2011. május 13. péntek - 16:41 | beküldő: Krisztian
Ez ugyan egy másik bejegyzésben leírt hozzászólásom egy része, mégis úgy gondoltam, megér egy külön témát, mivel tovább is fogalmaztam, hogy félreértés ne keletkezzen többé.
Amikor kellemetlen, nyomasztó, feszült félelemmel teli érzéseid támadnak, akkor tudnod kell valamit:
Ekkor egy olyan gondolatban hiszel, ami nem igaz.
Pontosabban kifejezve, éppen egy gondolatot formálsz történetté és adsz igazat neki. De persze olyannak, amit nem akarsz. Na éppen ezért teremtenek sokan félre. Mert éppen erre az általuk igazzá tett elmetörténetnek adnak a későbbiekben egyre több és több energiát, mert a figyelmüket pont az köti meg, amit éppen nem akarnak. Mert azt hiszik, hogy így majd megoldhatják a helyzetet, ha minél jobban fejben kiismerik. Badarság.
Néhányan támadnak és mondják rám, hogy bele beszélem az emberbe a félelmet, és nyugtalanságot okozok. Pedig csak arról van szó, hogy aki velem beszélget, annak gyakran nem adok abból a szempontból igazat, hogy magán kívülre helyezze az okát annak, aminek éppen ő adott igazat. Arról van szó, hogy amikor valakit az élete kicsinált, akkor gyakran kényelmesen megpróbál okot keresni, valakiben, vagy valamiben. És amikor én azt mondom, hogy az ok az benned van, a téves és hamis elképzeléseidben, akkor természetesen ez fájdalmas és ilyenkor reflexszerűen azonnal támad, mert olyan nagyon értékesnek tartja ezeket a tanult dolgokat. Éppen az ilyen kifejezésekkel. Bár megértem az illetőt, mert azt tanultuk, hogy a támadás a legjobb védekezés, de ha azzal a szándékkal keres, vagy kérdez, hogy változtatni tudjon, akkor vagy szembe néz ezekkel, kidobálja és lerombolja, vagy marad ott ahol van sokszor sértődötten.
Azért mondtam ezt el, hogy később ne tűnjön keménynek az, ha én nem hiszem el azt, amiben ő hisz. Éppen azért, mert az amiben hisz, azt én látom, hogy akadályozza a változtatásban. De ezekkel szembenézni kemény meló és megkíván némi felkészültséget. És gyakran a kérdező nincs tisztában azzal, hogy mennyire felkészült arra, hogy hallja is a választ. Sokszor inkább megerősítést akar arra, hogy helyesen cselekszik. És amikor jön egy ugribugri gyerek, aki nem dől be ennek, hanem rávilágít arra, hogy csak tudatán kívül színjátékot játszik, és csak hamis és kínos meggyőződésekbe kergeti magát és, hogy ezzel vagy szakít, vagy marad ott ahol van, akkor annak sokszor beláthatatlan következményei vannak.
Egyszer s mindenkorra vessünk már véget annak, hogy egymásban keressük az önigazolásunkat, hogy vagyunk valakik, hogy szeretni lehessen minket. Ha pedig változtatni szeretnél az életed bármely terültén, akkor vagy felhagysz azzal, hogy együttérzést és helyeslést csikarj ki a másikból, vagy nem fogsz tudni változni.
Én így biztos, hogy szívtelennek és népszerűtlennek fogok sokak szemében tűnni, de vállalom, mivel átlátom a trükközéseket, az egó próbálkozásait, hogy megmagyarázza az okokat és így próbál támadható felületet keresni rajtam. Ezért nagyrészt felismerem az ellenállás jeleit és a támadás okát. Tudom, hogy miért van az, hogy csak kevés ember keres meg, azzal a szándékkal, hogy változni akar. Azért, mert azok akik igazán szeretnének változni, igazán szeretnének végre szabadságban élni, azok sokkal kevesebben vannak, mint azok, akik csak próbálnak másoktól együttérzést, önigazolást, szeretetet, figyelmet kicsikarni. Ezt hívom én érzelem koldulásnak. Semmi értelme tudom, és ha valakinek az ilyen jellegű elképzeléseiben nem osztozom és szembefordítom vele, hogy lássa magát, akkor ez annak, aki csak ezt keresi rosszul fog esni, hiszen igaznak tekinti magára vonatkozóan, azaz magára veszi éppen ezért és támadni fog, így tudom, hogy nem akar változni, csak azt hiszi.
Én nem a saját igazamat akarom a másikra erőltetni, mert a teljes igazságot, a teljes valóságot azt én sem érzékelem egészen. De azt már látom, hogy mi az ami valóban hamis és csak akadály. Azt mutatom meg, hogy mi az amiben éppen hogy nem kellene hinnie. Saját téves meggyőződéseit mutatom meg kerek perec a másik embernek, amik miatt szenved sokszor tudatlanul, csak ragaszkodik a korábban tanultakhoz, amikről fogalma sincsen. Így aztán akinek ez ha felkészületlen, akkor sokkoló és kegyetlenségnek tűnik.
Na ezért mondom én azt, hogy ha nincs felkészülve a válaszokra, amik gyakran nem fognak neki tetszeni, akkor majd keressen olyat, aki együtt érez vele, helyesli, színészkedve eljátssza neki a megértőt az együtt érzőt, és végül ő is kihasználja a saját érdekei miatt. És a legrosszabb, hogy erről egyikőjük sem tud, hanem abban a hitben él, hogy helyesen jár el. Erről szól az önzés. Ez az igazi önző viselkedés.
