A vándor

Hosszú évek vándorlása után végre megérkezett. Elengedte göcsörtös botját és hagyta, hogy az, a fizika törvényeinek engedelmeskedve szinte hangtalanul dőljön el a fűben. Levette válláról a tarisznyáját, letette a bot mellé és fáradtan, de elégedetten ült le elmaradhatatlan társai mellé.
Csak nézte az útjelző táblát és a két irányba vezető utat. Olyan, mint amilyennek nap, mint nap elképzelte.

Körülöleli a zöld mező, a sárga, piros, kék és még ezerféle színben pompázó vadvirágok rengetege. Éppen úgy, mint álmában. Minden reggel ébredés után csak arra tudott gondolni, hogy egy szép napon megérkezik ide. És íme! Amit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb teljesül!
Hanyatt feküdt a fűben, a lágy szellő simogatta az arcát, ő pedig átadva magát a csodának, hallgatta a fű zizegését, a madarak énekét. Bágyadt mosollyal nézte a tiszta, kék eget és élvezte, ahogyan a tavaszi napsugarak ereje a ruhán át is melegíti a testét. De az útja itt még nem ér véget. Tudta, mennie kell tovább és szerencsére azt is megálmodta, hogy a kettő közül melyik utat kell választania, melyik végén várja őt az évek óta dédelgetett álom. Lehunyta a szemét és talán el is bóbiskolt néhány percre. Újra látta azt, amit már több ezerszer. Azt, ami elképzelésből végre hamarosan valósággá válik. Olyan szép, olyan csodás, olyan valóságos...
Hirtelen megborzongott. Felnyitotta a szemét. Felhő takarta el a Napot, a szél is mint ha erősebben fújt volna. Jól érezte, valóban egyre több felhő gyülekezett az égen. Igyekeznie kell. Felállt, vállára vette a tarisznyát, kezébe a botot és útnak indult. Csak most vette észre, hogy az útjelző tábla másik fele hiányzik.
"Hm... Az az út vajon merre visz?" - gondolkodott el egy pillanatra, de már ment is tovább. Ő tudta, merre kell mennie és ezt az irányt a tábla is egyértelműen mutatta. A szél egyre erősebben fújt és az eső is esni kezdett. De úgy érezte, őt már semmi sem állíthatja meg, pár lépés csak a cél. Fejét lehajtva haladt, dacolva az egyre viharosabb széllel, a most már sűrű cseppekben záporozó esővel. A botja hirtelen megcsúszott és kiesett a kezéből. A vándor kicsit kibillent az egyensúlyából. Megállt és dermedten nézte az előtte tátongó szakadékot. Ez lehetetlen! Hisz megálmodta százszor, ezerszer, százezerszer!
Minden, ami alig egy fél órája még kézzel foghatónak tűnt, az most egy pillanat alatt szertefoszlott. Ez lenne a valóság?! Vagy tán ott, igen ott, a szakadék mélyén várja őt a cél! Csak egy lépés, egy határozott lépés... Hisz az álmok nem hazudnak. Ez az álom nem hazudhat. Vetette volna magát a szakadékba, de nem volt ereje a széllel szembeszállni, melynek egy óriási lökésétől hanyatt esett.
Mire magához tért a vihar elcsendesült, a szél és az eső elállt, a felhők eltűntek, mint ha ott sem lettek volna. Miközben ülő helyzetbe tápászkodott, kezébe akadt a botja. Mellette ott hevert a tarisznya is. A botjára támaszkodva felállt. Meglepetésére az útjelző táblát és a két utat látta maga előtt. Ismét keresztbe vetette vállán a tarisznyát, erősen megmarkolta a botot... Hatalmasat sóhajtott és könnyes szemmel elindult az ismeretlen úton.

