Hat lépcső boldogság

Az idős ember közel egy éve minden hétköznap megtette ezt az utat. Belépett a kapun a kis udvarba és elindult felfelé a lépcsőn. Egyik kezével a korlátba kapaszkodott, másik kezében a reklámszatyorban ott lapultak az ételhordók.
Tavaly hagyta itt őt örökre az ő "anyjuk"-ja. Egyedül, magába roskadva töltötte a Karácsonyt. Gyertyát gyújtott Margit néni emlékére és csendben üldögélt a kis kályha melege mellett.

Senki sem nyitotta rá az ajtót az ünnepek alatt. Néha bekapcsolta a rádiót, evett néhány kenyérből, szalonnából és kolbászból készített "katonát". Nem volt szerény ünnepi ebéd, vacsora, nem volt már, aki elkészítse.
Az ünnepek elteltével egyik nap, egy séta alkalmával fedezte fel az eldugott kis kifőzdét. Megnézte a heti étlapot, az árakat...
Másnap célirányosan a kifőzde felé vette az irányt. Csak egy fél adag levest és egy kis csirkepörköltet vett nokedlivel. Otthon leült az asztalhoz, a műanyag edényekből átmerte a levest a saját tányérjába, elővette a kanalát, amely egy picivel nagyobb volt a többi evőkanálnál. Vágott a bicskájával a levesbe néhány karika erős paprikát, majd óvatosan kanalazni kezdte az ételt. Az utolsó kanál után elégedetten törölte meg a száját és kiszedte a tányérba a második adag ételt is. Ahogy bekanalazta az első falatot eszébe jutott "anyjuk". Ő főzött neki utoljára ilyen finomat. Könny szökött az öreg szemébe, egy pillanatra megállt a kanala félúton a tányér és a szája között, majd tovább evett. Közel két hónapja most jutott először meleg ételhez.
Másnap újra elindult a kifőzdéhez és megint nem kellett csalódnia. Így azután az életébe egy új napirendi pont került. 11-kor séta az étkezdéhez.
December 23. volt. Pár perccel ezelőtt valaki rohanva hozta utána a pénztárcáját, ami kiesett a zsebéből. Úgy látszik, vannak még jóra való emberek - gondolta.
A harmadik lépcsőnél megállt, szusszant egyet.
- Menjen csak - mondta a mögötte álló fiatalembernek. Nekem ez még eltart egy kis ideig.
De a fiatalember nem előzte meg, mondván, nem siet sehová. Az öreg pedig nekiindult a maradék három lépcsőnek. A legfelső foknál a fiatalember elé lépett és kinyitotta neki az ajtót, beengedve őt maga előtt.
A pult mögött álló lány jó ismerősként, mosolyogva üdvözölte az öreget, aki beállt a sorba. A lány, amikor kiszolgálta az éppen soron következő embert, kijött a pult mögül és az öreghez lépve elkérte az ételhordókat.
- Mit adjak, Lajos bácsi?
- Jaj, kislányom, kivárom én a soromat, ráérek, mások pedig biztos sietnek meg éhesek is...
- Mondja csak, Lajos bácsi, nem tart ez olyan soká!
Az öreg végignézte a sorban állókat, és mert biztatást látott a tekintetekben, nem kérette tovább magát:
- Tudod, kislányom, csak egy kis leveskét, meg valami második félét.
- Adtam húslevest, meg itt a második féle. Jó lesz, Lajos bácsi?
- Sok ez nekem, meg a pénzem...
- De szereti a csirkecombot is meg a rántott disznóhúst is nem? - kérdezte a lány. Meg egy kis krumpli, rizs... Meg kap két süteményt is.
- De a pénz...
- Jó étvágyat, Lajos bácsi! Boldog Karácsonyt!
Az öregnek könny szökött a szemébe:
- Ma mindenki olyan jó hozzám - mondta a lánynak és a sorban állóknak. Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
- Magának is Boldog Karácsonyt, Lajos bácsi! - válaszolták az ismeretlenek.

Ezzel a kis történettel kívánok szeretettel teli Karácsonyt mindenkinek.

Címkék:

Hozzászólások



:)

Ennyi kell egy ember boldogságához...ezek azok az apró örömök melyek felejthetetlenek és elkísérnek egy életen át. Szép!



Köszönöm Lacinak a reakciót,

Köszönöm Lacinak a reakciót, Anikónak a történetet és azt, hogy bármennyire is nehéz helyzetben van, akár jó szóval, egy-két biztató sorral vagy egy tál meleg étellel mindig megtalálja a módját, hogy segítsen az elesetteken.
Neked pedig Era köszönöm a jókívánságot, és azt a kommentet, amit amott regisztrálás nélkül végre el tudtam olvasni.:)

Boldog Új Évet mindnyájatoknak!



:)

Legyen nagyon boldog az új éved , teljesüljön minden kívánságod ! :) Mert megérdemled ! :)
Szeretettel Era ! :)



Jó ilyent olvasni, kedvesem.

Karácsony utánban vagyunk. Én nem vagyok kifőzdés, csak, " csak" egy konyhai dolgozó, ám a maradék ételt, amit mi a moslékosba kidobnánk, mert nem vette meg vendég, engedik egyenlőre, hogy elvihessük.

És bevallom nektek férfiasan, sokszor és sok éhes szájat betudok vele tömni.
Van. És nekem az nagyon jó érzés, függetlenül a megszakadós szatyrok súlyától, ha jót ehetnek azok, akiknek csak hitvány jutna, mert nem tudják megfizetni a drágábbat:)

Ez az én Karácsonyi történetem a tiéd mellé, kedves Lápipóc.



Nagyon szép!

Csodálatos!