Sokszor tapasztalom, hogy a feltétel nélküli szeretet sokkal kegyetlenebb tud lenni, mint az önös érdekből létrejött hamis elfogadás. De csak is addig, amíg nem ismerjük fel, hogy a feltételek nélküli szeretetben nincs helye semmilyen érdeknek. Ezért nehéz feltételek nélkül viselkedni, mert nem merünk lemondani az érdekeinkről.
Mi ez, ha nem önzés?
Be kell látni, hogy ha változtatni szeretnél az életeden, akkor minden eddigi dolog felejtős. Kész, nincs mese. Ha nem mersz szakítani velük, akkor soha nem fogod megismerni a saját képességeidet, mert a másoké oly értékesek, drágák, főleg ha pénzért vetted őket, hogy képtelen leszel meglátni önmagad hatalmát.
És végül, senkit sem áll szándékomban megakadályozni és befolyásolni abban a döntésében, hogy maga határozza meg a saját igazát. Annyit csinálok csak, hogy felismerhetővé teszem számára, hogy az elképzeléseink, a meggyőződéseink gyakran több sebből véreznek és sokszor hamisak, alaptalanok és csak akadályoznak éppen abban, amin végre változtatni szeretne.
Remélem, kellően felhúztalak ahhoz, hogy felkészülhess :)






Hozzászólások
...
Semmi gond, pont elértem amit akartam. :D
Íme az élő példa arra, amit leírtam.
Lollipop, köszönöm, hogy példával járulsz ahhoz, amit leírtam.
Élő és könnyen érzékelhető példa ez. Pont ezt írtam le.
Még egyszer köszönöm neked mindenki nevében. :)
Kellemes napot kívánok Neked.
...
Negatív és másokat burkoltan manipuláló agymosás amit összeírsz, és semmi köze a vonzás törvényéhez.
Micimackó táncolj még, úgy is dilettáns a közönség.
Aki önkényesen rám aggatja a
Aki önkényesen rám aggatja a tanító titulust, az számoljon a kellemetlen következményekkel.
Kedves Lollipop, aki téged megsértett, az csak saját magad vagy. Így bocsánatot kérni is magadtól kell.
De ha jobb neked dühösen sértődötten és elítélőként tetszelegni a világnak, akkor csak rajta. Magadnak ártasz vele.
Amilyen belül, olyan kívül. Ez a vonzás törvénye. Ki mint vet. úgy arat. Ez is ugyan azt mondja.
Én akármit fogok írni, vagy bárki más, ha a sértődött és megalázott szemüvegen át nézed a világot, a legkedvesebb közeledést is megbántásnak fogod értékelni.
És szerintem érdemesebb lenne magaddal törődni.
A próbálkozásaid és a trükkjeid meg nagyon átlátszóak. Lehet még te sem veszed észre. Sőt tuti.
Inkább ezen dolgozz.
...
Az önzőség az, hogy nem vesszük tudomásul, hogy megbántottunk másokat, és nem bocsánatot kérünk egyszerűen - amit megtehetnénk bármikor, hanem jól kimagyarázzuk magunkat, hogy megerősítsük az önteltségünket, mások ilyen vagy olyan viselkedésére hivatkozva.
Hogyan taníthat úgy valaki másokat, ha közben folyamatosan alkalmatlannak tekinti a tanítványait, ahelyett, hogy tisztelhető példaképpé válna önmaga számára, és nem másokért válik azzá, csak is önmaga megtapasztalásáért.
Ezért fogják szeretni, és tisztelni, mert van kire tekinteni emberként.
Arra tudnak tekinteni aki ember marad önmaga számára is, és mások előtt is.
Nem a mentális izgatottsága miatt.
:D LOL
„Egyszer s mindenkorra"
„Egyszer s mindenkorra vessünk már véget annak, hogy egymásban keressük az önigazolásunkat, hogy vagyunk valakik, hogy szeretni lehessen minket.”
akaratlanul is ez következik be, mindig. Azért, mert emberek vagyunk. Pontosabban: ettől vagyunk emberek. Ez egy emberi sajátosság. Szerintem, ha nem ez történne, akár akarva, akár akaratlanul... akkor már nem emberi mivoltunkban beszélgetnénk erről. Ez az én véleményem.
„átlátom a trükközéseket, az egó próbálkozásait, hogy megmagyarázza az okokat és így próbál támadható felületet keresni rajtam.”
az ember a saját trükkjeivel is tisztában van. Ezért keres mindig újabb és újabb nézőpontokat. Én például szeretem százfelől megközelíteni a dolgokat, és még így is tisztában vagyok azzal, hogy nem végeztem el hiánytalanul a sajátmagamra kiszabott feladatomat.
„azok akik igazán szeretnének változni, igazán szeretnének végre szabadságban élni, azok sokkal kevesebben vannak, mint azok, akik csak próbálnak másoktól együttérzést, önigazolást, szeretetet, figyelmet kicsikarni. Ezt hívom én érzelem koldulásnak.”
hát az elég nagy gáz, ha valaki pusztán erre vágyik. Az meg természetes, hogy teljesen az ellenkezőjére meg egyáltalán nem tart igényt. Valahol a kettő közti reakció az, ami nem csak kielégítőleg hat a rászorulóra, de a gondolkodásmódját is alakítani képes általa.
„ha nincs felkészülve a válaszokra, amik gyakran nem fognak neki tetszeni, akkor majd keressen olyat, aki együtt érez vele, helyesli, színészkedve eljátssza neki a megértőt az együtt érzőt”
ebből kifolyólag, és a fentiekre figyelemmel is azt gondolom, „empata” kommunikálhat csak ilyen emberrel kíméletesen, de hatásosan... semelyik másik végletnek nincs értelme, a célt tekintve.