A nadrág

- Na, mama, szerinted milyen? - kérdezte Pista bácsi a feleségétől, miközben lassan, toporgó léptekkel forgott körbe-körbe a konyhaajtóban.
- Jól nézel ki papa - mosolygott Terike néni, látván idős férje arcán a gyermeki örömöt.
Mindketten közel jártak a hetvenhez, de majd ötven év házasság után sem unták meg egymást.

Többnyire dolgosan, a kis kertben kapálgatva, gyomlálva teltek a mindennapjaik, nevelgették minden évben a palántáikat. A verandán megpihenve pedig elégedetten nézték az almafa gyönyörű termését, de szomorúság töltötte el őket, amikor az árnyat adó diófára tévedt a tekintetük.

- Mit csinálsz, Öcsikém? - kérdezte Pista bácsi az akkor tíz éves fiát.
- Diófát ültetek, hogy ha majd megöregszenek én meg eljövök a feleségemmel meg a fiammal, akkor itt az árnyékában tudjunk majd beszélgetni - mondta Feri.
Várták az Öcsit és a családját aznap, mert azt mondták, hogy munka után indulnak hozzájuk. A jól ismert, repedt hangú Trabant helyett azonban egy rendőrautó állt meg a ház előtt. Egy részeg sofőr kezdett előzésbe velük szemben...

Az öreg világ életében öltönynadrágban járt. Vendégségbe a szép, ház körüli munkához a kopottabb nadrágok közül választott. Megvolt rá az esély, hogy a rozsdás szögek kihúzgálása és egyengetése, vagy a hulladék deszkák fűrészelése közben kiszakadjon a nadrágja, de ő mindig vigyázott.
A Fő utcán hazafelé bandukolva azonban túl közel ment az egyik kerítéshez és egy kilógó rózsafa ága kiszakította a szép nadrágját.
- Mama, én veszek egy farmer nadrágot, azt mondják, az jó erős anyagból van - mondta a szakadt nadrágot varrogató Terike néninek. Olyan nadrágom még úgy se volt soha, nem igaz? Meg aztán úgy láttam, hogy divatos is.
- Jól van, papa, ott van még a konyhaasztalon a nyugdíj, vegyél el belőle - egyezett bele vita nélkül az asszony.

Elégedetten bandukolt a buszhoz az öreg az új nadrágot rejtő szatyorral a kezében. Nézte a városi embereket, a fiatalokat, a sok-sok farmernadrágos embert. Képzeletben már látta magát, amint büszkén sétál végig a forgalmas bevásárlóközpontban az új nadrágjában.

- De mielőtt elmész benne, ki kell mosni, hogy ne legyen olyan új szaga, meg hogy lehessen majd mosni a többi ruhával, mert az első mosásnál biztosan engedni fogja a színét - mondta neki Terike néni.
Az öreg levette a szobában a nadrágot és kivitte a konyhába.
- Akkor mosd ki légyszíves, mert holnap ebben akarok bemenni a városba.

