta, hogy dobd el a mankót és járj! :D