"És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Minden földet bejár."

http://www.youtube.com/watch?v=MXquRvOVE-U

Címkék:

Hozzászólások



Era, sose legyen nagyobb

Era, sose legyen nagyobb problémád az életben, mint amiből most lelkiismeret furdalást csinálsz magadnak.:)
/Sok dalt csak dúdolunk és a szövegére oda sem figyelünk egészen addig, míg a saját életünkre rá nem ismerünk benne./
Hát a film... Igen. Csak bármennyire is hasonlítanak benne látható történések, részletek a való életünkben átélt eseményekhez, a kettő vége nem mindig ugyanaz.



Lelkiismeret furdalásom van....

....te tudod miért , Tesó ! :-$

Aztán még egy csomó minden eszembe jutott erről a bejegyzésről ! Először is a film , amit pár hónapja belinkeltél nekem ! Ott sem tudta a főhős , hogy álmodik vagy ébren van e ....az útját mégis végig kellett járnia ! És ha a végét vesszük.....:)
A másik , egy Hooligans dal , bár a Lord is nagyon találó ! http://youtu.be/DyWGOQzOGcM
És még az is , hogy mindannyian vándorok vagyunk , végig kell járnunk az utunkat ! Kell a bátorság megálmodni és kell végigjárni az utat !
Még valami eszembe jutott ..... de az már egy másik történet ! :)
A lényeg : köszönöm ...most sem csalódtam ! :)
Hugid .



Ajaj, szmörcsi, ezt a nézést

Ajaj, szmörcsi, ezt a nézést ismerem!:)



hm...

hm...



Kedves Lollipop!

Személyes élmények, ismerőseim élményei és fikciók a posztjaim. Ki-ki mindig eldöntheti, hogy az adott poszt épp melyikhez tartozik és nagyon jól esik, amikor valaki arról ír ezzel kapcsolatban, hogy mennyire a saját életét látja a sorokban. Így neked is köszönöm!
A vándor előtt ott tátongott a szakadék, tehát a szakadék létezett. Ha jobban körülnéz, talán észreveszi a lerombolt hidat, ami újra felépíthető, de az újjá építés nem minden esetben megy egyedül. Azt a másik oldalról is el kell kezdeni és ha ez elindul, akkor reménykedni, hogy nem jár úgy, mint anno a Marx téri felüljáró.:)
Az viszont öröm, ha a szakadék tényleg csak egy álom volt, ez esetben a vándor most rossz irányba indult. De hiszem, hogy az életünknek vannak bizonyos pontjai, melyek elkerülhetetlenek. Lehet, hogy a szakadék túloldala is ilyen és akkor az új úton induló, újabb évekig tartó vándorlás után ez a kerülő is a szakadék túloldalára vezet.
És akkor tényleg igaz, hogy a szakadék nem létezik.



..hú..de nagyon passzol ez nekem...

...ezt most nehezen tudnám leírni kedves halacska, hogy amit ideírtál, és ami bennem van mostanában az összerezzenve pontosan harmonizál...
...te is a mindenség egy része vagy, ami pont épp azt tükrözi nekem, amin épp átmegyek...
A szakadék.........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
nem létezik! Csak azt hiszed...



Köszönet

Minden poszt születésének megvan a miértje. Az pedig már csak hab a tortán, ha ezzel másokban sikerül emlékeket felidézni vagy gondolatokat ébreszteni. Köszönet, hogy megosztottátok velem ezeket!



Köszönet nyilvánítás

Én nem csak a szavakat tapogatnám le. =))
Komolyra fordítva a szót: mostanában az ismeretlen nálam aktuális téma. Valahogy nagyon belepasszol az Életembe. Eleinte nem értettem, de most megvilágosodtam. Köszönöm Halacska! :)

A Lordtól a Vándor pedig kamaszkorom megőrzött lágy dallamai. Emlékszem, sokat lógtuk kint az erdőben és hajnalban, mikor mentünk be a kis városunkba, ezt énekeltük.
Szép emlékeket segítettél előcsalni és ezért fogadd hálám. :)