Ahogy ott sétált az üzletek között, mosolyogtak rá az emberek, ő visszamosolygott, a ráköszönő ismerősöknek a kalapját kissé megemelve köszönt visza. Fiatal lányok jöttek szembe, összesúgtak, kuncogtak. Aztán egy másik fiatal társaság megint ránézve, úgy érezte, őt megbámulva ment el mellette, miközben azok is nevetve pusmogtak.
Hazaérve levette a nadrágot és a szék karfájára terítette. Gatyában ült a sezlonyon és csak nézte meredt szemekkel a ruhadarabot, amelynek tegnap még annyira örült.
A felesége a konyhaajtóból néha be-benézett. Látta, hogy valami nem jó, de nem akart faggatózni.
Épp a kalácsot gyúrta, mikor megérkezett az unokájuk. Húsz éves, hosszú fekete hajú, csinos lány lépett be vidáman az ajtón.
- Szia Mamus! - puszilta meg az öregasszonyt. Csak nem a kedvencem? - nézett a friss tanyasi tojástól a tálban sárgálló tésztára.
- De bizony, Kincsem! Reméltem, hogy jössz, ezért álltam neki - mosolygott a nagyanyja.
- Papus merre van?
- Benn ül a szobában, valami bántja, de nem tudom mi. Amikor bement a városba még olyan jókedvű volt, most meg csak ül az ágyon.
- Mindjárt megnézem - mondta a lány és bement a szobába.
Az öreg még mindig ott ült az ágy szélén és le sem vette a szemét a nadrágról.
- Szia Papus! - nyomott csókot a feje búbjára a lány. Mi a baj?
- Hát én nem tudom, Zsófikám. Tegnap vettem ezt a nadrágot és azt hittem, hogy olyan divatos leszek benne, aztán a városban meg úgy éreztem, hogy mindenki rajtam nevet. Ugye, nem az ilyen vénembernek való már a farmernadrág?
- Ugyan már Papus! Ne is törődj senkivel! És biztosan nem rajtad nevettek, csupán jól érezték magukat. Jól választottál, tényleg jó ez a nadrág és divatos is. Tudod mit? Holnap eljövök és együtt megyünk be a városba, én is akarok magamnak venni egyet.
- Én ezt a nadrágot fel nem veszem többet!
- Na, Papus, ne légy már ilyen! A kedvemért! Holnap ilyenkor itt vagyok érted! És hidd el, te vagy a nagyapák között a legdivatosabb nagyapa - köszönt el a lány. Magához vette az öreg farmernadrágját és kivitte a konyhába. Valamit súgott Terike néni fülébe.
- De hát én mindig... Ő mindig... - nézett elképedve az öregasszony.
- Mamus, csak tedd, amit mondtam - mosolygott a lány és leterítette a faragott ládára a szépen élére vasalt nadrágot.

Címkék:

Hozzászólások



:)

:)



Mennyi szellem, mennyi

Mennyi szellem, mennyi kellem, s mennyi báj van az írásaidban, igazán nagyszerűek!
Sokszor esti meseként olvasom őket. Kicsit a Rémusz bácsi meséire emlékeztet engem. Köszönöm :-)



Csokibreki,

az egyre gyakoribb spam-ek miatt csak most vettem észre a hozzászólásodat.
Köszönöm!:)



Őszintén bevallom, hogy

Őszintén bevallom, hogy csakis Bontera miatt ástam bele magam a sztoriba. Csak az élére vasalt farmer esett le elsőre. :)
Amúgy tényleg nagyon jókat írsz. Szeretem olvasni őket. ♥
✫ ϡ: (\_(\
❤ ✪ (=’ :’)✩
☀ ✱ ☾,(”)(”)¤°.¸¸.•´¯`»★
Jó éjszakát!



Lavina

Nem volt szándékomban senkit kétségek közt hagyni és lavinát elindítani sem.

András, ha nem találsz egy írásban mélyebb értelmet, akkor ne keress!:)
A verseket, a novellákat mindig szerettem, de utáltam a vers- és szövegelemzéseket. Hülyeségnek tartottam, amikor azt próbálták nekem megmagyarázni, mit is gondolhatott a költő vagy az író, mikor megírta a versét vagy a novelláját. Én csak olvastam és ha tetszett, gazdagabb lettem egy élménnyel, beleszőttem az életembe, ha nem tetszett, akkor pedig tovább léptem. De nem akartam senkit meggyőzni arról, hogy mennyire csodálatos az a mű.

Aki ismer és esetleg ismerte a történet szereplőit, az tudja miért jutott eszembe ez az emlék. Mert ez egy megtörtént eset, igaz, nem ma volt. / Pista bácsi és Terike néni már nem élnek, Zsófi alig pár év múlva már biztosan nagymama lesz. / Ha valaki ismeretlenként elolvasta ezt a bejegyzést és tetszett neki, az öröm számomra is. Ha nem tetszett neki, akkor pedig nem lesz nehéz elfelejtenie.

Nem akartam címkét adni, de kötelező, és hirtelen ez a két szó jutott eszembe.
Ami a nadrágot illeti, az öreg mindig élére vasalt nadrágban járt, Terike néni ennek megfelelően mindig élére is vasalta a nadrágjait. A farmer nadrágnak nem volt szokás élt vasalni. Ők nem tudták, Zsófi tudta. Ennyi.:)
Mondhatjuk, hogy Magyalkánál a pont. Minden tekintetben.

