Életkép

Ülök a buszon, merengek. Nem, nem a jövőn, nem a múlton, még csak nem is a jelenen gondolkodom. Nem is gondolkodom. Csak nézek ki a fejemből, bámulok kifelé az ablakon. Fülhallgatómból halkan szól a kellemes muzsika. Egy olyan dal, amiről végre nem ugrik be semmilyen emlék. Mindössze élvezem, hogy kissé elnyomja a busz hangos motorját.
A helyközi megállónál percekig állunk. A nap ragyogóan süt. Nézem az embereket, amint keresztül sétálnak az új parkon, ülnek a padokon, sietnek a buszhoz... Valami furcsa, de még nem tudom, hogy mi. Különböző korosztályok, egyedül, párban. Óvodás csoport, járókeretes néni, anyuka a gyerekével, fiatal pár kézen fogva, kerekesszékes férfit toló hölgy, egy háziasszony három hatalmas szatyorral... Van akik beszélgetnek, van, aki csak megy a maga útján. Utcaseprők reggeliznek a szökőkútnál, amott egy részeg férfi tolja tántorogva, énekelve, vigyorogva a biciklijét. És ekkor megvilágosodok. Ezen az emberen kívül senki sem mosolyog, senki sem nevet. Még az óvodások sem. Egy idős néni próbál leszállni a következő megállónál. Segítek leadni a csomagjait.
- Köszönöm kedveském - mondja mosolyogva.
- Szívesen - válaszolom és vissza mosolygok rá.
Talán csak ennyi a titok.

Címkék:

Hozzászólások



kijavítalak:)

Akkor lehet, hogy félreérthető voltam.:) Ha így is lenne, ahogy írod, az életkép alapján akkor sem az ivásban, hanem a vedelésben lenne a titok.:D



javíts ki ha tévedek, de

javíts ki ha tévedek, de ezzel azt akartad mondani, hogy a titok az ivásban van? :)))