A szivárványon túl

A hófehér paplanon pihenő sárgás kar ránézésre is hideget árasztott magából. Az asszony azonban nem törődött vele. Két kezébe fogta és simogatta a szeretett férfi kezét, miközben próbált valami életet megpillantani a vékony arcból meredten néző szemekben.
"Miért is nem találtunk hamarabb egymásra? Miért mentünk el éveken át közömbösen egymás mellett?" - kérdezgette gondolatban.

Három év. Három csodálatos évet kaptak. Mindössze hármat.
A férfinak nem voltak gyerekei, az övéi pedig már kirepültek a fészekből. De ez az élet rendje, jó esetben az ember lánya 40-50 éves korára már nagyszülő lehet. A férfi nagyon megszerette a gyerekeit, a pici unokát, és a kezdeti ellenérzés után azok is megszerették a férfit. Nehezen fogadták el a gyerekei, hogy a válása utáni jó pár év egyedüllét után társra talált. A régi ismerősre, akivel sokszor találkoztak az utcán, de nem is emlékszik, hogy a köszönésen kívül beszéltek-e akár egyetlen szót is.
A biciklijét tolta ki a kapun, épp a járdán kerékpározó férfi elé, aki az ütközéstől nagyot esett. Az asszony riadtan próbálta talpra segíteni az erős embert. Az ránézett az asszonyra, a tekintetük összeakadt... Egyikük sem gondolta előtte, hogy a keserves, nehéz évek után még valami nagy boldogságot tartogat számukra a Sors. Egy alkoholista, agresszív férj, egy pénzsóvár feleség... Ez jutott nekik addig. Amikor pedig végre volt bátorságuk kimondani a házasság végét, utána mindketten csendben, beletörődve a sorsukba, élték magányos napjaikat. És akkor egy ilyen véletlen mindent megváltoztatott, újra elhitték, hogy negyvenen túl is lehet boldog az ember.
Most pedig az a pár hónapja még erőtől duzzadó ember itt fekszik magatehetetlenül. Nézne a szemébe, hátha még összeakad a tekintetük utoljára, úgy, mint azon a napon.
"Ugye, látsz még Kedvesem? Ugye érzed, hogy itt vagyok?" Csókot nyomott a férje homlokára, de a kezét továbbra sem engedte el. Újra a szemébe nézett. Aztán a férfi hideg kezeiben egy pillanatra valami furcsa áramlást érzett, a szemeiben felcsillant valamilyen eddig sosem látott fény.
"Most mennem kell. Nagyon szeretlek!" - vélte hallani valahonnan távolról a férfi hangját, melyet elnyomott az utcai nyárfák lombjának susogása. Két csillogó könnycsepp gördült le az asszony arcán. "Én is nagyon szeretlek!" - suttogta a szürke ég felé, miközben a felhők közül hídként bukkant elő a szivárvány.

http://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I

Címkék:

Hozzászólások



Szia! Jót olvasni, bármikor

Szia!

Jót olvasni, bármikor nagyon jó, legyen éjjel, vagy nappal. Írj még sokat, mert nagyon jól csinálod! :-)



Ez olyan szomorú ! :(

Három év az kevés !

Álmodj szebb álmokat ! :)



Köszönöm, Hamy!

Talán túl fellengzősnek hangzik, ha azt mondom, megtisztelő és öröm is, ha valaki éjnek évadján a posztomat olvassa, sőt, még reagál is rá. Pedig ez így van.:)



jó volt olvasni téged :-)

jó volt olvasni téged :-)