Köszi, Hugi, még van időm gondolkodni rajta, csak akkor bele kell csempésznem két linket.:) Ennek a történetnek a vázlata is már rég a fiókban pihent.

Köszönet mindenkinek, aki olvasta! Szép napot Nektek!



Hát-szerintem-talán

"A verandán megpihenve pedig elégedetten nézték az almafa gyönyörű termését, de szomorúság töltötte el őket, amikor az árnyat adó diófára tévedt a tekintetük.[...]Az öreg világ életében öltönynadrágban járt.[...]A Fő utcán hazafelé bandukolva azonban túl közel ment az egyik kerítéshez és egy kilógó rózsafa ága kiszakította a szép nadrágját."
"Elégedetten bandukolt a buszhoz az öreg az új nadrágot rejtő szatyorral a kezében."
"Hazaérve levette a nadrágot és a szék karfájára terítette. Gatyában ült a sezlonyon és csak nézte meredt szemekkel a ruhadarabot, amelynek tegnap még annyira örült."
"-Tegnap vettem ezt a nadrágot és azt hittem, hogy olyan divatos leszek benne, aztán a városban meg úgy éreztem, hogy mindenki rajtam nevet. Ugye, nem az ilyen vénembernek való már a farmernadrág?"
"- Ugyan már Papus! Ne is törődj senkivel! És biztosan nem rajtad nevettek, csupán jól érezték magukat. Jól választottál, tényleg jó ez a nadrág és divatos is."

Mikor már szükségszerű az új eljövetele az elengedés szinte sorsszerűvé válik. Kapsz egy új dolgot- bár lehet nem tudod még hogyan, de használod. Az emberek kimosolyoghatnak, mert nem megfelelően alkalmazod. Ekkor megorrolsz és sutba vágod azt, amit kaptál. De mégis valahogy vonz. Aztán jön valaki, aki segít neked, hogy úgymond az új dolog mesterévé válhass. És lépj egyről a kettőre.



?

Azon kívül, hogy hülyén néz ki az élére vasalt farmer, én mást nem tudtam kiszűrni ebből, ezt is csak bontera segítéségével, mert fel sem tűnt ez az élére vasalást dolog.
András, ha rájössz, oszd már meg velem is kérlek! :)

Amúgy az ilyen zen tanmesék nagy részét sem értem, de ott valahogy az az érzésem, hogy majd egyszer....
Most csak hülyén pislogok... És nemértem.



DIVAT :)

"Az öreg világ életében öltönynadrágban járt."
"Magához vette az öreg farmernadrágját és kivitte a konyhába."
"- De hát én mindig... Ő mindig..."
"...mosolygott a lány és leterítette a faragott ládára a szépen élére vasalt nadrágot." ;))



Már többször elolvastam. Nem

Már többször elolvastam. Nem értem. Ez van.
A harmadik bekezdést pedig végképp nem értem, hogy mit keres benne.
Lehet, hogy pont az a kulcs...



Ez annyira, de annyira

Ez annyira, de annyira SZUPER! Te írtad? A végén egy jó nagyot mosolyogtam, akkorát, hogy kigurult egy könnycsepp a szememből. :'D
Köszönöm a csodás történetet! :))
Áldott és napfényes napokat! :)



Vagy ....

...nem vagy elég kitartó ! :) Próbáld meg nem felületesen olvasni !



él

bontera: Aha, értem. Mármint, hogy ez eddig nem tűnt fel. De azt a bizonyos mélyebb üzenetet még mindig nem lelem. Biztos nagyon mélyen van.



Én elküldtem volna....

.... megállta volna a helyét , ezt nem elfogultságból mondom .

Hugid .



Mit nem értessz ?

Teri néni élére vasalta a frissen mosott nadrágot ! Ugye te sem szoktad ! ? :) De itt nem is ez a lényeg , sokkal mélyebb az üzenet , amit hordoz !



Csak én nem értem?

Csak én nem értem?



:)

:)