A gödör

Történt egyszer, hogy megsüllyedt a járda a 15-ös számú ház előtt. Csoda számba ment, hogy senki sem törte vagy ficamította ki a bokáját a mintegy 20 centi mély, 30 centi széles gödörben. Állítólag ezután többen jelezték az illetékes szerv felé, de nem történt semmi. Közben a szomszéd utcában teljesen új aszfalt került az úttestre és a járdára is. Csak itt nálunk, a 15-ös számú ház előtt éktelenkedett még mindig a gödör. Akár világos volt, akár tök sötét, az utca lakói már rutinosan nagyobbat léptek a 15-ös számú ház előtt.

Emlékszem, egyszer a mi házunk előtt is megsüllyedt a járda. Ugyanígy, az utcai vízelzárónál. Mi feltörtük az aszfaltot, feltöltöttük földdel a lyukat, aztán lebetonoztuk a feltört részt. Akkor majdnem megbüntettek, mert állítólag megrongáltuk a köz vagyonát. Amit mellesleg a lakók pénzéből aszfaltoztak. Végül a büntetést elkerültük, de azóta is a mi betonunk van a hiányzó aszfaltrészen.

Aztán egyszer hazafelé jövet változást vettem észre a 15-ös számú ház előtt. Valaki a gödör két szélére, az aszfaltra sárga csíkot festett.
"Ez is valami" - mondta az utcában lakó Jancsi bácsi. Aki nagyon tud örülni még az ilyen apró figyelmességnek is. És aki mellesleg vak.

Címkék:

Hozzászólások



Igazából nem erre szerettem

Igazából nem erre szerettem volna kihegyezni a történetet, hanem Jancsi bácsi életszemléletére. Sokan példát vehetnének róla és a különböző módon sérült sorstársairól, akik nem nyavalyognak csip-csup dolgok és még a saját legnagyobb problémájuk miatt sem, hanem mindenben meglátják a pozitívumot és ezáltal boldogan élnek.



tanulságos történet, főleg a

tanulságos történet, főleg a megbüntetős része. a rendszer hülyeségei...